Claude Lelouch: Un homme et une femme / Egy férfi és egy nő, 1966 Claude Lelouch: Un homme et une femme / Egy férfi és egy nő, 1966

Egy nem túl eredeti történet: az élet

Claude Lelouch: Un homme et une femme / Egy férfi és egy nő, 1966

ÉRTÉKELD A FILMET!
Egy férfi és egy nő
Claude Lelouch
1966
Egy férfi és egy nő

Egy férfi és egy nő

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Ha van ellentmondásosan megítélt figurája a francia filmes újhullám sodrában induló generációnak, akkor az Claude Lelouch. A nouvelle vague stíluselemeit szívesen alkalmazza, tematikai szempontból viszont eltávolodik a hatvanas évek újító törekvéseitől, és egyfajta „új szentimentalizmust” indít el a kortárs francia filmben. Első igazi sikerfilmje, az Egy férfi és egy nő a cannes-i Arany Pálmát és – Hollywood hódolatának jeléül – a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat egyaránt elnyerte.

A pályáját alapvetően operatőrként kezdő Lelouch (az 1956-os forradalom napjaiban ő a párizsi televízió budapesti tudósítója!) ebben a filmjében nagyon is kísérletező kedvről tesz tanúbizonyságot: az Egy férfi és egy nővel, mondhatni korát megelőzve, „összeházasította” a művészfilmet a műfaji filmmel, az újhullámos alkotási módot a klasszikus melodráma tematikai és kifejezésbeli sablonjaival. Az Akadémia talán épp vállalkozásának bátorságát (is) díjazta; hiszen az 1967-es évben olyan versenytársai voltak, mint az Egy szöszi szerelmei Formantól vagy Kawalerowicz A fáraója.

Kép az Egy férfi és egy nő című filmből

Lelouchnál azonban nem kell különösebb blikkfangot keresni: a film valóban azt adja, ami címéből következik – és ami lényege. A szolidan szép Anne Gauthier (Anouk Aimée) történetesen ugyanabban a vidéki tanintézetbe járatja gyerekét, mint Jean-Louis Duroc (Jean-Louis Trintignant), és hétvégenként mindketten meglátogatják őket. Párizsba visszafelé Anne egy alkalommal lekési a vonatot, egy szerencsés véletlen folytán találkozik Jean-Louis-vel, aki autóval hazaviszi. Az autóútból újabb találkozás lesz, következő alkalommal már együtt mennek le vidékre. A kezdődő rokonszenv „tapintható”, viszont egyikük sem mondja el magáról a teljes igazságot – hogy házastársa már nincs életben. A szituáció valóban melodramatikus: két magányos, a (közel)múltja által kísértett ember, akik nincsenek tudatában majdhogynem sorsszerű egymásrautaltságuknak. Lassan és szinte véletlenül derül ki, hogy a szkriptes Anne színész-kaszkadőr férje egy forgatáson meghalt. Lelouch a „lelepleződést” a képekre bízza: rendkívül stilizált, egy helyütt önreflexív módon műfajt váltó (mert szabályszerű musicalbe átcsúszó) flashback-szcénákban elevenedik meg előttünk a múlt, mindkét – természetesen hőn imádott – házastárs elvesztése.

