A Straight Outta Compton egy frusztráló film, ugyanis benne van egy olyan alkotás lehetősége, ami nem csak nagyon jó, de kifejezetten fontos film lenne egy Amerikában nagyon aktuális problémáról. Helyette kapunk pénzt és sikert, és az életrajzi filmek állandó gyerekbetegségeit.

Az Egyesült Államokban a közbeszédet idén két dolog tudta a leginkább tematizálni, a fegyvertartás kérdése és a rendőri rasszizmus. Előbbinek éppen most volt igen szomorú következménye, de valószínűleg csak heteket kell várni a következő tömegmészárlásra. Utóbbi pedig már a ’80-as évek óta állandó probléma, ugyanis egyrészt bevett szokás a rassz alapján történő „profilozás”, aminek a lényege, hogy aki fekete, az alapból gyanús, főleg, ha lepukkantabb környékről származik. A rendőrök pedig igen gyakran élnek vissza a hatalmukkal, gyakran teljesen büntetlenül, ahogy George Zimmerman esete is bizonyítja ezt, aki egy 17 éves fekete srácot követett egy este hazáig, holott a központ kifejezetten kérte, hogy ne kövesse. A vége pedig az lett, hogy Zimmerman agyonlőtt egy 17 éves fegyvertelen srácot, miután az önvédelmet alkalmazott a rátámadó zsaruval szemben. Bírósági eljárás indult ellene, felmentették, most pedig ismét az utcákon dolgozik. Ez csak egy apró, kiragadott eset, de ha átfutjuk a statisztikákat, még ennél is rosszabb képet fest az igazságszolgáltatásról hasonló ügyekben.

Szóval a lehető legjobbkor jött egy NWA-film, ezt a bevételek is igazolják. Hisz a rapcsapat Straight Outta Compton című lemezével, különösen a Fuck Tha Police című számmal a hangja lett mindazoknak, akikkel pusztán a bőrszínük miatt szemétkednek a hatóságok. Az olyan sorokkal például, mint „Searching my car, looking for the product / Thinking every nigga is selling narcotics” (Átkutatják a kocsimat, keresik az árut / Azt hiszik, hogy az összes nigger drogot árul) rengetegen tudtak és tudnak ma is azonosulni. A sztori abszolút vászonra kívánkozik, a film első fele pedig jó is. Bár nagyrészt anekdotákra épül, tipikusan olyanokra, amiket a mondanivaló szolgálatába lehet állítani: a bandát lemezfelvétel közben majdnem letartóztatják, mert nem hiszik el, hogy ők nem egy bűnbandát alkotnak, levelet kapnak az FBI-tól, amiben finoman megfenyegetik, hogy soha többé ne játszák a Fuck Tha Police című számot.

A film ott éri el az abszolút csúcspontját, amikor egy koncert előtt letartóztatást helyeznek kilátásba, amennyiben előadják a dalt. Nyilván az lesz az utolsó szám, a jelvényüket a magasba emelő beépített zsaruk pedig elindulnak a tömegen keresztül a színpad felé letartóztatni a banda tagjait, és bár sikerrel járnak, kisebb felkelés alakul ki. A baj az, hogy ez a film közepe, és nagyjából eddig is érdekes. Ugyanis amit ezután kapunk, az Dr. Dre és Ice Cube imázsának mozgóképes fényezése. Meg siker és csillogás, vagyis a két legunalmasabb dolog az NWA, de mondjuk bármilyen híres zenész sztorijában. Elkezd a film arról szólni, milyen szerződéseket kötöttek kikkel, és az egész merő unalomba fullad egy pillanat alatt. Az egyetlen érdekes dolog Suge Knight figurája, aki a való életben is teljesen olyan, mint egy képregényes főgonosz. Meg persze a temérdek „cameo” 2Pac-tól egészen a fiatal Snoop Doggig. Viszont ezen a ponton a film már rég nem szól semmiről, csak az események szimpla felsorolása, amolyan mozgóképes Wikipédia-szócikk.

Rengeteg mellékszálat vet fel Dr. Dre Death Row Records-ba való szerződésétől Eazy-E betegségén át egészen az Ice Cube-NWA csörtéig, de ezeknek nincs igazán jelentősége. Míg az első óra fókuszált, a másodikba az alkotók túl sok mindent akartak belezsúfolni, amitől teljesen szétesik a film, hiába fontos amúgy a banda történetének szempontjából például Eazy-E halálos betegsége, és még számtalan másik dolog, egy jó életrajzi filmhez erős kézzel kell szerkeszteni. F. Gray Gary pedig mindent bele akart rakni. Vagy legalábbis belerakott, még ha nem is feltétlenül akart – a film producerei ugyanis Dr. Dre, Ice Cube, és Eazy-E özvegye voltak, így annyira nem meglepő, hogy egotripbe fulladt a vállalkozás. Ami nagy kár, ugyanis rengeteg potenciál volt ebben a történetben, rengeteg áthallással az aktuális eseményekre. Óriási kihagyott ziccer.