Mit várunk az idei TIFF-en? – 11. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2012. június 1–10., Kolozsvár, Nagyszeben Mit várunk az idei TIFF-en? – 11. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2012. június 1–10., Kolozsvár, Nagyszeben

Mit várunk az idei TIFF-en?

11. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2012. június 1–10., Kolozsvár, Nagyszeben

A fesztivál a szaploncai „vidám temető” stílusában nevet önmagán és a filmtúladagolásra vágyó nézőn. A program összeállítását és magát a Filmet persze továbbra is halálosan komolyan veszi. Szerkesztőségünk megpróbált idén is összeállítani egy útmutatót, ami talán segít eligazodni a rengeteg helyszínen özönlő filmáradatban. 

TIFF 2012

A mester és a tanítványok

Az idei TIFF-fel kapcsolatban az egyik legkorábbi hír az volt, hogy a 100% nevű szekcióban a legendás Kubrick összes filmje terítékre kerül. Van, akinek ez már önmagában is elég program a TIFF-re, úgyhogy nem is emelnék ki semmit, illetve azért talán mégis: a Barry Lyndon a rendező egyik kevésbé ismert és elismert filmje, de az egyik legszebb is. Ezt a háromórás, festői kompozíciókkal teletömött, világítás gyanánt igazi gyertyafényt használó opuszt mindenkinek ajánljuk, a kosztümös filmek imádóinak és operatőr-tanoncoknak egyaránt. S ha már a nagy öregek, akkor a 3x3 szekcióban az idén egyrészt a francia újhullám mellékvizein evezgető Lelouch-t találhatjuk, akinek Egy férfi és egy nője minden kockájával megérdemelte az Oscart anno, s ha máshonnan nem is, akkor betétdaláról mindjárt fel fogjuk ismerni. Az elég bő Lelouch-életmű hatalmas ugrásokkal kerül bemutatásra: ’81-es, Egyesek és mások című és tavalyi, Egyik filmről a másikra című filmjét megnézhetjük, de utóbbi csalóka: saját magáról készült dokumentumfilmről van szó. A 3x3 másik figurája az őrült japán komikus, Hitoshi Matsumoto, akinek mindhárom filmjét megnézhetjük – A legnagyobb japán már megjárta magát Európában a cannes-i bemutató után.

Hitoshi Matsumoto: Dai-Nipponjin / A legnagyobb japán

A Szupernóva fedőnevű szekció a más, rangosabb fesztiválokat megjárt filmeket mutatja be, így aztán kvázi kötelező minden filmsznob számára (is). Lesz a Kaurismäki-fivérek idősebbikének új filmje, a Fivérek (Velsekjet), ami – ha előítéletünk nem csal – ismét egy kedves humorú, szívmelengető alkotás lesz három testvérről, akikben csak apjuk közös (más-más anyától születtek), és összejönnek az öreg hetvenéves születésnapjára. Első látásra kilóg a kínálatból Scorsese Hugója (A leleményes Hugo), ami egy ízig-vérig amerikai (családi) műfajfilm, annak minden konvenciójával együtt. Persze, a filmbuzikat annál jobban érdekelheti: a legendás francia pionír, Méliés munkáját idézi meg, naná, hogy 3D-ben…

Visszatérő fiatal alkotók is vannak a szekcióban: Rodrigo Plá A zóna című filmje már járt a TIFF-en, La demora (A késedelem) című új filmje talán jó lesz. Ruben Östlund-film sem először jár Kolozsváron: a Play egy igaz történeten alapul – kisfúk rabolnak ki más kisfiúkat Göteborgban. A gyermeki zsarnokoskodás pszichológiáját boncolgató alkotás a rendező harmadik nagyjátékfilmje (Ofrivilliga/Akaratlanul című debütjével lett ismert). Martin Sulík veterán szlovák rendező legújabb filmje a mostanában gyakran felbukkanó roma-tematikát dolgozza fel. Az egyértelmű című (melo)dráma, a Cigány egy felvidéki romagyerek életébe nyújt betekintést, s az itteni élettel való hasonlóságokat kereső szociológiai érdeklődésen kívül is izgalmas lehet: a szereplők nagyrészének magyar(os) neve van.

