A nácikincs-vadászok (nem náci kincsvadászok!) aknamezőkön-frontvonalokon keresztül bukdácsolós, tesztoszteronszagú közönségkedvenc kalandja ötvenéves lett, és egy időre ismét a magyarországi mozik műsorára került. Íme, pár érdekesség a háborús kulisszák mögül.
- A forgatókönyvet egy brit szerző, Troy Kennedy Martin írta (érdekesség, hogy ő írta a szintén aranyrablásos Az olasz meló könyvét is) egy megtörtént eset alapján. A hatvanas évekbéli Guinness Rekordok Könyvében úgy szerepel az eset, mint a világ legnagyobb rablása („greatest robbery on record”), és valahogy úgy hangzik, hogy 1945-ben egy pár amerikai tiszt német civilek segítségével elrabolta a bajorországi német aranytartalékot, de igazából vajmi keveset lehetett tudni az esetről. Amikor az MGM forgatókönyvírást segítő kutatórészlege levelet írt a Guinnessnek, egy lerázós választ kaptak, miszerint a dokumentumok titkosítottak, és amíg le nem jár a titkosítás vagy a résztvevők meg nem halnak, addig keveset lehet megtudni a rablásról, és minden, a sztorit feldolgozó film „romantizált história lesz, nem történelem”. 1975-ben Ian Sayer újságíró-hadtörténész egy hatalmas, kilenc évig tartó nyomozásba kezdett, és nagyon sok mocskos dolgot derített ki volt Wehrmacht-katonák és amerikai tisztek szövetségéről, amit az amerikai kormány megpróbált eltussolni. 1984-ben jelent meg a könyve Nazi Gold – The Sensational Story of the World’s Greatest Robbery – and the Greatest Criminal Cover-Up címmel. Még jó, hogy a Kelly hősei elkészült a nyomozás előtt....
- A Kelly hősei stáblistáját vizsgálva feltűnhet, hogy a film amerikai-jugoszláv koprodukció. Többek között azért, mert a film nagyrészét tényleg Jugoszláviában forgatták. Nem lehetett volna ugyanis hitelesen második világháborús környezetet teremteni az akkor igen elterjedt amerikai Sherman- és német Tiger-tankok nélkül, Jugoszláviában pedig még az ’60-as évek legvégén is egy csomó ilyen tankot használtak. Várjunk csak, miért voltak a jugóknak amcsi tankjai? Nos, Roosevelt elnöknek volt egy úgynevezett kölcsönbérleti kezdeményezése (lend-lease), amely lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok különféle európai szövetségeseinek (így a Szovjetuniónak és Jugoszláviának is) nyers- és hadianyagot, fegyvert, járműveket, így tehát tankokat is szállítson. (A filmhez egyáltalán nem kapcsolódó érdekesség: a britek egészen 2006-ig fizetgették vissza ezt a hadikölcsönt, amíg végre teljesen sikerült törleszteni, a szovjetek, mitadisten, megtagadták a törlesztést. Hidegháború volt, na.)
- Donald Sutherlandhoz (Oddball / Csodabogár) nagyon sok anekdota fűződik. Az egyik szerint annyira beteg lett a forgatás alatt, hogy sürgönyöztek a nejének: jöjjön azonnal – noha lehetséges, hogy hiába jön, mert Donald már halott lesz addigra. Egy másik sürgönyös történet szerint Eastwood maga figyelmeztette Sutherlandot, hogy a neje, Shirley Douglas otthon az Államokban egy álruhás FBI-ügynöktől kézigránátokat akart vásárolni a radikális polgárjogi mozgalom, a Black Panthers számára. Személyes csekkel. Persze, hogy letartóztatták. Eastwood nem tudta röhögés nélkül előadni a személyesen aláírt csekkes részt, leesett a székről jókedvében. Furamódon ahogy az asszony sem jött Jugoszláviába, úgy Sutherland sem akadt ki teljesen a letartóztatás hírére: mire a filmet bemutatták, el is váltak.
- A film elején Telly Savalas (Big Joe / Bazi Joe) a legjobb Nancy-béli vendéglőt keresi egy Michelin turistakalauz-könyvecske segítségével. Viccesnek tűnik, de nem teljesen az: mivel az amerikai hadseregnek nem voltak naprakész térképei a térségről, a katonák a legutolsó, 1939-es Michelin-könyvecskében található térképek alapján tájékozódtak a normandiai partraszálláskor.
- 1990-ben néhány túllelkesült svéd amatőr történész megpróbálta rekreálni – 1:72 kicsinyítésben – a városkát, ahol a film klimaktikus rablás-nagyjelenete játszódik. El is indultak Horvátországba, Vižinada falucskába, hogy alapos tervrajzot készítsenek, de amikor légifotókat próbáltak csinálni egy repülőből, a frissen függetlenedett, és még mindig elég gyanakvó horvát hatóságok azt hitték, hogy kémek. Le is tartóztatták őket pár órára.
- A filmet gyártó MGM és James T. Aubrey stúdiófőnök a bemutató előtt megváltoztatta a film címét és kivágott mintegy húsz percet a filmből. Eredetileg The Warriors lett volna, aztán Kelly’s Warriors lett, majd csak ezután kapta meg mai címét. Clint Eastwood például roppantul sajnálta a stúdió mészárlását, szerinte a karakterek több mélységet kaptak volna. Tudtunkkal a filmből nem létezik rendezői vagy másféle változat, az IMDb-n viszont meg lehet nézni, hogy pontosan milyen jeleneteket is vágtak ki: ide kell kattintani.
- Clint Eastwood (Kelly) eredetileg csak azért vállalta el ezt a filmet, mert úgy volt, hogy Don Siegel rendezi, akivel jó barátságban volt és nagyszerű rendezőnek tartotta (mi is). Siegel viszont nem tudta idejében befejezni előző, szintén Eastwood főszereplésével készült filmjét, a Két öszvért Sara nővérnek-et (ami nemcsak Eastwood miatt tűnik Amerika válaszának a spagettiwesternekre, hanem Morricone zenéje miatt is), így végül Brian G. Hutton került a rendezői székbe, Eastwood pedig már nem tudott volna kilépni szerződésszegés nélkül. Apropó spagetti: a filmvégi tankos szembenállásban egy-az-egyben megidézik A Jó, a Rossz és a Csúf hasonló már akkor is kultikus jelenetét.
- Kelly hősei között lett volna egy nő is, a szerepet Ingrid Pitt játszotta volna. Már-már készen volt felülni a Jugoszláviába tartó repülőre, amikor kiderült, hogy teljesen kivágták a forgatókönyvből. Ezt ma már nem lehetne így megúszni.
