Fegyverünk a kamera – A chilei film története

2022. július 9. – írta Lénárt András

Benito Mussolininek tulajdonítják a megállapítást, mely szerint „A film a legerősebb fegyver, amely a rendelkezésünkre áll”. Ezt Francisco Franco azzal egészítette ki, hogy „A kamera nagyobb súllyal bír számunkra, mint egy puska” – a kijelentését természetesen konkrét és átvitt értelemben is érvényesnek vélte a spanyol tábornok. Míg ők (és más európai diktátorok is) felismerték a film jelentőségét az állam irányításának életében, addig Latin-Amerikában a mozgóképet inkább az alulról szerveződő népi mozgalmak használták fel a céljaik elérésére. Ezen a téren mind közül Chile emelkedik ki leginkább.

Túl a Río Grandén – A mexikói film története

2021. október 15. – írta Lénárt András

„Szegény Mexikó, oly távol van Istentől, de közel az Egyesült Államokhoz”. A Porfirio Díaz mexikói elnöknek tulajdonított, de valószínűleg inkább egy történész-újságírótól származó megállapítás tökéletesen körülírja, hogy a történelem során milyen kapcsolat állt fenn a két észak-amerikai ország¹ között. Az sem lehet kétséges, hogy kettejük közül melyiknek származott több hátránya a szomszédi viszonyból. Elsősorban történelmi, politikai és gazdasági téren beszélhetünk viharos kétszáz évről, de Mexikó filmkultúrája sem ismerhető meg anélkül, hogy ne kerüljön szóba az északi „nagy testvér” hatása.

A nap, amikor minden elveszett – Michel Franco: Nuevo orden / Új világrend

2021. június 23. – írta Kovács Patrik

Michel Franco kifogástalan stiliszta, s hangulatteremtő készsége is jócskán átlagon felüli, csakhogy az Új világrend azt sugallja, hogy a rendező még többre vágyik. Mindenható vizionáriussá kíván előlépni, ám kísérlete szükségszerűen csődöt mond.

Adaptálódás – Miloš Forman-napló III.

2020. április 23. – írta Jakab-Benke Nándor

A két éve elhunyt cseh rendező életművét felelevenítő szubjektív portrésorozat harmadik része.

A rendszerváltás 30. évfordulója köré szerveződik a Temesvári Közép-európai Filmfesztivál

2019. augusztus 16. – írta a szerk.

Augusztus 28. és szeptember 1. között rEvolutions alcímmel szervezik meg a Temesvári Közép-európai Filmfesztivált, a bánsági város főterén, a Szent György téren, a Temesvári Nyugati Tudományegyetem Aula Magnájában, a Capitol Nyárikertben és más helyszíneken.

Semmire(fel)ke(l)lők – Kárpáti György Mór: Guerilla

2019. március 1. – írta Ritter György

Az 1849-es elbukott önvédelmi háború utáni elkeseredett ellenállást és megtorlást tucatnyi magyar filmes próbálkozás adaptálta már. A modernista Jancsótól (Szegénylegények, 1965) a romantikázó Lugossy Lászlón (Szirmok, virágok, koszorúk, 1984) át András Ferencig (Vadon, 1989) széles a paletta. Kárpáti György Mór filmje a demitizáló szállal szerette volna erősíteni a repertoárt, de mivel csak alibiként használta fel a korszakot, ezért semmit nem sikerült hozzátennie.

Sci-fi 1789-ből – Pierre Schoeller: Un peuple et son roi / Egy ország, egy király

2019. február 27. – írta Kecskés Tamás Hunor

Az Egy ország, egy király zaklatott, főszereplővel talán nem is rendelkező film. Mintha szándékain kívül állna, hogy egységes képet fessen saját témájáról, a francia forradalomról. De ugyan miért is várnánk egy szépre csiszolt narratívát arról az időszakról, amelynek tényleges uralkodója a káosz?

A király visszatér-szindróma – Francis Lawrence: The Hunger Games: Mockingjay – Part 2 / Az éhezők viadala: A kiválasztott (befejező rész)

2015. november 18. – írta Csiger Ádám

Azt még csak-csak meg lehet érteni (ha bocsátani nem is), hogy egy kettévágott könyvadaptáció első része csak egy gigantikus teaser a második félidőhöz, de ha a franchise fináléja sem jobb, azt már nehéz megmagyarázni.

Nem forradalmár vagyok, hanem filmkészítő – Beszélgetés Nemes Gyulával

2015. szeptember 9. – írta Margitházi Beja

Szóbuborékokban beszélgető méhek, burleszkhősként csetlő-botló méhész-főhős, alig beszélő színészek, pazar színekben pompázó képek, merész, forradalmi üzenetek – a rövid jellemzés aligha foglalja össze a kilenc évig, cseh, magyar és német koprodukcióban készült film stílusát és tartalmát. Nemes Gyulával a Zero Karlovy Vary-i nemzetközi bemutatója után nem sokkal beszélgettünk.

Biodiverzitás – Nemes Gyula: Zero

2015. szeptember 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Nemes Gyula második nagyjátékfilmje tíz év után ugyanazt a játékosságot és kísérletezőkedvet mutatja, mint az Egyetleneim, de merőben más céllal és közegben.