A szünidőre való tekintettel a mozikat minden nyáron elárasztják a vakációzó kamaszokat megcélzó filmek. A hasonszőrű főhősök ismerős és kacagtató helyzeteit feldolgozó sztorikat imádják a csemeték, és a felnőttek sem szeretik, ha a nagy melegben valami súlyos mondanivaló fekszi meg a gyomrukat, úgyhogy Gary Winick habkönnyű vígjátékának a sikere elvileg garantált.
A Hirtelen 30 a tündérmesék igen egyszerű szerkezetét követi: a rút kiskacsából a „kívánságpor” hatására egy csapásra gyönyörű hattyú lesz. Adott egy fogszabályzós, lapos mellű tinilány, Jenna Rink (Christa B. Allen), akinek kortársaihoz hasonlóan minden vágya, hogy menő és dögös csaj legyen. A kamaszkor cseppet sem kellemes élmény, tavaly Catherine Hardwicke külön száz percet szentelt rá Thirteen című filmjében – az amerikai mítosz valamilyen okból a tizenharmadik születésnaphoz köti a fordulatot. A Hardwicke-éhez hasonló naturalizmust ne várjunk, de Jenna élete is ezen a bizonyos napon fordul meg. A sematikus szerkezet a fantasztikum felé nyit: Jenna reggelre vonzó és menő harmincassá (Jennifer Garner) változik.
Jenna felnőtt élete a kamaszok képes magazinok és popslágerek által manipulált álomvilágát képezi le: szép testű lepedőakrobata a sokszobás belvárosi lakásban, sofőr és személyi asszisztens, és persze menő állás – lapszerkesztő egy képes magazinnál. Jenna kívánsága ugyanis igen egyszerű módon teljesült: ezt az utat választotta. Nem akart egyedi és különleges lenni, mint legjobb barátja, Matt, egyetlen vágya a konformizálódás volt. Matt azonban megmaradt a különcök útján: Mark Ruffalo Talking Heads trikójában (de nem csak ezért) kilóg a film giccsparádéjából – tökéletlenségével végül követendővé is válik. Jennából az évek során a szó klasszikus értelmében vett ordas nagy kurva lett: barátai nincsenek, szüleivel nem tartja a kapcsolatot, és fűvel-fával ágyba bújik, csak a felszínes külsőségek érdeklik. Jenna tizenhárom éves hamvas és naiv lelke csak lassan ébred rá az igazságra, lassan érzi meg a beteljesült álomvilág bűzét – de mivel ez egy tündérmese, Jenna megkapja azt a bizonyos második esélyt az élettől: újrakezdhet mindent, és így boldogan élhetnek.
Az ötlet cseppet sem újszerű, tucatnyi ilyen filmet láthattunk már a moziban: legutóbb Jamie Lee Curtis és Lindsay Lohan téblábolt a vásznon egymás bőrében a Freaky Fridayban, de az is egy ősrégi (azonos című) Jodie Foster-film remake-je volt. Egy ilyen film sikere valójában a színészi játékon áll vagy bukik: mennyire jön át a vászonról az, hogy Jennifer Garner testében igazából a tizenhárom éves Christa B. Allen csetlik-botlik. A forgatókönyvben az erre szolgáló jeleneteket megírták: Jenna papírgombóccal dobálja titkárnőjét, kislányokkal barátkozik, nyalókát eszik, de a megvalósítás terén már csak rendellenes mennyiségű grimaszkodásra futja. Ehhez járul a fülsértően botrányos szövegvilág: az angol szöveg sem mondható tökéletesnek, de a fordító (Heltai Olga) látszólag igyekezett mindent megtenni, hogy trendi és menő vakert írjon a szereplők szájára – de csak hiteltelen párbeszédek sora csikorog egymás után.
A Hirtelen 30 egy jól körülhatárolható közönségnek készült: tizenhárom és harminc év közöttieknek. A retrohullámot ügyesen lovagolja meg a filmzene: Michael Jackson Thrillerének központi szerepe szinte telitalálat, viszont a slágerszövegek bölcsességként való puffogtatása több mint kényelmetlen. Butuska film a Hirtelen 30, még a maga kategóriájában is, nem is nevetett meg igazán, de a péntek esti csajozáshoz ideális választás lehet.