JBN

Ifjú titánok, magyarok, románok

A versenyprogram célja minden évben fiatal tehetségek bemutatása, ebbe a válogatásba első vagy második nagyjátékfilmmel lehet bekerülni. Épp ezért a néző számára ez a „szerencsejáték-szekció”: egy kis mázli kell ahhoz, hogy kiszúrd a mezőny legjobbjait, még ha meg is támogatja IMDb-adatlapjukat néhány fesztiváljelölés vagy díj. Az „ifjú titánok” filmjei többségükben súlyos drámák, de akad közöttük fekete vígjáték és thriller is. A vászonra állított figurák szempontjából idén is vannak izgalmas történetek: útjukat kereső tinédzserek Szerbiából és Hollandiából, válófélben levő szülők a chilei kopárságból, félénk és zárkózott testépítő Dániából, bérgyilkos családban felnőtt srác Japánból, hatgyerekes bécsi török családanya Ausztriából. A legérdekesebbnek az izlandi Á annan veg (Either Way) ígérkezik, amelynek két hőse valahol Izland északi részén festegeti a csíkokat a végeérhetetlen országútra a 80-as években, míg az őket körülvevő sivárság meg nem telik kalanddal, katasztrófával, felfedezésekkel, életük pedig „útkereszteződéshez” nem érkezik. A The Loneliest Planet valószínűleg a legszebb film a mezőnyben: nincs az a filmes, akit a grúz hegyek ne ihletnének mesés képekre.

Hafsteinn Gunnar Sigurðsson: Á annan veg / Either Way

A Filmtettfeszten kívül kolozsvári moziban szinte kizárólag a TIFF alkalmával lehet magyar filmet nézni. A válogatás idén rövidebb mint valaha – nem is volt elég friss film, amiből összerakni. Az idei „must see” Fliegauf Benedek Csak a szél című, a nagyvilágot már bejárt megrázó drámája, a „must not see” pedig a Magyarország 2011, amelynek már a filmszemlei vetítésén is kínosan feszengtünk: a szkeccsfilm darabjai között akad néhány igazi gyöngyszem, de a részek kb. fele nézhetetlen. Elek Judit „visszatér” Kolozsvárra holokausztra emlékező drámájával, és az HBO-napon vetítik Nagy Viktor Oszkár Két világ közt című menekültdrámáját. A fesztivál ugyanakkor műsorra tűzte Makk Károly Szerelem című klasszikusát, amellyel az életműdíjas Törőcsik Mari előtt tiszteleg – mozivásznon megnézni soha vissza nem térő alkalom.

Makk Károly: Szerelem

Büszkék vagyunk arra, hogy a román filmes versenyprogramban két hazai magyar rövidfilm is helyet kapott, és elfogultan szurkolunk Bán Attila Szuflájának, amelynek főszereplőjét, egy rózsaszín guminőt a tavalyi Filmtett-táborban fürösztötték az alkotók. Felméri Cecília Végtelen percek című filmje már tavaly nyáron bemutatkozott a nemzetközi közönségnek: az A kategóriás locarnói fesztiválon küzdött az Arany Leopárdért, itt és most is erős ellenfele lesz tucatnyi versenytársának.

A román nagyjátékfilmek egy részét (Toată lumea din familia noastră, Undeva la Palilula, Din dragoste cu cele mai bune intenții) már vetítették a mozik. Mungiu Cannes-ban frissen díjazott filmje ugyan (egyelőre) nem bukkan fel a műsorban, de kíváncsian várjuk a Tudor Giurgiu-féle nyitófilmet (Despre oameni şi melci), Radu Gabrea dokumentarista Ceauşescu-drámáját (Trei zile până la Crăciun) és Florin Piersic Jr. noir-paródiáját (Killing Time) is.

