Jóleső patina – Nikolaj Arcel: En kongelig affære / Egy veszedelmes viszony

2012. november 27. – írta Farkas Péter

Nagy népszerűségnek örvendenek mostanság a kosztümös drámák, a kortárs skandináv filmművészetet mégsem ez az irányvonal határozta meg az elmúlt tizenöt évben. Főleg a dán darabokat nem, melyek a hétköznapi tragédiák elszenvedőinek váltak egyik legfőbb szószólóivá. Jó látni, hogy más műfajban is példaértékű műveket készítenek.

Megér egy misét? – Jo Baier: Henri 4 / IV. Henrik, Navarra királya

2012. november 16. – írta Ritter György

A Navarrai (IV.) Henrik (1589–1610) francia király körüli történelmi miliő már a némafilmeseket (Le Bargy: Guise herceg meggyilkolása, 1908) is többször megihlette. Furcsa, hogy önálló biopicre alig kerített sort a hetedik művészet, ez a mostani feldolgozás is adós marad a mélyebb portréval, viszont a régi vágású kalandfilmek kedvelői nem fognak csalódni.

Csajok a csúcson – Tanya Wexler: Hysteria / Hisztéria

2012. november 9. – írta Kovács Bea

A Hisztéria komikusan tár elénk egy megmosolyogtató sztorit: a női idegeket ellazító vibrátor feltalálását. Bár iróniával, sőt, kritikusan kezeli a megelevenített korszakot, néha öngólokat rúg, és pontosan olyan sztereotípiákkal él, melyek ellen lázad.

A csehek újraforgatják az Angélique-filmeket

2012. október 3. – írta a szerk.

Rövidesen megkezdik Csehországban a 60-as évek egyik sikere, a francia Angélique-filmek új változatának a forgatását.

Soha, de soha már... – James McTeigue: The Raven / A holló

2012. május 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Roland Emmerich tavalyi „bravúrja”, az Anonymus után joggal gyanakodhat arra a néző, hogy most Edgar Allan Poe következik a legendás írókat demitizáló és/vagy akcióhőssé degradáló hollywoodi munkák sorában. De csak részben van igaza: A holló ugyanis nem feltétlenül akar irodalomtörténetet (át)írni, hanem bátran felvállalja fiktív, hétköznapi tucat-thriller mivoltát. Sajnos, pozitívumai ebben ki is merülnek.

Bánatos kurvák emlékezete – Bertrand Bonello: L'apollonide (Souvenirs de la maison close) / Bordélyház

2012. április 2. – írta Soós Tamás

Bonello filmje színpompás utópia egy 19. századi bordélyházról, a rendező azonban nem prostituálja magát a nagyobb nézettség kedvéért. A Bordélyház nem erotikus film, hanem lassú sodrású, míves artmozi-munka, amely realisztikusan festi meg egy korabeli bordélyház melankóliával színezett és dekadenciával fakított mindennapjait.

Gengszterballada az elesettekért – Terence Winter: Boardwalk Empire – Gengszterkorzó

2012. február 24. – írta Soós Tamás

Megfelelni a Maffiózók (The Sopranos), a filmklasszikusok és a hype által gerjesztett elvárásoknak: életveszélyes feladat. A Gengszterkorzó azonban, mint egy rafinált, számító gengszter, saját előnyére fordítja a helyzetet: falhoz állítja és kihasználja példaképeit, majd lazán elslisszan az elvárások alól. Ha kell, odavág, ha kell, drámázik, ambivalens karaktereivel pedig bizonyára még jó pár évadra odaszögezi rajongóit a tévé elé.

Film készül Liszt Ferencről

2011. szeptember 23. – írta a szerk.

Szeptember végén kezdi forgatni Liszt Ferencről szóló filmjét Gyöngyössy Bence rendező Utolsó rapszódia címmel. A francia-magyar koprodukcióban a főbb szerepeket Jordán Tamás, Sárközi-Nagy Ilona, Söptei Andrea, Molnár Piroska és Kálloy-Molnár Péter játssza. Az alkotást az év végén a Liszt-év zárásaként tűzi műsorra a Magyar Televízió.

Egy magyar a világ filmzene-gyártásában – Rózsa Miklós-portré 2.

2011. április 8. – írta Hubai Gergely

Rózsa Miklós 1946-tól már – a thrillerek mellett – a noirok keresett zeneszerzőjévé vált, Mark Hellinger producer kezdeti biztatása után egészen 1950-ig ebben a műfajban dolgozott a legtöbbet. 1948-ban a Paramount-ügy veszélybe sodorta a szabadúszó komponista karrierjét, úgyhogy Rózsa ugyanebben az évben leszerződött az MGM-hez…

Elhajlított krónikák – A legrosszabb történelmi filmekről 2.

2011. január 7. – írta Ritter György

Egy adott történelmi film ideológiájának még akkor is igyekeznie kell a hiteles történelem ábrázolásához, ha éppen kis költségvetéssel rendelkezik. A 20. században azonban sok film úgy gondolta, nem feldolgozza a történelmet, hanem átírja azt…