Kiváló hazai termék – A Koreai Köztársaság filmgyártása

2013. június 21. – írta Hubai Gergely

Az ázsiai kistigrisek legészakibb tagja szinte hihetetlen nyomorból támadt fel az 1980-as évek végén. A 20. század első felében az egész félsziget japán megszállás alatt állt, majd a második világháború és a területet kettészakító koreai háború után közel két évtized telt el a gazdagág talpra állításáig. Habár a konfliktus 1953-ban befejeződött, Észak- és Dél-Korea minden területen továbbra is egymás versenytársa maradt – ez a felállás természetesen a filmgyártásban is megfigyelhető. Napjainkra eljutottunk oda, hogy a koreai film (és ezalatt természetesen a dél-koreai filmet értjük) igazi slágertéma lett, nemzetközi szinten jegyzett rendezőkkel és külföldön is forgalmazható filmesekkel. Az út nagyon rögös volt.

Mit várunk az idei TIFF-en? – 11. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2012. június 1–10., Kolozsvár, Nagyszeben

2012. június 1. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Csoma Emőke

A fesztivál a szaploncai „vidám temető” stílusában nevet önmagán és a filmtúladagolásra vágyó nézőn. A program összeállítását és magát a Filmet persze továbbra is halálosan komolyan veszi. Szerkesztőségünk megpróbált idén is összeállítani egy útmutatót, ami talán segít eligazodni a rengeteg helyszínen özönlő filmáradatban. 

Udine: POV – 11. Far East Film Festival − Udine, 2009. április 24−május 2.

2009. május 18. – írta Margitházi Beja

Mióta a távol-keleti filmek a nagyobb európai fesztiválok vissza-visszatérő felfedezetteivé váltak, az udinei szemle már nem számít olyan egzotikusnak, mint indulása idején. Idei 50 ezer nézője és 1200 akreditációja bőbeszédűen jelzi, hogy feladatai és rajongói egyre sokasodnak − miközben unikális jellegét továbbra is őrzi Európában.

Húsz éves akció újhullám – kortárs unalommal – 9. Távol-keleti Filmfesztivál, Udine, 2007. április 20–28.

2007. június 15. – írta Kárpáti György

Az idei 9. Távol-Keleti Filmfesztivál – ellentétben az előző évvel – nem tartogatott meglepetéseket. Nem ültem le véletlenül Miike Takashi mellé, a filmtörténeti blokkban éneklő szamurájok helyett az akció újhullám kissé avítt filmjei kínálták magukat, az elmúlt év ázsiai terméséből pedig jó, ha fél tucatnyi emelkedett ki a nagy átlagból. Még a legnagyobb kasszasikereket is komoly fenntartással kellett kezelnie az egyszeri európai nézőnek.

Vér, sperma, adrenalin, éneklő szamuráj – 8. Távol-keleti Filmfesztivál, Udine, 2006. április 21–29.

2006. június 15. – írta Kárpáti György

Ismét nem kellett nagyot csalódnia a távol-keleti filmekben annak, aki vérre, brutalitásra, erotikára és mindenekelőtt meghökkentésre számított. Az udinei 8. Távol-keleti Filmfesztivál mindezzel szolgált, s kilenc nap alatt több mint hetven filmmel bizonyította: még mindig van új a felkelő nap alatt.

A távol-keleti filmek divatja az európai mozikban és fesztiválokon

2005. április 15. – írta Ilyés István (Iván)

Az elmúlt öt-tíz évben növekvő gyakorisággal és sikerrel tűnnek fel az európai mozikban és fesztiválokon távol-keleti filmek. A forgalmazók mára komoly küzdelmet vívnak az európai terjesztés jogáért, bizonyos rendezők filmjei jó előre gazdasági és művészi sikerre számíthatnak. A jelentősebb fesztiválok ma már nem kuriózumként hívnak meg távol-keleti filmeket, hanem éppen bizonyos rendezők és filmek jelenléte minősíti a fesztivált.

Stilizált hagyomány – Takeshi Kitano: Zatoichi / A szamuráj

2004. június 15. – írta Ilyés István (Iván)

A távol-keleti szamurájfilmek két alapzsánere eltérő mádon mutatkozott be a magyar mozikban. Míg a Tigris és Sárkány letisztult, hagyománytisztelő darabjaként a kínai wuxia-filmek eredeti formájában szembesített az Idegen elemekkel (lásd a gravitáció törvényeivel dacoló kardpárbajokat, amelyek a Jean Marais és Errol Flynn kalandfilmjein edzett európai közönségnek első látásra nevetségeseknek hatnak), addig Takeshi Kitano saját korának és alkotói személyiségének minden jellegzetességén átszűrve prezentálja a japán chambara-mozik egyik alapművét.

Keleten a helyzet – 6. Far East Film Festival, 2004. április 23–30., Udine

2004. június 15. – írta Kubiszyn Viktor

Idén hatodik alkalommal rendezték meg Európa legnagyobb távol-keleti filmmustráját az udinei Teatro Nouvo-ban. A fesztivál egy hete alatt ötvenhét filmet láthattak az érdeklődő helyiek, valamint a világ minden tájáról akkreditált újságírók, forgalmazók és diákok. A legújabb japán, kínai, dél-koreai, Fülöp-szigeteki, thaiföldi és hongkongi alkotások mellett retrospektív vetítés éppúgy volt, mint felújított wuxia. A wuxia az a kínai filmtípus, amiben repkednek, kardoznak, ömlik a vér, és Tarantino megörül értük.

Tanúbizonyság az életnek – A Himalája próbája

2004. június 15. – írta Miklya Luzsányi Mónika

Vannak vidékek, ahol közel az ég, ahol kéznyújtásnyira a megfoghatatlan, amelyeket Szentföldnek neveznek a halandók. Ilyen vidék a Himalája, Tibet és Nepál, a világ teteje. Ezen a tájon forgatták a Hét év Tibetben és a Himalája – Az élet sója című filmeket. Mindkettő valós történetet dolgoz fel, témájában, képi világában, üzenetében is sok a hasonlóság, ám lényegileg különböző világ- és rendezői szemléletet képviselnek.