A brit identitás sötét oldala – Az okkultizmus kultusza a 60-as, 70-es évek brit horrorfilmjeiben

2018. április 19. – írta Váró Kata Anna

A brit cenzorok sikeresen hárították a korszak trash-hullámát, így a szigetországot elkerülte például az exploitation-láz, a marginális azonban mégiscsak megtalálta a rendszer repedéseit és apránként beszivárogva tört utat magának. Az eredmény: a brit táj és általa a brit identitás minden korábbinál sötétebb arcát mutató horrorfilmek ciklusa.

Ripacsok – Sándor Pál: Vándorszínészek

2018. március 9. – írta Dobi Ferenc

A Vándorszínészek könnyedségében is nehézkes, szinte viccesen humortalan, és úgy egyáltalán energikusan semmilyen film, amit ugyan nehéz gyűlölni… ellenben közel lehetetlen szeretni.

Kilóg a lóláb – Herendi Gábor: Kincsem

2017. március 14. – írta Dobi Ferenc

A történelemi környezet és a címadó ló mindössze fűszerezés Herendi legújabb romantikus komédiájában, mely Kincsemmel ellentétben nem fog bevágtatni a történelemkönyvekbe – de legalább elmondhatjuk, hogy végre kitermeltük a hollywoodi blockbusterek kicsit sárgább, kicsit savanyúbb (és sokkal olcsóbb) magyar változatát.

Az elmúlás tapinthatatlan valósága – Radu Jude: Inimi cicatrizate / Sebhelyes szívek

2016. november 9. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Radu Judénak – az Aferim! után – sikerült sokrétűen feldolgoznia egy másik olyan korszakot és témát, ami eltér a román újhullámos filmekből megszokottól.

Ezt láttuk a 15. TIFF-en 3. – De l'ombre il y a; Gasin / The Treacherous; Free in Deed; Ha-l-Hil / Man on High Heels

2016. május 30. – írta Jakab-Benke Nándor, Ferenczi Szilárd, Szántai János, Székely Bíborka

Mára csupa súlyos filmélmény jutott az emberi tapasztalás perifériájáról. Bevállalósok, hajrá!

Őfelsége paripája voltam – Mika Kaurismäki: The Girl King / A lánykirály

2016. május 25. – írta György Szidónia

A lánykirály lovaglós jeleneteit nézve sikerült megfogalmaznom, hogy leginkább az okozza a filmmel kapcsolatos hiányérzetemet, hogy Mika Kaurismäki rendező nem tud lovagolni: egy fenékkel két lóra próbál felülni, és így természetesen egyikre sem sikerül. Ugyanis a szűk két órás játékidő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a film egyszerre mutasson be egy komplex történelmi háttérsztorit és egy nem kevésbé összetett személyiség fejlődését.

Drágám, jól áll neked a zombivér – Burr Steers: Pride and Prejudice and Zombies / Büszkeség és balítélet meg a zombik

2016. február 25. – írta Papp Attila Zsolt

A Büszkeség és balítélet meg a zombiktól nem kell többet várni, mint amit a címe sugall: egy klasszikus irodalmi mű szórakoztató mozgóképes kizsákmányolását, és akkor nem fogunk csalódni. Szerelmesfilm és zombihorror parodisztikus keresztezése: meghökkentő koktél, de meglepően jól fogyasztható – legalábbis mozivásznon.

Nézzük, ahogy elfolyik a tündérvér – Joe Wright: Pan / Pán

2015. október 22. – írta Németh Szabolcs Előd

Hollywoodban sportszerűen rontják meg a meséket. Eljött az ideje, hogy Pán Péterrel is babráljanak egy keveset.

Csipke és lapát – Alan Rickman: A Little Chaos

2015. május 5. – írta Ferenczi Szilárd

Alan Rickman 17. század végi francia tanmeséje úgy viszonyul a történelemhez, mint mondjuk a Gladiátor: némi felhajtás körül valós és fiktív személyek lendülnek mozgásba, hogy aztán a főszerepet nem is annyira a történet, mint a szabadon értelmezhető és masszívan metaforákba csomagolt üzenet kapja, lényegében mindhiába, hiszen az abszolutizmus korába helyezett nemek harca a mai néző számára immár nem sokat mond, bármily édesdeden is tálalják.

Országomat egy láda bejgliért – Rudolf Péter: Kossuthkifli

2015. április 9. – írta Papp Attila Zsolt

Rudolf Péter elég nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az elmúlt évek egyik legkülönösebb olvasmányának, Fehér Béla Kossuthkifli című regényének adaptálására adta a fejét. Az elvárások joggal voltak nagyok, a jó hír azonban az, hogy a feladatot sikerült viszonylag jól megoldani: a hatrészes kosztümös sorozat – bár a magyar filmkészítés egynémely gyermekbetegségét nem tudta levetkőzni – talán a legjobb, ami mostanság történt a magyar televíziózásban.