Kép az Egy férfi és egy nő című filmből

A film kerettörténete tehát meglehetősen egyszerű, lineáris síkon halad, ebből a linearitásból az állandóan beékelődő visszaemlékezések mozdítják csak ki – és mégis. A köznapinak tűnő történet, a suta, néhol kifezetten minimalista párbeszédek mögött arcpirítóan nagyívű drámai túlzások feszülnek. A hősök teljesen „átlagos” szakmák művelői: szkripteslány, kaszkadőr és autóversenyző. A férfi felesége hirtelen felindulásból, szerelme életéért aggódva, öngyilkosságot követ el. Amikor Jean-Louis elutazik a monte-carlói ralira, Anne egy táviratot küld neki, és először ezt a szöveget diktálja be: „Gratulálok. Láttam a tévében. Anne”, majd, némi habozás után, megváltoztatja az üzenet tartalmát: „Gratulálok. Szeretem. Anne”. Erre Jean-Louis azonnal elrohan a díszvacsoráról, és 600 kilométert megállás nélkül leszáguldozva reggelre visszaér Párizsba (a férfi vezetés közben elmondott belső monológja – amely ugyanolyan bizonytalankodó, mint Anne telefonüzenete – a film egyik remekbeszabott jelenetsora). Mindez azután történik, hogy jóformán alig érintették meg egymást...

Kép az Egy férfi és egy nő című filmből

Lelouch tehát nem árul zsákbamacskát – (melo)dramatikus történetet készít, amelyben a szélsőségesen árnyalatlan szituációk egyetlen maximából nyerik hitelességüket: hogy az életben bármi megtörténhet, mert az élet néha képes minden fikciót felülmúlni. Ennek megfelelően a jellemek sem túl kidolgozottak: a két főhőst leginkább „külső” cselekedeteik és párbeszédfoszlányaik jellemzik, valamint azok az emlékek, melyek mindig visszajárnak, és olyanformán – bár más kontextusban – kísértik őket, mint Ricket meg Ilsét a Casablancában. Az elnagyolt, töredékes jellemrajzhoz igazodnak a terek is: látványosan szépen fényképezett, képeslapszerű tájak váltakoznak a hősök hosszan kitartott, „természetes” élettereivel (az autóversenypálya és – némi mozgóképes önreflexióként – a filmforgatás világa).

Kép az Egy férfi és egy nő című filmből

Lelouch operatőri vétetésének valószínűleg köze van az Egy férfi és egy nő kísérletező, néhol meglehetősen szeszélyesnek tűnő színkezeléséhez, a színes és fekete-fehér képkockák többfajta logika mentén is értelmezhető váltakoztatásához. Akárcsak a mozgó kamera és a szubjektív látószög átlagosnál gyakoribb használatához: Lelouch sokszor „szolgáltatja ki” hőseit (vizuálisan) egymásnak. A közös autójelenetekben gyakran látjuk a két főszereplőt a másik szemszögéből. Ezáltal könnyebben is azonosulunk velük, olyannak látjuk a bájos Anouk Aimée-t, ahogyan Trintignant-nak kéne látnia; ezáltal hitelesebbé is válik az az érzelmi feszültség, amely érzékelhető köztük. Ez a felfokozott érzelmi állapot akkor válik végletessé, mondhatni euforikussá, amikor Lelouch másik kedvenc módszerét „veti be”, a körfahrtot: amikor a párizsi állomáson Anne és Jean-Louis végre rátalálnak egymásra (az autóversenyző szakmájához méltó sebességgel száguld a megtört és boldogságáról – látszólag – lemondó nő elé), a vonat előtt, ahogy egymás karjaiba zuhannak, a kamera hirtelen elkezd forogni körbe és körbe és körbe. S közben a háttérben mindvégig édesbúsan szólnak Francis Lai melankolikusan szép dallamai.

Kép az Egy férfi és egy nő című filmből

Olyan ez, mint egy szappanopera, mondja Jean-Louis, a nő élettörténetét hallgatva, szinte semmi eredeti nincs benne. Anne válasza: mit lehet tenni, ilyen az élet, az ember szerelmes lesz, megházasodik/férjhez megy, majd gyereke születik – az élet sem túl eredeti, az eredetiség abban van, ahogyan megéli az ember.

Azt hiszem, tekinthetjük ezt Claude Lelouch egyfajta hitvallásának.

Támogass egy kávé árával!
 
Egy férfi és egy nő

Egy férfi és egy nő

Színes és fekete-fehér filmdráma, romantikus, 102 perc, 1966

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Friss film és sorozat