A kép: a halál – Mascha Schilinski: In die Sonne schauen / Sound of Falling / A zuhanás hangja

2026. március 11. – írta Erőss Réka

A zuhanás hangja különböző idejű, de egyformán melankolikus női sorsokon keresztül feszegeti a kérdést, hogy hol húzódik a határ élet és halál, önmagunk és a másik közt.

Ha magyar szuperhőst akartok – Lengyel Balázs, George Mihalka: Hunyadi (Rise of the Raven)

2025. április 28. – írta Papp Attila Zsolt

Nemcsak Hunyadi, hanem a Hunyadi is történelmet írt, utóbbi mozgóképes értelemben. Minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmes produkciójának hibái részben abból fakadnak, hogy készítői mintha nem tudták volna eldönteni, a történelmi hűség és a mítoszteremtés közül melyiket válasszák. Összességében azonban elmondhatjuk, hogy ez az első olyan kortárs magyar történelmi-kosztümös opusz, amelyre nem kell úgy tekintenünk, hogy „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”.

Blacula bálja – Ryan Coogler: Sinners / Bűnösök

2025. április 21. – írta Lubianker Dávid

A Bűnösök 1930-as évekbeli vámpíros gengszter-musicalje olyan, mintha az Alkonyattól pirkadatig elevenedne újra Jordan Peele stílusában. Ryan Coogler azonban nehezen találja a mögöttes társadalmi tartalom és a vérmocskos grindhouse-esztétika közötti egyensúlyt a halmozott zsáner-káoszban.

„Intenzív és megterhelő időszak volt” – Interjú Kádár L. Gellérttel, a Hunyadi címszereplőjével

2025. április 4. – írta Németh Szabolcs Előd

A kovásznai származású színésszel a Hunyadi sorozat kapcsán beszélgettünk castingról, történelmi regényekről, olasz nyelvtanulásról – no meg a páncélban való mozgás nehézségeiről.

A saját farkába harapó idő – Miguel Gomes: Grand Tour

2025. március 12. – írta Jakab-Benke Nándor

A fesztiválkedvenc Tabu rendezője megtartja a kettős osztatú elbeszélést, közben pedig egymásba fon időt, teret, sorsokat, kultúrákat.

Nyelvével gyűlöl a nemzet – Iveta Grófová: Ema a smrtihlav / Emma és a halálfejes lepke

2025. március 10. – írta Kiss Tamás

Iveta Grófová szlovák rendezőnő Emma és a halálfejes lepke című filmje a második világháborús szlovák bábállam borzalmaival néz szembe. Egy zsidó kisfiú, és az őt bújtató felvidéki magyar varrónő köteléke révén nemcsak a túlélés törvényéről gondolkodik, hanem a nacionalizmus és a multikulturalizmus összeférhetetlenségéről, a nyelvhasználat kérdése mögött izzó gyűlöletről is.

Belső Odüsszeia – Uberto Pasolini: The Return

2025. február 28. – írta Papp Attila Zsolt

Létezhet-e hazatérés annak, akinek a háború az otthonává vált? Az olasz rendező új filmjében a leleményes kalandor, mitológiai hős helyett megteremtette a tépelődő, önmarcangoló, háborús rémképekkel küszködő Odüsszeusz modern antihősfiguráját.

Pianississimo – Maura Delpero: Vermiglio - A hegy menyasszonya

2025. február 27. – írta Fazakas Lehel

Olaszország idei Oscar-nevezettjében nem a háború a legszörnyűbb, hanem valami olyan, amit nálunk már csak a szereplők képtelenebbek megfogalmazni.

Országomat egy érsebészért – Karim Aïnouz: Firebrand

2024. július 31. – írta Kovács Patrik

VIII. Henrik gazdag életpályája rengeteg filmkészítőt megihletett már, a brazil Karim Aïnouz szabad szellemiségű történelmi drámája azonban mellékszerepre „kárhoztatja” az önimádó, zsarnoki feleséggyilkost, helyette pedig utolsó nejét, Parr Katalint állítja a cselekmény középpontjába. A koncepció papíron még érdekesnek is tűnhet, a megvalósításba azonban számos hiba csúszik.

„Hagyjanak már minket élni!” – Lóth Balázs: Most vagy soha!

2024. március 15. – írta Kiss Tamás

A Most vagy soha! egy szórakoztató, a nemzeti érzést előhívni képes közönségfilm lett az 1848. márciusi 15-i forradalomról, fiktív cselekményvezetése azonban olyan alternatív univerzumot teremt, amely sértően túlzó ellenségképe és maradi nőképe miatt sokak zsebében kinyithatja a bicskát.