Amerikai népség – Sam Mendes: Road To Perdition / A kárhozat útja

2003. február 15. – írta Csillag Marci

Az agresszív varázslótanoncok és digitális klónhadseregek korában legalább akkora hiányt szenvedünk az eredeti ötletekkel tálalt eredeti filmtémákban, mint a gazdasági világválság korának embere szenvedett alapvetõ létszükségletei terén. Hollywood varázskockái manapság sajnos nem lépnek túl a Rubikon, annak ellenére, hogy az Amerikai szépség után nagy reményekkel induló brit rendezõ, Sam Mendes új filmjével a nem egyszer megújulást hozó gengszterfilm zsáneréhez nyúlt.

Megfilmesített történelem

2002. október 15. – írta Margitházi Beja

Történelmi témájú filmek összeállítása, a teljesség igénye nélkül.

Dumas forog a sírjában – Kevin Reynolds: The Count of Monte Cristo / Monte Cristo grófja

2002. szeptember 15. – írta Sándor Anna

Nincs szerencséje Hollywoodnak Dumas regényeivel. Egyszerűen képtelenek őket jól vászonra vinni. Elég az 1993-as borzalomra, A három testőrre gondolni, amely csak néhány mellékszereplő brillírozásának köszönhetően vált nézhetővé.

Jelmezbál Jackie Chan módra – Peter Hyams: The Musketeer / A muskétás

2002. február 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Fene tudja miért, de minden évtized megszüli a maga Három testőr-változatát, illetve mindegyik megpróbál még egy bőrt lehúzni az immár csontvékony klasszikusról.

Showtime – Baz Luhrmann: Moulin Rouge!

2001. november 15. – írta Hungler Tímea

No business like showbusiness – tartja a mondás, valamint az ausztrál direktor, Baz Luhrmann, mint arra Moulin Rouge! c. musicaljével immár három mozira duzzadt filmes karrierje a legfőbb bizonyíték. Merüljön bár bele rendezéseivel a táncversenyek világába (Kötelező táncok), Shakespeare “neoreneszánszába” (Rómeó és Júlia) esetleg a századforduló Párizsába (Moulin Rouge!), vágya, hogy a nézőt igazi showmanként elvarázsolja, vitathatatlan. Luhrmann a film Versace-je: pompázatos, provokatív, csiricsáré, szélsőségesen emocionális, szenvedélyes, szexis, pazar.

Az elítélt és a szép kapitányné esete – Patrice Leconte: La veuve de Saint-Pierre / A sziget foglya

2001. április 14. – írta Szántai János

Nem tudom, minek lehetne nevezni Patrice Leconte legújabb opuszát. Újabb kiáltvány a halálbüntetés ellen? Dosztojevszkiji ihletésű morális játszma? Jellegzetes ködben-árnyékban úszó melodráma à la France, némi angol beteges beütéssel? Nos, úgy gondolom, a három verzió többé-kevésbé harmonikus keverékéből áll össze a Saint Pierre-i nyaktiló története.

Héja-nász – Diane Kurys: Les enfants du siécle / Az évszázad gyermekei

2000. augusztus 15. – írta György Andrea

George Sand, a francia romantika botrányos életű írónőjének szerelmi kalandjai nemcsak a korabeli Párizs irodalmi világa számára jelentettek hálás témát. A filmművészet Sand románcait (így például az egyik leghíresebbet, a Chopinnel valót) többnyire már feldolgozta, csupán idő kérdése volt az írónő és Alfréd de Musset kapcsolatának a megfilmesítése. Ez alkalommal éppen egy francia rendező(nő) érezte úgy, hogy törlesztenie kell a szakma eme adósságát.