Így múlik el a szövegíró dicsősége – Richard Linklater: Blue Moon

2025. december 9. – írta Buzsik Turner Kriszti

A zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől – tartja a mondás. Ki lehetne megfelelőbb ennek illusztrálására Lorenz Hartnál?

Naftalinszag – Serge Ioan Celebidachi: Cravata galbenă / The Yellow Tie

2025. december 3. – írta Németh Szabolcs Előd

A Sárga nyakkendő szép, míves film. Ha a Hallmark-produkciók színvonalához képest értékeljük.

Megtalált illúziók – Harry Potter és a bölcsek köve – filmkoncert

2025. november 20. – írta Gyöngyösi Lilla

John Williams Oscar-jelölt zenéjét a Budafoki Dohnányi Zenekar játszotta a Harry Potter és a bölcsek köve alá az MVM Dome-ban. A nosztalgia elől nem volt menekvés.

Túlságosan zajos magány – Scott Cooper: Springsteen: Deliver Me from Nowhere / Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől

2025. október 27. – írta Bárány Bence

Kifulladó trend ide, rongyosra koptatott zsánerklisék oda, azért egy akkora kaliberű rocksztár, mint Bruce Springsteen igazán megérdemelt egy saját szeletet az utóbbi évek nagy zenész-biopic-tortájából. Scott Cooper író-rendező azonban – talán tanulva a korábbi példák hibáiból – nem egy újabb audiovizuális Wikipédia-szócikkel tiszteleg a Főnök életműve előtt, hanem tényleg az ember felől próbálja megragadni a mítoszt.

Fel-feldobott kő – James Mangold: A Complete Unknown / Sehol se otthon

2025. február 7. – írta Incze Kata

A 83 éves Bob Dylan ma is ugyanolyan rejtélyes figurája a popkultúrának, mint ötven évvel ezelőtt – nem csoda, hogy még egy életrajzi filmet desztilláltak nem mindennapi életútjából. Dylannek személyi kultusza van, így kézenfekvő, hogy valaki olyan alakítsa, akinek szintén van – a 8 Oscar-díjra jelölt Sehol se otthon trubadúrját korunk másik szupersztárja, Timotheé Chalamet játssza, mi tagadás, hibátlanul, de James Mangold filmje így sem az év szenzációja. 

Majomparádé – Michael Gracey: Better Man: Robbie Williams

2024. december 19. – írta Lubianker Dávid

Robbie Williams digitális majomként járja újra karrierútját zenés életrajzi filmjében, hogy popsztár-evolúciója végén egy Better Man válhasson belőle. A főhős állatias megjelenése ugyanakkor csak felszínes trükként igyekszik érdekesebbé tenni a szokásos zsánerkliséket.

Polgárjogi trip – Rich Peppiatt: Kneecap

2024. november 4. – írta Vigh Martin

Rich Peppiatt első egészestés filmje azt állítja, hogy egy fontos témáról sem csak véresen komolyan lehet beszélni: az ír önrendelkezés és a nyelvi kérdés megfér az átbulizott éjszakák, a trikolor símaszkot húzó tanár és a zenei szárnypróbálgatás mellett. A Kneecap rendkívül szórakoztató, kellően friss mozi.

A fekete ötven árnyalata – Sam Taylor-Johnson: Back to Black

2024. április 15. – írta Siklódi Lehel

A Back to Blackhez hasonlóan kevésbé jól sikerült életrajzi filmek utólag annyival mindenképp kárpótolhatják a nézőt, hogy ha felületesen is, de legalább megismerhetett egy páratlan életutat, amiről előtte talán semmit se tudott.

Álmodnak-e az androidok mesterséges érzelmekről? – Pablo Berger: Robot Dreams / Robotálmok

2024. február 26. – írta Lubianker Dávid

A Robotálmok Sara Varon azonos című képregényének rajzfilmváltozataként mesél a barátság örömeiről és törékenységéről. Pablo Berger Oscar-díjra jelölt animációja ráadásul saját médiumának jellegzetességeit kiemelve csempész némi (ön)reflexivitást a meghitt történetbe.

Volt egyszer egy… reggae – Reinaldo Marcus Green: Bob Marley: One Love

2024. február 21. – írta Szilágyi Edvin

Reinaldo Marcus Green a Richard király sikere után újabb életrajzi filmet készített, amely tökeletesen illeszkedik az utóbbi évek zenész-biopic-trendjébe. A Bob Marley: One Love egyrészt hiánypótló alkotás – reggae-filmből túl kevés van –, másrészt azonban nem tud újat mutatni sem Marley életével kapcsolatban, sem a zenészéletrajzi zsánerben.