„Egészen másfajta foglalkozás, mint amilyennek kinéz” – Kemenes Fanni jelmeztervező

2009. március 30. – írta Libor Anita

A magyar film hőskorában dolgozott jelmeztervezőként olyan filmekben mint a Kárpáthy Zoltán, a Szeressétek Ódor Emíliát!, az Egri csillagok, a Régi idők focija, A vörös grófnő vagy a Hamvadó cigarettavég. Kemenes Fannival a korán kelésről, cipősarkakról, eltűnt jelmezekről és az öltöztető maffiáról beszélgettünk, illetve arról, hogy pliszírozott ruhában miért nem lehet kék ravatal előtt temetni.

Az arisztokrácia diszkrét bá(l)ja – Saul Dibb: The Duchess / A hercegnő

2008. november 12. – írta Dunai László

A felsőosztály tagjaihoz tartozók helyzetét hajlamosak vagyunk rózsaszínben elképzelni: sok pénz, menő autók, gyönyörű nők, luxushotelek, pincsikutyák aranyruhába öltöztetve. Azonban ha a színes buborék kipukkan, szerencsés pozíciójukat inkább hátrányként tűnik fel. Kényelmes fotelünkből elégedetten nyugtázhatjuk: a pénz, a hatalom és a dicsőség sokszor a magánélet rovására megy.

A melodráma hattyúdala – François Ozon: Angel

2008. április 22. – írta Dávid Ádám

Sokrétű és talányos kosztümös melodrámát rendezett François Ozon. Méghozzá úgy, hogy bő két órára feléleszti, majd szertartásosan újratemeti ezt a letűnt műfajt. A franciák eleganciájával és morbid humorával porolja le nagymamáink kedvenc filmjeinek teljes eszköztárát. Mindez a sajátos Ozon-réteggel, a francia krémes émelyítően édes cukormázával bevonva.

Ó, Molière, miért nem vagy te Molière? – Laurent Tirard: Molière

2008. január 28. – írta Márton Imola

Nem-nem, hölgyeim és uraim, nem szabad azt hinnünk, hogy életrajzi filmről van szó. A cím alapján annak tűnik, de bizony nem az. Kérdéses, akkor viszont mi lehetett a rendező célja. Ha Molière ihletforrásainak vagy netán élete kevésbé ismert eseményeinek feltárására vállalkozott, akkor nagyon melléfogott. Molière életéről minimális információt kapunk, hiszen azzal csak a film kerettörténete foglalkozik.

VJ Taymor – Julie Taymor: Across The Universe - Csak szerelem kell

2008. január 23. – írta Dunai László

A történet inkább csak ürügyként szolgál arra, hogy újabb és újabb vizuális orgazmusokat élhessünk át. Ahhoz hasolítható ez, mikor egy dombos útszakaszon gyalogolsz: ha fenn vagy egyik domb tetején, a kilátás gyönyörű, de mikor lent vagy s felfelé igyekszel, az út unalmas és fárasztó.

Sütemény és vérpad… – Sofia Coppola: Marie Antoinette

2007. május 15. – írta Sándor Anna

Az osztrák Maria Antoinette az egyik legellentmondásosabb francia uralkodóként szerzett magának hírnevet. Számtalan történelmi pletyka szól mértéktelen költekezéseiről, alattvalóival szembeni érzéketlenségéről, s hogy végül az ő botrányai vezettek a forradalom kitöréséhez.

A mozivarázslat és a mai „varázslós mozi” – Neil Burger: The Illusionist / A mágus

2007. április 15. – írta Makai Beáta

Neil Burger (Interview With the Assassin, 2002) második filmje a The Illusionist (Steven Millhauser novellájának, az Eisenheim, the Illusionistnak az adaptációja), a századfordulós Bécsben játszódik. Abban a korban, amikor még hittek a misztikumban, de amikor a technikai újítások és feltalálások egész sora jelent meg – mint például a filmfelvevőgép.

Soha nem látott Róma – Kosztümös történelmi sorozat az HBO-n

2007. április 15. – írta Márton Imola

Az ókori Róma történelmét már nagyon sokan nagyon sokféle módon feldolgozták: a szépirodalomtól, a képzőművészeten, a színházon és persze a mozivásznon át, egészen a számítógépes játékokig lépten-nyomon ezzel az idealizált jelenséggel, a Róma nevű metropolisszal találkozunk. Ezek után jogosan kérdezhetjük, hogy tud egyáltalán újat nyújtani egy szintén Rómában játszódó, Róma történelmét felelevenítő, a római szokásokat és hitvilágot bemutató kosztümös történelmi sorozat? És nagy meglepetésünkre, ha figyelmesen végigkísérjük az egyszerűen csak Rómának (Rome) titulált sorozat két évadjának részeit, a kérdésre határozott igennel válaszolhatunk.

Bűvésztanfolyam haladóknak – Christopher Nolan: The Prestige / A tökéletes trükk

2007. április 1. – írta Csoma Emőke

Előadó? Mágus? Bűvész? Varázsló? Netán tudós? A megnevezés végülis teljesen mindegy, ha szemfényvesztésről és megszállottságról van szó, márpedig Christian Nolan új alkotásában mindkettő főszerepet kap. A Memento és az Álmatlanság (Insomnia) rendezője ismét feladta a leckét a nézőknek, hiszen az utóbbihoz hasonlóan rejtélyes és az előbbihez hasonlóan felszabdalt eseménysorozatot kell megfejtenünk: a Nolan-fivérek éveken keresztül dolgoztak, hogy Christopher Priest regénye alapján összeállítsák a forgatókönyvet.

Végkiárusítás Középföldén – Stefen Fangmeier: Eragon

2007. február 15. – írta Bán Attila

A Gyűrűk ura jelentős sikere ellenére is a fantasy csak megtűrt műfajnak számít irodalomban és filmben egyaránt, főleg mióta a korábban „felnőtt” műfajnak számító mese végképp a gyerekkultúrába süllyedt. Nem szokás már komolyan venni a varázslós-legkisebbkirályfis-sárkányos történeteket, a tiszta fantázia világát, hiszen csak gyerekeknek szól, legfeljebb tizenéveseknek, akik, mint célcsoport, a szórakoztatóipar definíciója szerint egy mindenevő, szellemileg fejletlen állatfajta, mely a nyáladzás mellett pénzt csepegtet a testnyílásaiból, és a neki készült alkotások egyetlen célja a pénzkiválasztás serkentése.