Kritika | Wash Westmoreland: Colette Kritika | Wash Westmoreland: Colette

Brandületlenül

Wash Westmoreland: Colette

ÉRTÉKELD A FILMET!
Colette
Wash Westmoreland
2018

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Colette mára a francia irodalom egyik leghíresebb női szerzője lett, a róla szóló életrajzi film azonban szórakoztató volta ellenére hasonló elismertségre aligha tehet szert.

Ha kosztümös filmet tervezel, Keira Knighley-val nem lőhetsz nagyon mellé. A színésznő (saját bevallása szerint szándékosan) egymás után vállalja a Vágy és vezeklés és a Büszkeség és balítélet különböző vadhajtásainak tekinthető darabok főszerepét, így lassan már olyan „színész-auteurnek” tekinthető, akinek jellegzetesen hasonlóak a filmjei. Ebbe a sorba illik a Colette is, egy századfordulós életrajzi történet a női öntudatra ébredésről, művészetről és érvényesülésről – amelyben Knightley éppen csak annyira feszegeti a tipikus szerepköre határait, hogy egy cseppet merészebb, de még kockázatmentesen ismerős legyen.

A Colette Sidonie-Gabrielle Colette írónő korai éveiről szól, aki fiatal vidéki lányként hozzáment egy idősebb, sikeres párizsi íróhoz és világfihoz. Willy egész műhelyt tartott fenn, ahol szellemírók gyártották a neve alatt a regényeket, a gépezetnek pedig hamarosan a feleség is része lett – ameddig fel nem lázadt a férje életmódja és a saját kihasználtsága ellen. „Közös” művük, a Claudine-sorozat ugyanis hisztérikus sikert arattott, a pajzán, önéletrajzi ihletettségű lányregényekért viszont kizárólag Willy aratta le a babérokat, a valódi szerző a háttérbe szorult.

Wash Westmoreland (Megmaradt Alice-nak / Still Alice) hagyományos kosztümös életrajzi filmet alkotott, amelyet azonban néhány aktuális kérdésfelvetése és a feminista téma érzékeny ábrázolása kissé kiemel a társai közül. A Colette egyik legérdekesebb vonatkozása az írói brand ereje: ma, amikor a branding már kis túlzással tudományággá vált, könnyen átélhető az a helyzet, amelyben Colette a siker érdekében nem írhat a saját nevén, hanem a jól bevált Willy-márka égisze alá kényszerül. A film azt a folyamatot követi végig, amelyben leomlik a párizsi kultúra férfihegemóniája, és lassanként mindenki számára egyértelmű lesz, hogy a női hang ugyanolyan érdekes és értékes lehet, saját brandet teremthet, mint a férfi. Vajon mára már végleg és egyértelműen ledőltek a Colette feszegette határok? Másfelől a Claudine-regények keltette szenzáció, a szétkapkodott példányok és a rajongók rohama szintén nagyon ismerős jelenség lehet a mára sokkal erősebbé váló tömegkultúrában. A filmben a legkülönbözőbb nők állítják, hogy ők az „igazi” Claudine, azaz Colette önmagáról mintázott hősében fiatal nők tömege ismer magára – ami ma, a generációs élmények korában ugyancsak mindennapossá vált.

A párizsi művészvilág átalakulásával párhuzamosan a Colette a hősei átalakulását is végigvezeti. A film érzékenyen és hitelesen beszél a szexualitásról és nem csak a szakmai, hanem a magánéleti egyenjogúság vágyáról – hiszen onnan, hogy a férfinak joga van megcsalni a nőt, fordítva viszont elképzelhetetlen eljut a nyílt házasságig, majd a leszbikus kapcsolat felvállalásáig. A kezdetben naiv és tapasztalatlan Colette-et különböző irányokból változatos impulzusok érik, amelyek hatására kialakíthat egy konvenciókat felrúgó, de számára berendezett életet ahelyett, hogy egy előre megírt, de szűkös szerepet követne Willy oldalán. Szeretőnők, válás és varieté – Colette élete még ma is meghökkentő lehet, ő azonban józan természetességgel vitte végig a vágyait és elképzeléseit a boldogságig. Ugyanakkor szerencsére a Colette Willy alakját sem egyszerűsíti le, a nagyravágyó és gyakran hibázó férj Dominic West alakításában esendőséggel és érzelmekkel is fel van ruházva.

A Colette tehát több szinten is az önállósodásról, a női szerepek feszegetéséről és átírásáról szól, ezáltal pedig hű Colette hasonló témájú műveinek (Gigi, Chéri) világához. Jó döntés, hogy a film – a megalomán életrajzi filmekkel ellentétben – meri szűkíteni a fókuszát, és Colette történetét csupán az eszméléséig, önmaga megtalálásáig viszi el (miközben az írónő legnagyobb sikerei és elismertsége csak ezután kezdődött). Az egyébként részben Magyarországon, több magyar színész részvételével készült film a szórakoztató és gördülékeny volta ellenére valószínűleg a kevéssé invenciózus megvalósítása miatt nem aratott nagyobb sikereket. Hiába Oscar-mágnes az életrajziság és a gender-kérdés, a Colette valójában egyik téren sem mond igazán újdonságot, és a drámai ereje is egy nagymonológra koncentrálódik (ellenben érdekes a fanyar, bölcs humora). Ráadásként egyszerre jelent meg a szerényebb kivitelezésű, de meglepőbb és Glenn Close-zal felvértezett The Wife-fal, ami a kísértetiesen hasonló történetét egy kicsit izgalmasabban mondta fel. Végeredményben a Colette a leszbikus vonal felvállalása ellenére nem tud kitörni a hagyományos kosztümös filmek unalomig ismert keretei közül, így pedig nem képes többé válni egy korrekt, de felejthető alkotásnál.

Támogass egy kávé árával!
 
Colette

Colette

Színes életrajzi, filmdráma, 111 perc, 2018

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Friss film és sorozat