A Straight Outta Compton egy frusztráló film, ugyanis benne van egy olyan alkotás lehetősége, ami nem csak nagyon jó, de kifejezetten fontos film lenne egy Amerikában nagyon aktuális problémáról. Helyette kapunk pénzt és sikert, és az életrajzi filmek állandó gyerekbetegségeit.
Ha van mozgóképes alkotás, amelyet – rosszmájúság nélkül (rendben: csak egészen kicsit rosszmájúan) – minden tekintetben maximálisan Oscar-kompatibilisnek tarthatunk, sőt, mondhatni az ilyen filmekre „szabták” Hollywood legnagyobb elismerését: nos, az a Miss Daisy sofőrje.
Kedves Olvasó! Ha Te szórakozásra, újfajta paródiára, és – mindezek felett – humoros műfajfilmre (blaxploitation) vágysz, ez a szöveg neked iratott, ez a film neked szól. Black Dynamite, az eastwoodiasan igazságos kung-fu-mester ugyanis megbosszulja az Utca összes gonosztevőjét, a világ összes cserbenhagyott nőjét, és nyilván a gonosz, pénzéhes amerikai cégpoklot is.
Az 1967 legjobb filmjéért járó díjjal – és további négy Oscar-díjjal – elismert Forró éjszakában igazi jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha nem tekintünk el kortörténeti dokumentum-értékétől. Kérdés ugyanis, hogy ez az egyébként lebilincselő bűnügyi film számot tarthatott volna-e a díjözönre, ha megmarad a szigorúan vett műfaji keretek között.