Maga a blues – George C. Wolfe: Ma Rainey's Black Bottom / Ma Rainey: A blues nagyasszonya

2020. december 21. – írta Harsányi Domonkos

Az év egyik legérzelmesebb és legerőteljesebb drámájának csúcspontját az alakításai jelentik, de ennél sokkal több rejlik benne: maga a blues!

A lovak nem kérnek a dominanciából – Ricky Staub: Concrete Cowboy

2020. szeptember 20. – írta Farkas Boglárka Angéla

A Concrete Cowboy egy bűnözés által körbefont fekete tinédzser coming-of-age története egy különös philadelphiai szubkultúrába ágyazva. Staub rendezői debütálása az Államok egyik ismeretlen (ergo izgalmas) zugába vezet, ahol végül nem találunk mást kiszámítható narratív sémákon kívül. Kritikánkkal a kanapé-Torontóból jelentkezünk.

Egy nadrág még nem csinál női egyenjogúságot – Martin Provost: La bonne épouse / Hogyan legyél jó feleség

2020. július 9. – írta Polák Zsóka

Ki-ki döntse el a maga, hogy a Juliette Binoche-feminizmus-francia vígjáték trióval mennyire lehet biztosra menni, ám a Hogyan legyél jó feleség? egyértelműen bemutatja, hogy még innen is lehet csúfos bakot lőni.

Hitelvesztett befektetés – George Nolfi: The Banker / A pénzember

2020. április 8. – írta Harsányi Domonkos

Nehezen lehetne alkalmasabb filmet elképzelni az Apple frissen induló streaming-szolgáltatásához, mint egy klasszikus amerikai sikersztori nagy sztárokkal és polgárjogi kicsengéssel. A történet maga mégis jóval több egy okos befektetésnél.

Porcelánbaba 2.0 – Alice Waddington: Paradise Hills

2019. november 5. – írta Farkas Boglárka Angéla

Alice Waddington első nagyjátékfilmje regélhetne paternalizmusról és a mesebeli királykisasszonyokat sújtó szexizmusról, de kihagyja ezt a ziccert és csak a látványról tud szólni.

Csak szex és más semmi – Lou Jeunet: Curiosa / Pajzán kíváncsiság

2019. július 2. – írta Harsányi Domonkos

A szexuális önkifejezés nem egy könnyen feldolgozható téma a nagyjátékfilmekben, ez az „erotikus dráma” mégis ezt igyekszik teljesíteni. Inkább marad kísérlet, mint film.

Brandületlenül – Wash Westmoreland: Colette

2019. március 20. – írta Gyöngyösi Lilla

Colette mára a francia irodalom egyik leghíresebb női szerzője lett, a róla szóló életrajzi film azonban szórakoztató volta ellenére hasonló elismertségre aligha tehet szert.

Csipke és lapát – Alan Rickman: A Little Chaos

2015. május 5. – írta Ferenczi Szilárd

Alan Rickman 17. század végi francia tanmeséje úgy viszonyul a történelemhez, mint mondjuk a Gladiátor: némi felhajtás körül valós és fiktív személyek lendülnek mozgásba, hogy aztán a főszerepet nem is annyira a történet, mint a szabadon értelmezhető és masszívan metaforákba csomagolt üzenet kapja, lényegében mindhiába, hiszen az abszolutizmus korába helyezett nemek harca a mai néző számára immár nem sokat mond, bármily édesdeden is tálalják.

Szelíd teremtés – Alex Garland: Ex Machina

2015. április 17. – írta Csiger Ádám

Az Ex Machina az utóbbi évek egyik, sőt talán legjobb sci-fije, annak ellenére, hogy egy kevés szereplős kamaradarab. A sikeres forgatókönyvíró, Alex Garland rendezői debütálása meggyőzőbb nem sűrűn lehetne.

A szem a lélek trükkje – Tim Burton: Big Eyes / Nagy szemek

2015. február 25. – írta Papp Attila Zsolt

Az utóbbi években valahányszor beültem Tim Burton egy-egy újabb filmjére, azzal az érzéssel tettem, hogy „talán most”. Hogy talán ez lesz az a film, amelyet az Ed Wood, Az Álmosvölgy legendája, a Nagy hal mellé lehet tenni a kedvencek virtuális polcára. A nagy visszatérés ezúttal is elmaradt, a Nagy szemek mágiája mégis működik.