A rajongók közel két évtizede várják, hogy ismét újra egy helyen üljön a „nagy csapat”, és bár az elmúlt években fel-felröppentek erre vonatkozó próbálkozások, végül az HBO-nak (és fejenként vagy három millió dollárnak) sikerült meggyőznie a kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású sorozatának főszereplőit, hogy ismét egy térben foglaljanak helyet, másfél óra erejéig.
Ez a tér ráadásul (látszólag) ugyanaz, mint akkor volt: a készítők újraépítették a Jóbarátok ikonikussá vált kávézóját, de Monica apartmanját is, ide érkeznek be egymás után a különkiadásban Courtney Cox, Jennifer Aniston, Lisa Kudrow, Matt Leblanc, David Schwimmer és Matthew Perry, hogy Újra együtt legyenek a Jóbarátok. Egyszerre olcsó és kiszámítható, de kötelező és jó érzékkel megkomponált (mert azért a komponáltság tekintetében ne legyenek kétségeink egy ekkora produkció esetében) jelenetekkel indít a különkiadás, hiszen talán eljátszani sem kell egyik színésznek sem, hogy mennyire meghatódik, amikor húsz év után újra a kísértetiesen hasonlóan újraépített díszletbe belép.
A különkiadás másfél órája végig fenntartja ezt a kettőséget: rajongóként, vagy akár csak mérsékelt hozzáállású egykori nézőként nem tudunk nem meghatódni, vagy éppen kíváncsian figyelni az egykori sorozat kulisszák mögötti történeteit hallva – ugyanakkor kemény (vagy bármilyen szinten is negatív hangvételű) kérdéseket nem is feszegetnek a készítők. Olyan az egész – és vélhetően teljesen tudatosan szánták ilyennek –, mint egy osztálytalálkozó, ahol maximum magadban csodálkozol el, hogy mennyire meghízott az egykori szívtipró, vagy épp mennyire mozdulatlanra botoxozta az arcát az egykor természetes szépségű lány, de azért ezeket nem fogod hangosan is megjegyezni. Egyrészt mert nem akarod elrontani senki kedvét nehéz kérdésekkel, másrészt pedig ez a találkozó nem is erről szól, hanem arról, hogy egy pár perc erejéig elfelejtsd a ráncokat és plusz kilókat, és újra a régi társaságot lásd lelki (vagy ez esetben szó szerinti) szemeid előtt.
Ez az újratalálkozás amúgy is valami egyéb kontextusban értelmezhetetlen hibrid alkotás: néhol szinte dokumentarista hangulatú beszélőfejes film, máskor viszont erősen megkonstruáltság-szagot árasztó talkshow/közönségtalálkozó, bizonyos részeiben pedig inkább rajongói hommage. Ezeknek a részeknek pedig mind helye van itt, még akkor is ha ettől az egész egyszerre több és kevesebb is, mint amire számítottunk, és mint ami lehetne.
A legkevésbé sikerült rész minden bizonnyal a főcímből rekreált szökőkút előtt berendezett, James Corden vezette beszélgetés. Néhol nagyon kínos, hogy a készítők még fenn próbálják tartani a teljesen organikus esemény fílingjét, miközben mindenki számára nyilvánvaló, hogy az alig pár tucat néző nem egy véletlenszerűen összegyűlt rajongótábor, hanem egy tudatosan kiválogatott csoport, beépített kérdezőkkel és cameózó egykori mellékszereplőkkel, mindeközben pedig maga Corden is teljesen kilóg ebből a táraságból negédes, hol rajongói, hol meglepően alulinformált műsorvezetői hangvételével.
Ennél sokkal emberibbek és ténylegesen meghatóbbak azok a részek, amikor a ténylegesen ismét baráti társaságnak érződő színészgárda a régi sztorik helyszínein idézi fel az oda kötődő emlékeit, és külön érdekes látni, hogy melyik jóbarát nem is nézett bele a sorozatba, és kik azok, akik viszont többször is újranézik saját munkájukat, vagy épp csak nem kapcsolnak el, ha belefutnak valamelyik ismétlésbe a tévén. Ezeknél a részeknél külön kiemelendő a talán legszimpatikusabban és -emberibben öregedő Matt Leblanc (azóta mémmé vált) láthatóan jókedélyű gesztusai és adomái, és aki a barátok és kollégák közül mind közül talán a legőszintébben örül az újratalálkozásnak.
A „jóbaráttalálkozó” részeit időként megszakítja a sorozat alkotóival, Marta Kauffmannal és David Crane-nel (külön felvett) interjúrészletek, amik során számos triviát megosztanak a nézőkkel – ennek ellenére is furcsa, hogy ők a többiektől teljesen elkülönülve beszélnek a nagysikerű sitcom hátteréről. Aztán akadnak olyan részek is a különkiadásban, amik jobbára csak arra jók, hogy a másfél órás játékidőt kitöltsék, mint például a világ különböző tájairól beköszönő rajongók klipjei (ami akár érdekes is lehetne, de semmilyen kapcsolatba nem kerülnek ezek a bejátszások a hat főszereplővel, így pedig maximum annyi információt közvetítenek, amit már amúgy is tudtunk: hogy a Jóbarátok egy világsiker volt), egy Jóbarátok-tematikájú divatbemutató világsztár modellekkel, vagy éppen egy Büdösmacska-duett Lisa Kudrow és Lady Gaga előadásában.
Összességében talán kevés meglepő dolog történt a húsz éves „reuniós” különkiadásban, de ez így is van rendjén a sikereihez képest viszonylag kevés határt feszegető sorozat esetében, ahogy egy valódi osztálytalálkozó is akkor jó, ha nem igazán történik alatta semmi más, mint jóleső, szívmelengető nosztalgiázás. És annyit mindenképp a sorozat főszereplőinek és készítőink a számlájára írhatunk (már azon felül, amit eddig rájuk költöttünk), hogy legalább nem próbálkoztak meg olyan, mozi felé tett kínos ballépésekkel, mint például a Szex és New York készítői, hanem megmaradtak egy ilyen sokszínű, biztonságos, de pont ezért akár szerethető és visszanézhető formátumnál. Elvégre a Jóbarátok mindig is erről szólt.