BK

Nácik, emberek és istenek

Az idei TIFF egyik legnagyobb szenzációja kétségkívül az Iron Sky (Vaségbolt) című nagyszabású agymenés, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok: hiszen egy olyan űrinváziós sci-fi, amely arról szól, hogy a második világháború végén nácik egy csoportja a Hold árnyékos oldalára menekül, majd 2018-ban onnan indít támadást a Föld ellen, amelyet természetesen Amerika véd meg, egy Sarah Palin-hasonmás elnökasszony vezetésével; mindezt pedig egy finn blackmetálos fickó rendezi, játszik benne Udo Kier, zenéjét pedig a nagyszerű Laibach szerezte – nos, az nem lehet annyira csapnivaló moziélmény, hogy legalább egy alkalommal ne lehessen megtekinteni. Apropó Laibach: az ellentmondásos renoméval rendelkező szlovén együttes a film főtéri vetítését követően Kolozsváron koncertezik, de hogy miért épp a kiszuperált Continental hotelben, rejtély számomra: gyúródni nem kell félnetek jó lesz. És ha már a főtéri vetítéseknél tartunk, nem valószínű, hogy Scorsese Taxisofőrjét és Kubrick 2001: Űrodüsszeiáját egyhamar lesz még alkalmunk megnézni nagyvásznon.

Timo Vuorensola: Iron Sky

Pszichológusok hadával kéne elemeztetni a beteg lelkületű távol-keleti filmek iránti vonzódásomat, így azt is, hogy viszonylag decens kispolgár létemre miért éppen a Beul-la-in-deu (Blind) című dél-koreai, illetve a Himizu című japán filmet szúrtam ki magamnak elsőre az Árnyak és a Határok nélkül szekcióból. Ez utóbbiból mindenképp a must see kategóriába tartozónak látszik a Michael Fassbender főszereplésével, Steve McQueen rendezésében készült A szégyentelen (Shame) című velencei fesztiválgyőztes opusz, valamint a rendhagyó James Dean-életrajzot ígérő, fekete-fehér Joshua Tree, 1951: A Portrait of James Dean is.

Nem szabad megfeledkeznünk az idén először jelentkező, Emberek és istenek című szekcióról, amelybe a szervezők – szándékaik szerint – a vallás és hit kérdéseivel foglalkozó alkotásokat gyűjtötték egybe; azért is érdekel, mert olyan kategória ez, amit – a válogató(k) ízlésétől függően és a téma érzékenysége miatt – nagyon el lehet rontani, de igazi revelatív (film)élményt is biztosíthat. Itt van mindjárt a Matthew Gregory Lewis 1795-ös gótikus rémregényéből készült A szerzetes (The Monk / Le moine), Vincent Cassellel a címszerepben – némi reményre ad okot, hogy a Lemminget is jegyző Dominik Moll rendezte; talán nem rontotta el. Stílusosan: adja Isten.

PAZS

Dominik Moll: A szerzetes

Fókuszban Dánia, Kína és Ausztrália friss filmtermése

Az utóbbi évek trendjeit ismerve már egyáltalán nem meglepő, hogy egy skandináv országot is találhatunk a válogatásban, bár Dánia idén feladta a leckét, ha arról van szó, hogy melyik alkotást is nézzük meg (ráadásul a 3×3 szekcióban Ole Christian Madsen dán rendező alkotásai is képviseltetik magukat). A válasz természetesen az lenne, hogy: mindegyiket! A Dirch (r. Martin Zandvliet) életrajzi filmben a szemtelenül jóképű Nikolaj Lie Kaas bújuik Dirch Passer dán komikus bőrébe, míg Christoffer Boe legújabb alkotása, a Beast egy olyan párkapcsolatot mutat be, mely fizikailag és lelkileg is szó szerint felemészti mindkét felet. A szekció nem szűkölködik dokumentumfilmekben sem: a The Invention of Dr. Nakamats egy 80 éves japán tudóst mutat be, akinek összesen 3357 találmánya van, a Ballroom Dancer pedig az ukrán Slavik Kryklyvyyt, egykori latin-amerikai táncos világbajnokot ismerteti meg a közönséggel. Ne feledkezzünk meg a The Ambassadorról sem, melynek főhőse mondhatni „a dánok Boratja”, egy áldiplomata, aki Afrikába utazik „munkaügyben”. Kihagyhatatlan!

