Egy csendes film a forrongó Vietnámról – Phillip Noyce: The Quiet American / A csendes amerikai

2003. október 15. – írta Juhász István

Graham Greene műveiből számtalan filmfeldolgozás készült. A világhírű angol író egyik legszemélyesebb hangvételű regénye, A csendes amerikai az indokínai háborúba kalauzolja el olvasóit, mely a francia gyarmatosítók és a vietnámi hadsereg között zajlott. Az 1955-ben íródott könyvet először 1958-ban filmesítették meg.

Halad a cselekmény előre, nyugodtan és szépen – Jerzy Kawalerowicz: Quo Vadis

2003. szeptember 15. – írta György Andrea

A közismert mondás szerint a jó filmes adaptációhoz nem kell más, csupán egy zseniális regény, amelyből aztán konzseniálisan kell filmet készíteni. Henryk Sienkiewicz 1886-ban írt, Nobel-díjas történelmi regénye folyamatosan inspirálja a filmeseket. 1912-ben és 1924-ben olasz némafilmrendezőket ihletett meg, majd a Metro-Goldwyn-Mayer 1951-es híres produkciója után 2001-ben elkészült a Quo Vadis legújabb, lengyel filmváltozata.

Dühöngő nagymenők – Martin Scorsese: Gangs of New York / New York bandái

2003. július 15. – írta Juhász István

Martin Scorsese tudja milyen a New York-i alvilág. Az olasz származású rendező számos világhírű filmjével bizonyította már, hogy nála jobban senki nem ismeri a nagyvárosok peremvidékein sínylődő népcsoportok mindennapjait. A külvárosi miliő „szociológusának” legújabb műve egy újabb nagyívű gengszter-eposz, mely ezúttal a kezdetekről mesél. Filmje a XIX. századi New York zűrzavaros világába enged betekinteni, abba a korba, amikor még nem létezett a maffia, ám a szegénység és a létbizonytalanság megteremtette annak alapjait.

Amerikai népség – Sam Mendes: Road To Perdition / A kárhozat útja

2003. február 15. – írta Csillag Marci

Az agresszív varázslótanoncok és digitális klónhadseregek korában legalább akkora hiányt szenvedünk az eredeti ötletekkel tálalt eredeti filmtémákban, mint a gazdasági világválság korának embere szenvedett alapvetõ létszükségletei terén. Hollywood varázskockái manapság sajnos nem lépnek túl a Rubikon, annak ellenére, hogy az Amerikai szépség után nagy reményekkel induló brit rendezõ, Sam Mendes új filmjével a nem egyszer megújulást hozó gengszterfilm zsáneréhez nyúlt.

Megfilmesített történelem

2002. október 15. – írta Margitházi Beja

Történelmi témájú filmek összeállítása, a teljesség igénye nélkül.

Dumas forog a sírjában – Kevin Reynolds: The Count of Monte Cristo / Monte Cristo grófja

2002. szeptember 15. – írta Sándor Anna

Nincs szerencséje Hollywoodnak Dumas regényeivel. Egyszerűen képtelenek őket jól vászonra vinni. Elég az 1993-as borzalomra, A három testőrre gondolni, amely csak néhány mellékszereplő brillírozásának köszönhetően vált nézhetővé.

Jelmezbál Jackie Chan módra – Peter Hyams: The Musketeer / A muskétás

2002. február 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Fene tudja miért, de minden évtized megszüli a maga Három testőr-változatát, illetve mindegyik megpróbál még egy bőrt lehúzni az immár csontvékony klasszikusról.

Showtime – Baz Luhrmann: Moulin Rouge!

2001. november 15. – írta Hungler Tímea

No business like showbusiness – tartja a mondás, valamint az ausztrál direktor, Baz Luhrmann, mint arra Moulin Rouge! c. musicaljével immár három mozira duzzadt filmes karrierje a legfőbb bizonyíték. Merüljön bár bele rendezéseivel a táncversenyek világába (Kötelező táncok), Shakespeare “neoreneszánszába” (Rómeó és Júlia) esetleg a századforduló Párizsába (Moulin Rouge!), vágya, hogy a nézőt igazi showmanként elvarázsolja, vitathatatlan. Luhrmann a film Versace-je: pompázatos, provokatív, csiricsáré, szélsőségesen emocionális, szenvedélyes, szexis, pazar.

Az elítélt és a szép kapitányné esete – Patrice Leconte: La veuve de Saint-Pierre / A sziget foglya

2001. április 14. – írta Szántai János

Nem tudom, minek lehetne nevezni Patrice Leconte legújabb opuszát. Újabb kiáltvány a halálbüntetés ellen? Dosztojevszkiji ihletésű morális játszma? Jellegzetes ködben-árnyékban úszó melodráma à la France, némi angol beteges beütéssel? Nos, úgy gondolom, a három verzió többé-kevésbé harmonikus keverékéből áll össze a Saint Pierre-i nyaktiló története.

Héja-nász – Diane Kurys: Les enfants du siécle / Az évszázad gyermekei

2000. augusztus 15. – írta György Andrea

George Sand, a francia romantika botrányos életű írónőjének szerelmi kalandjai nemcsak a korabeli Párizs irodalmi világa számára jelentettek hálás témát. A filmművészet Sand románcait (így például az egyik leghíresebbet, a Chopinnel valót) többnyire már feldolgozta, csupán idő kérdése volt az írónő és Alfréd de Musset kapcsolatának a megfilmesítése. Ez alkalommal éppen egy francia rendező(nő) érezte úgy, hogy törlesztenie kell a szakma eme adósságát.