Miért alapít valaki díjat a filmelőzeteseknek? Tényleg lehet művészi értékű egy trailer? Mivel manipulálnak az előzetesek, és miért mesélik el egy-egy film komplett sztoriját? Köllő Killával, az Arany Blende trailer-díj és -adatbázis alapítójával beszélgettünk.
Ritkán szoktam előzeteseket nézni moziba menés előtt, mert legtöbbször egy-egy jól kimunkált trailer – a filmet eladni szándékozva – az egész történetet belegyömöszöli a maga két percébe, így aztán semmiféle meglepetés nem marad a vetítőteremben. A Gringo előzetesébe belenéztem, egy perc után pedig a gyakorlott filmnéző magabiztosságával ki is kapcsoltam, kész, a történet fele így is le van lőve. Aztán a vászon előtt, nagyjából tíz perc után kezdtem rájönni arra, hogy ez most nem az az eset.
Willy kiszabadul, Bruce Willis halott, Tom Hanks hazatér a szigetről, a zöld szója pedig emberekből készül. Mindez kiderült a filmek előzeteséből, és a következő szövegből is. Spoiler alert.
A valaha innovatív, bevállalós Robert Rodriguez egyre gyakrabban választja a folytatások kényelmes útját, ami kár. Még akkor is, ha a szórakozás garantált.
A fesztivál a szaploncai „vidám temető” stílusában nevet önmagán és a filmtúladagolásra vágyó nézőn. A program összeállítását és magát a Filmet persze továbbra is halálosan komolyan veszi. Szerkesztőségünk megpróbált idén is összeállítani egy útmutatót, ami talán segít eligazodni a rengeteg helyszínen özönlő filmáradatban.
A filmzenék világán belül külön csoportot képeznek az úgynevezett trailerzenék (az előzetesek zenei aláfestése), amelyek a filmek premierjét beharangozó reklámok alatt hallhatóak. Bár a film- és a trailerzenék között viszonylag sok az átfedés (hiszen alapvetően mindkét esetben képhez kell zenét írni), az előzetesek aláfestésének elkészítése ma már olyan speciális feladatnak minősül, melyet az erre szakosodott komponisták és vágók látnak el. Akár eredeti, akár már létező felvételekről van szó, a cél mindig ugyanaz: minél jobban eladni a filmet.