Mads Brügger: The Ambassador

Az egzotikusabb élményekre vágyók a méltatlanul elhanyagolt ausztrál filmkészítés legújabb gyöngyszemeire vethetnek némi pillantást. Az utóbbi évek legjobb ausztrál filmjének titulált Animal Kingdomot (r. David Michôd) semmiképp nem érdemes kihagyni a minőségi dráma kedvelőinek. Vérrel, akcióval és drámával továbbra sem fukarkodnak: a Snowtown (r. Justin Kurzel) egy 90-es évekbeli hírhedt ausztrál sorozatgyilkosságon alapul, a Sleeping Beauty (r. Julia Leigh) egy fizetett „Csipkerózsika” története, aki szó szerint le kell feküdjön… csak nem a fizető vendégekkel, hanem a vendégek mellé, mély álomba szenderülve. A The Hunter (r. Daniel Nettheim) több szempontból is érdekes, hiszen nemcsak, hogy Willem Dafoe-t láthatjuk a főszerepben, ráadásul egy nem mindennapi feladata is van: levadászni az utolsó életben levő tasmán tigrist.

Kaige Chen: Zhao shi gu er / Sacrifice

Ha továbbra is egzotikus vizeken eveznénk, akkor még mindig ott a lehetőség a kínai újdonságok szemelgetésére. A bosszú-, illetve harci filmek rajongói menedékre lelhetnek a Zhao shi gu er (Sacrifice, r. Kaige Chen), a Xin shao lin si (Shaolin, r. Benny Chan), valamint a Di Renjie (Detective Dee and the Mystery of the Phantom Flame, r. Hark Tsui) főhőseinek dinamizmusában, a továbbra is drámára éhezők egy, az 1976-os tanghsani földrengés áldozatává vált család sorsát követhetik nyomon a Tangshan dadizhen (Aftershock, r. Xiaogang Feng) című alkotásban. Aki a dráma mellé egy kis romantikára vágyik, az megkaphatja a Shan zha shu zhi lian (r. Yimou Zhang) különböző anyagi háttérrel rendelkező fiatal párjától, akiknek a 60-as, 70-es évek Kínájában kell megőrizniük szerelmüket. Aki pedig nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, az semmiképp ne hagyja ki a Gang de qint (r. Zhang Meng, Jae-young Kwak), melynek szegény főhőse annyira szereti zeneimádó kislányát, hogy úgy dönt, sajátkezűleg készít neki egy zongorát.

CsE

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Egy férfi és egy nő

    Színes és fekete-fehér filmdráma, romantikus, 102 perc, 1966

    Rendező: Claude Lelouch

  • A legnagyobb japán

    Színes vígjáték, 113 perc, 2007

    Rendező: Hitoshi Matsumoto

  • A leleményes Hugo

    Színes kalandfilm, családi, fantasy, 126 perc, 2011

    Rendező: Martin Scorsese

  • Akaratlanul

    Színes filmdráma, 98 perc, 2008

    Rendező: Ruben Östlund

  • Csak a szél

    Színes filmdráma, 86 perc, 2012

    Rendező: Fliegauf Bence

  • Visszatérés

    Színes filmdráma, 98 perc, 2010

    Rendező: Elek Judit

  • Szerelem

    Fekete-fehér filmdráma, 85 perc, 1971

    Rendező: Makk Károly

  • Szufla

    Színes rövidfilm, 8 perc, 2011

    Rendező: Bán Attila

  • Végtelen percek

    Színes kisjátékfilm, 18 perc, 2011

    Rendező: Felméri Cecília

  • Mindenki a mennybe megy

    Színes filmdráma, 107 perc, 2012

    Rendező: Radu Jude

  • Valahol Palilulában

    Színes vígjáték, filmdráma, 145 perc, 2012

    Rendező: Silviu Purcărete

  • Legjobb szándék

    Színes filmdráma, 105 perc, 2011

    Rendező: Adrian Sitaru

  • A szégyentelen

    Színes filmdráma, 101 perc, 2011

    Rendező: Steve McQueen

  • Iron Sky

    Színes akciófilm, vígjáték, sci-fi, 93 perc, 2012

    Rendező: Timo Vuorensola

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg