Norman Jewison: In the Heat of the Night / Forró éjszakában, 1967 Norman Jewison: In the Heat of the Night / Forró éjszakában, 1967

„Miszter Tibbsnek szólítanak!”

Norman Jewison: In the Heat of the Night / Forró éjszakában, 1967

ÉRTÉKELD A FILMET!
Forró éjszakában
Norman Jewison
1967
Forró éjszakában

Forró éjszakában

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az 1967 legjobb filmjéért járó díjjal – és további négy Oscar-díjjal – elismert Forró éjszakában igazi jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha nem tekintünk el kortörténeti dokumentum-értékétől. Kérdés ugyanis, hogy ez az egyébként lebilincselő bűnügyi film számot tarthatott volna-e a díjözönre, ha megmarad a szigorúan vett műfaji keretek között.

A John Ball regényéből adaptált, és 1968-ban az Oscarok mellett még egy halom más kitüntetést is besöpört Forró éjszakában forgatókönyvírói és rendezői koncepciójának jellegzetessége ugyanis éppen az, hogy szinte szemtelenül háttérbe szorítja a tulajdonképpeni cselekménybonyolítást, a főszereplők közti viszonyrendszer, illetve a filmben kibontakozó társadalmi problematika javára.

Visszatérve a kortörténeti beágyazottsághoz: ma, amikor semmi feltűnőt nem látunk abban, hogy a mozivásznat, többek közt, színesbőrű főhősök (köztük zsarufigurák) népesítik be, és – nem mellékesen – az Egyesült Államok elnökét Barack Hussein Obamának hívják, nem olyan könnyű átérezni annak a filmtörténeti pillanatnak a jelentőségét, amikor a Sidney Poitier-karakter a Rod Steiger-karakter szemébe vágja: „I’m a police officer!” A „redneck” déli seriff köpni-nyelni nem tud, hisz életében először találkozik fekete rendőrtiszttel, és igazság szerint el sem tudta képzelni eladdig, hogy létezhet ilyen. Ráadásul ez a néger állítólag Philadelphia egyik legjobb gyilkossági szakértője, aki nagyságrendekkel jobb fizetést kap és jóval magasabb társadalmi státusú férfiúnak számít, mint a Mississipi állambeli Sparta városka újonnan kinevezett rendőrfőnöke. 1967-et írunk, Martin Luther King tiszteletest még éppen nem gyilkolták meg, de már gőzerővel működik a polgárjogi mozgalom, zajlik a feketék megállíthatatlan emancipációja Amerikában. Csakhogy a fülledt és poros déli kisvárosban ebből szinte semmi nem látszik, a szimbólumaiban és mentalitásában elevenen élő konföderációs hagyomány számára a faji és szociális szerepek adottnak számítanak.

Kép a Forró éjszakában című filmből

Itt, ezen a helyen gyilkolják meg és rabolják ki egy éjszaka a Chicagóból érkezett iparmágnást, akitől – mivel gyárat szándékszik építeni – a helyi kisközösség a település gazdasági felvirágzását várja. A bűntett nem maradhat büntetlenül, Bill Gillespie rendőrfőnök pedig – a gyilkosság idejére vonatkozó hamis feltételezésből kiindulva – viszonylag egyszerűen megoldhatónak látja az esetet: a gyilkos valami csavargó lehet, aki még nem juthatott messzire. Így szállítják be a rendőrőrsre nagy diadalmasan az átutazóban levő „fekete fiút”, akiről rövidesen kiderül, hogy Virgil Tibbsnek hívják, és, mint említettük már, sztárnyomozó. (És aki, a film egyik kulcsjelenetében, önérzetesen kikéri magának a lekezelő „fiúzást”, mondván, hogy őt Tibbs úrnak szokták szólítani ott, ahonnan jön.) A két főszereplő közti viszony ekkor válik egyenlővé – vagy, pontosabban fogalmazva, billen át egy másfajta egyenlőtlenségbe. Gillespie ugyanis semmi mást nem tud felhozni felsőbbrendűségi érzése igazolására, mint a bőrszínét; Tibbs viszont egyetlen percig sem titkolja szakmai és társadalmi fölényét, lépten-nyomon – hol dacosan, hol gúnyosan, de mindenképp kihívóan – érzékelteti a seriffel, mennyit keres, mennyit tud, mennyire vitte. Többre, mint a „nagy fehér főnök”.

Kép a Forró éjszakában című filmből

Igaza van Gillespie-nek abban, hogy valójában ezért marad a városkában, ezért segít megoldani a gyilkosság rejtélyét: „maga nem hagyná ki az esélyt, hogy megmutassa nekünk, fehéreknek, mennyivel okosabb nálunk”. Kettejük előítéleteken, sérelmeken, indulatokon edződő viszonyrendszere, húzd meg-ereszd meg játszmái, visszafojtott feszültségben bővelkedő párbeszédei, végső soron Poitier és Steiger pazar összjátéka adja a film sava-borsát – bizonyos idő után már alig érdeklődünk a nyomozás tulajdonképpeni végkifejlete iránt, a megoldás pedig mérsékelten tesz hozzá bármit is a filmélményhez. Ebben az ízléses precizitással filmezett, néhol noir-elemeket sem nélkülöző, teljes mértékben klasszikus narrációjú és Quincy Jones zenéjére „forrósodó” krimiben a bűntény megfejtése a legkevésbé érdekes, sőt majdnem esetlegesnek tűnik a világábrázoláshoz és a karakterek jellemfejlődéséhez képest. Ahhoz, hogy egyáltalán eljuthassanak a megoldáshoz, hőseinknek felül kell emelkedniük előítéleteiken és bosszúvágyukon. Nemcsak a helyi rendőrfőnöknek kell lemondania a sztereotípiákról és a bűnbakképzés kézenfekvő lehetőségéről, de a színesbőrű detektívnek is be kell látnia, hogy tévútra viszi a nyomozást, ha hagyja elragadtatni magát a fajgyűlölő fehér ültetvényes, Endicott iránti ellenszenvétől. A lélektani fejlődési folyamat árnyalt ábrázolása a Forró éjszakában igazi tétje, és minden bizonnyal ennek sikerességét honorálták az Akadémia ítészei.

Kép a Forró éjszakában című filmből

No meg a faji problémának a korban úttörően korrektnek számító megközelítését, amelyből viszont – a nyilvánvaló alkotói jószándéktól függetlenül – egy igen figyelemre méltó következtetés is levonható: a tolerancia nem feltétlenül jár kéz a kézben a multikulturalizmussal. Sidney Poitier az álomgyár történetének első színesbőrű sztárszínésze, az 50-es és 60-as években alig akadt olyan produkció, amelyben ne rá osztották volna a fekete főszerepet (már abban a nem túl nagyszámú filmben, amelyben előfordult ilyen szerep), ő volt a háború utáni évtizedek Morgan Freeman-je, Denzel Washington-ja és Samuel L. Jackson-ja egyszemélyben. Az általa alakított karakterek skálája tehát igen széles és sokrétű, Virgil Tibbs figurája azonban különösen testreszabottnak tűnik számára.

A Forró éjszakában című film posztere

Mi ennek a „politikailag korrekt” négerábrázolásnak a lényege? Ha ironikusan aktualizálva szeretnénk fogalmazni, azt mondhatnánk: a „barackobamaság”, vagyis a faji és kulturális integrálódás modellértékű útja. Miszter Virgil Tibbs – hasonlóan például a szintén ’67-es Találd ki, ki jön vacsorára / Guess Who’s Coming to Dinner Dr. John Wade Prentice-éhez – kifogástalan modorú, intelligens, a fehér elit öltözködési és társalgási szabályait maradéktalanul betartó úriember, aki, esetleges adottságnak tekinthető bőrszínét leszámítva, szinte semmiben nem idézi a fehérek színesbőrűekről alkotott elképzeléseit – de az afroamerikaiak sajátos önképét sem. Árulkodó az a képsor, amikor Gillespie és Tibbs végigautóznak Endicott gyapotültetvényén: „Nem a maga világa, mi?”, kérdi gúnyosan a seriff, a hajlongó fekete munkásokra mutatva. És valóban nem az; paradox módon tehát épp azért pályázhat sikerrel a fehér mozinézők rokonszenvére, mivel végérvényesen kiemelkedett a négersorsból, és egyáltalán nem emlékeztet önnön másságára, különbözöségére: saját pályájukon haladja meg a fehéreket.

Kép a Forró éjszakában című filmből

Virgil Tibbs felügyelő figurája később még felbukkant két mozifilmben (Mr. Tibbs nyomoz / They Call Me MISTER Tibbs, 1970, és A szervezet / The Organization, 1971), amelyeknek színvonala azonban nem éri el a „sorozatindító” darabét. Hiszen a Forró éjszakában szerethető, igényes és fordulatos alkotás akkor is, ha eltekintünk attól, hogy amit látunk, voltaképp Hollywood és a faji kérdés szerencsés találkozása a bűnügyi film boncasztalán.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller