Kellemetlen képeskönyv – Susanne Bier: Serena

2014. október 29. – írta Szabó R. Ádám

A cím puritán módon egy női keresztnév, a rendező a 2010-ben legjobb külföldi film Oscarját elnyerő Egy jobb világ dán rendezőnője (Susanne Bier), a főszereplők pedig jelenleg Hollywood legfelkapottabb sztárjai közé tartoznak (Jennifer Lawrence és Bradley Cooper), akik ráadásul már egyszer bizonyítottak szerelemespárként a filmvásznon az egészen jól sikerült A napos oldalban (amiért ráadásul Copper egy legjobb férfi főszereplő jelölést, Lawrence pedig egyenesen az Oscart vihette haza). Minden együtt volna tehát egy szívtépő dráma, lebilincselő, különleges helyszínű thriller vagy egy kemény, női emancipáció-történet vászonra viteléhez.

Vérszegényszívás – Gary Shore: Dracula Untold / Az ismeretlen Drakula

2014. október 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Az új Drakula-film eredeti címében az áll, hogy Untold, azaz elmeséletlen. Bárcsak úgy maradt volna, elmeséletlenül.

Mi a, mi a hiba? – Dan Piţa: Kyra Kyralina

2014. szeptember 9. – írta Ferenczi Szilárd

A játékidő felénél irtózatosan elvágyódtam bármely másik román kosztümös film nézőterére. Ott is ugyanilyen leckefelmondás-szerű dialógusok, réveteg fatalizmus, hézagos montázs és okafogyott filozofálás fullasztotta volna paródiává az esztétikai gyönyört, de abban legalább pislákolt volna némi élet vagy folyt volna valami harc. Ha a Kyra Kyralina megkívántatja a nézővel Sergiu Nicolaescut, az nem dicséret. Épp ellenkezőleg.

Kedvenc futó sorozataink – Masters of Sex; The Americans; The Good Wife; Orange is the New Black

2014. augusztus 19. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Ferenczi Szilárd, Németh Szabolcs Előd

Nemrég éppen a kedvenc, amerikai tévékben futó vígjátékaink közül válogattunk egy párat, most a komolyabb hangvételű sorozatokon van a sor. Mindegyikük jelmezes, ha úgy vesszük: az egyiken modern tárgyalótermi kosztüm van, a másikon naranccsárga rabruha, a harmadik az 50-es években, míg az utolsó a 80-as évek hidegháborújában játszódik.

Szolidarista – Andrzej Wajda: Wałęsa – A remény embere

2014. március 26. – írta Ritter György

Az idén 88 éves lengyel rendező-doyen, Andrzej Wajda korához mérten biztos kézzel szállítja időről időre őszikéit, melyek hol az irodalomból (A bosszú, 2002), hol pedig a polák történelem tragédiáiból (Katyn, 2007), vagy kultikus alakjaiból válogatnak. Ez utóbbi tematikába tartozik a Wałęsa is, amely nemcsak az egyik legfontosabb 20. századi politikus életútja, de a rendező Ember-trilógiájának lezárása is.

Távolabb a katarzistól – Nae Caranfil: Closer to the Moon

2014. március 13. – írta Jakab-Benke Nándor

Soha az életben nem gondoltam volna székely létemre, hogy egy film alatt azt gondoljam: jobb lett volna, ha románul beszélnek benne.

Máris populáris – Régis Roinsard: Populaire / Populaire kisasszony

2013. december 20. – írta Székely Bíborka

Az 50-es évek screwball-vígjátékainak állít emléket a francia debütfilm, mely rózsaszín történetével és képi világával egy könnyed, humoros, sikkes, de nem teljesen naiv mesefilmet hozott létre az Oscar-díjas A némafilmes receptjére.

Nem mind arany, ami fénylik – Alexandru Maftei: Domnişoara Christina

2013. november 8. – írta Kruppa Noémi

Az örökérvényű, transzcendens, démoni szépséget, és ezzel egyidejűleg a halálra ítélt, kiteljesedésre képtelen szerelmet hivatott bemutatni Mircea Eliade 1936-ban írt regénye, a Domnișoara Christina, mely szerzőjéhez méltón folklórral, okkultizmussal és történelemmel telített. Alexandru Maftei a fantasztikus regényből megrendezte ugyan az „első román horrort”, azonban a remek irodalmi alap és a szinte 1,2 millió eurós költségvetés csupán egy csillogó-villogó, esztétikailag pontra tett, de mélységtől és jó forgatókönyvtől mentes filmre futotta.

A haza bölcse – Steven Spielberg: Lincoln

2013. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha lenne az Egyesült Államoknak Nemzeti Filmalapja, amely európai mintára állami költségvetésből készíttetne múltat, népet és nemzetet dicsőítő programfilmeket, akkor a Lincolnhoz hasonló alkotások születnének. Az Egyesült Államoknak viszont nincs szükségre ilyen bizottságra: az Oscarra áhítozó alkotók időnként maguktól is előrukkolnak efféle, saját küldetése miatt szenvedő, pátosszal túlterhelt alkotásokkal.

Cifra nyomorúság – Tom Hooper: Les Misérables / A nyomorultak

2013. január 29. – írta Lovassy Cseh Tamás

Lehet, hogy divat lesz Hollywoodban elővenni a mindenki polcán ott árválkodó „nagy klasszikusokat”, leporolni őket és megpróbálni úgy filmet készíteni belőlük, hogy sikeres legyen a próbálkozás? A tavalyi év filmes eseményeiből erre (is) következtethetünk, hiszen az Anna Karenina után most itt van A nyomorultak, még ha ez utóbbi nem is annyira Victor Hugo regényéből, mint a Broadway-n már rongyosra játszott musicalből építkezik.