Martin Scorsese tudja milyen a New York-i alvilág. Az olasz származású rendező számos világhírű filmjével bizonyította már, hogy nála jobban senki nem ismeri a nagyvárosok peremvidékein sínylődő népcsoportok mindennapjait. A külvárosi miliő „szociológusának” legújabb műve egy újabb nagyívű gengszter-eposz, mely ezúttal a kezdetekről mesél. Filmje a XIX. századi New York zűrzavaros világába enged betekinteni, abba a korba, amikor még nem létezett a maffia, ám a szegénység és a létbizonytalanság megteremtette annak alapjait.
Az 1800-as évek közepén, New York elszegényedett negyedeiben a nyomor az úr. Véres harcok folynak a már-már törzsi szinten élő bevándorlók között. A magát amerikainak valló csoport nem nézi jó szemmel az egyre szaporodó idegeneket, legfőképp a végeláthatatlan ír „szerencsevadászok” folyamát szeretnék megállítani. A fantáziadús nevekre keresztelt törzsek, (Útonállók, Negyven Rabló, Mocsári Angyalok) bandákba tömörülve, puszta kézzel és szúró-vágó szerszámok teljes arzenáljával felfegyverkezve osztanak igazságot, s az öntörvénykezés legbrutálisabb módját választva védik önnön érdekeiket.
Vallon atya (Liam Neeson), a Döglött Nyulak vezetője egy ilyen utcai harcban veszti életét. Gyilkosa a mindenre elszánt véreskezű William Cutting (Daniel Day-Lewis), ismertebb nevén Hentes Bill. A papa halálát végignézi kisfia, aki javítóintézetbe kerül. Innen szabadulva, felnőtt férfiként (Leonardo DiCaprio) Bill közelébe férkőzik, hogy bosszút álljon apja haláláért. A szálak összekuszálása végett szerelmi gubanc is keletkezik, melynek tárgya a bájos tolvajlány, Jenny (Cameron Diaz). A film utolsó nagy ütközetét a káosz fokozása kedvéért az 1863-as polgárháború zűrzavaros képeivel egészítették ki.
Herbert Ashbury 1928-ban megjelent regénye szolgáltatta az alapanyagot Scorsese filmjéhez. A hetvenes évek óta dédelgetett és újabbnál újabb ötletekkel gazdagított forgatókönyvnek végül a Miramax engedett zöld utat. Mivel nagybecsű direktorunknak a kisujjában van az alvilági atmoszféra-teremtés, egy alkalommal pedig már elkalandozott a kosztümös filmek világába is, úgy tűnt a témához legjobban értő ember komponálja gyöngyvászonra a terjedelmes epikus mesét. Véráztatta történelmi tablója csupa izgalom és kaland, barátság és szerelem, gyűlölet és vérbosszú, hazafiság és hősiesség. S épp ez a baj.
Scorsese mindent összeszedett és beleolvasztott filmjébe, amit a huszonöt évig tartó forgatókönyv írásakor talált. A New York bandái történelmi tanmese és látványos gengszterfilm, melyben tombol az erőszak, és öncélúan sok a vér, ugyanakkor nyoma sincs a Taxisofőr vagy a Nagymenők jól kidolgozott, realisztikus hőseinek. Úgy érzem, ezúttal nem ismeri szereplői belső világát, tetteik valódi okát. Mindenki elkeseredett és dühös, agresszív és bosszúvágyó. Ettől többet nem is tudunk meg az Újvilág morcos tekintetű lakóiról. Szerencsére a főszerepeket kiváló színészekre osztotta. A mindig tökéletes Daniel Day-Lewis zseniális az elszánt nagyfőnök, a „Keresztapák ősének” is nevezhető brutális Hentes szerepében. Még az ifjú Vallon megformálója, a szintén kitűnő Leonardo DiCaprio is jóval alulmúlta Day-Lewis karakteres játékát. Cameron Diaz alakítása már csak abban merül ki, hogy folyton durcás arcot vág.
A film erényei közt szerepelnek a fantasztikus díszletek és jelmezek, Michael Ballhaus csodálatos képei, valamint a nagyzenekari és popos kísérőzene jól működő egyvelege Howard Shore és Peter Gabriel tolmácsolásában. Ellenkező hatást keltenek viszont a Mad Max-ből előlépő utcai harcosok, a poklot idéző barlangi díszlet és a digitálisan megalkotott fantasybe illő látképek az égő városról. Amikor pedig a záró képsorok alatt felcsendülő The Hands That Built America című U2 dal előtt az áldozatok sírhalmaiból kinő a mai New York, hatalmas felhőkarcolóival (és a még álló World Trade Centerrel) egyetemben, már végképp csóváljuk a fejünket.
Az alapanyaggal nem volt semmi baj. A túlburjánzó rendezői ötletek fojtották meg a mondanivalót és tették pusztán látványos parádévá Scorsese moziját. Mástól talán elnézném ezeket a hibákat, de ilyen nagynevű rendezőtől ez bizony hanyagság. Én beértem volna kevesebbel is. Az talán több lett volna.
