A Concrete Cowboy egy bűnözés által körbefont fekete tinédzser coming-of-age története egy különös philadelphiai szubkultúrába ágyazva. Staub rendezői debütálása az Államok egyik ismeretlen (ergo izgalmas) zugába vezet, ahol végül nem találunk mást kiszámítható narratív sémákon kívül. Kritikánkkal a kanapé-Torontóból jelentkezünk.
Ki-ki döntse el a maga, hogy a Juliette Binoche-feminizmus-francia vígjáték trióval mennyire lehet biztosra menni, ám a Hogyan legyél jó feleség? egyértelműen bemutatja, hogy még innen is lehet csúfos bakot lőni.
Nehezen lehetne alkalmasabb filmet elképzelni az Apple frissen induló streaming-szolgáltatásához, mint egy klasszikus amerikai sikersztori nagy sztárokkal és polgárjogi kicsengéssel. A történet maga mégis jóval több egy okos befektetésnél.
Alice Waddington első nagyjátékfilmje regélhetne paternalizmusról és a mesebeli királykisasszonyokat sújtó szexizmusról, de kihagyja ezt a ziccert és csak a látványról tud szólni.
A szexuális önkifejezés nem egy könnyen feldolgozható téma a nagyjátékfilmekben, ez az „erotikus dráma” mégis ezt igyekszik teljesíteni. Inkább marad kísérlet, mint film.
Colette mára a francia irodalom egyik leghíresebb női szerzője lett, a róla szóló életrajzi film azonban szórakoztató volta ellenére hasonló elismertségre aligha tehet szert.
Alan Rickman 17. század végi francia tanmeséje úgy viszonyul a történelemhez, mint mondjuk a Gladiátor: némi felhajtás körül valós és fiktív személyek lendülnek mozgásba, hogy aztán a főszerepet nem is annyira a történet, mint a szabadon értelmezhető és masszívan metaforákba csomagolt üzenet kapja, lényegében mindhiába, hiszen az abszolutizmus korába helyezett nemek harca a mai néző számára immár nem sokat mond, bármily édesdeden is tálalják.
Az Ex Machina az utóbbi évek egyik, sőt talán legjobb sci-fije, annak ellenére, hogy egy kevés szereplős kamaradarab. A sikeres forgatókönyvíró, Alex Garland rendezői debütálása meggyőzőbb nem sűrűn lehetne.