A személyes választások, testvéri szeretet, rivalitás, szerelem, ideológiai összeférhetetlenség, politikai elkötelezettség és családi kapcsolatok bonyolult és zavaros hálóján keresztül bontakozik ki a történet a 60–70-es évek Olaszországában. Egy fiú, aki saját útját keresi, először idősebb barátok eszméivel azonosulva, majd a pártrendszerbe beépülve.

A film egy zűrös és konfliktusokkal teli időszakban játszódik, így a politikai dráma nosztalgikus, de egyben félelmetes is. Két testvér, Accio (Elio Germano) és Manrico (Riccardo Scamarcio) egy provinciális kisvárosban nő fel. A katolikus család az állami lakás kiutalásának véget nem érő csapdájában vergődik. A kisebbik fiú, Accio papneveldében tanul és úgy tűnik, elhivatottan vallásos. Miután bátyja pajzán gondolatokat ültet a fejébe, otthagyja az intézetet és hazamegy. Lázadozó természete miatt a család fekete bárányának tekintik, nehezen illeszkedik vissza az összeforrott családba. Mindenben különbözik tökéletes bátyjától és szelíd nővérétől. Összebarátkozik a szélsőjobboldali, fasiszta nézeteket valló helyi kereskedővel, ami még sötétebb árnyékot vet rá. Saját identitását keresve könnyen belezuhan a szélsőségesség csapdájába, ami extrém megnyilvánulásokba és utcai erőszakos akciókba sodorja.

Időközben bátyja, Manrico gyári munkát vállal és a kommunista szakszervezet képviselőjeként propagandisztikus tevékenységet folytat, a munkásosztály kizsákmányolása ellen lázít, a munkaidő csökkentését szorgalmazza. Accio mindvégig a jóképű, sármos nagytestvér ellenpólusa, úgy a családi hierarchiában, mint világnézeti szempontból. Az ideológiai konfliktusok tűzijátékára a kommunista egyetemisták performanszán kerül sor, a római konzervatóriumban, ahol Beethoven Örömódáját kommunista szlogenekre átírva adják elő. Az előadás alatt betódul az ellentábor és az esemény verekedésbe torkollik. Accio itt áll ki először bátyja védelmére, korábbi barátaival is szembeszállva.

A történeten nem kerekedik felül az erős és hangsúlyos politikai töltet, végig csak eszköz a szereplők morális fejlődésének kidomborításához. Az ideákhoz való ragaszkodás a család életére is befolyással van, ám a testvérpár folyamatos konfliktusai idővel átalakulnak. Ebben szerepe van egy lánynak is, Francescának, akibe Manrico beleszeret, de akit gyakran öccse társaságában hagy. Várakozásaink ellenére nem alakul szerelmi viszonnyá ez a kapcsolat, noha Accio részéről felfedezhető egy egyoldalú, viszonzatlan érzésvilág. Álmok és csalódások sorozatán keresztül látunk felnőni egy lázadozó kamaszfiút, aki mindig bátyja árnyékában húzódik meg. De végül felnő a problémához és a folyamatos acsarkodásokból igazi testvéri kapcsolat alakul. A fivér és a báty olyannyira összehangolódik, hogy apaszerepben is felcserélődnek. Mikor belenyugodnánk a kialakult harmóniába, Manricót egy rablótámadás miatt üldözőbe veszik és lelövik. Accio felnőtt férfivá válik, végrehajtja élete első igazán jelentőségteljes cselekedetét, ami egyben a család évtizedek óta áhított békéjét is meghozza. Beköltöznek az állami lakásba, és nevelik a menekülés közben lelőtt apa és a bűnrészességgel vádolt és bebörtönzött anya gyerekét. Az utolsó képen az egykori lázadozó kamaszfiút véljük felfedezni Manrico fiában. A folyamatos változások ellenére, a történelem dacára körkörös ívekben rajzolódnak fel az emberi sorsok.

A közeli képeknek köszönhetően a szereplők közötti viszonyok és érzelmek szinte tapinhtatóvá válnak. A film ennek ellenére nem volt meghatóan mély, de élményteli perceket nyújtott egy esős délutánon.