Clint Eastwood túl a kilencvenen ismét felhúzta a cowboycsizmát, hogy egy minden eddiginél lassabb tempójú és alapvetően szerethető road movie-ban újrajátssza a Gran Torino alaptörténetét – ennek az „utazásnak” a végeredménye mégis felemásra sikeredett.
A nácikincs-vadászok (nem náci kincsvadászok!) aknamezőkön-frontvonalokon keresztül bukdácsolós, tesztoszteronszagú közönségkedvenc kalandja ötvenéves lett, és egy időre ismét a magyarországi mozik műsorára került. Íme, pár érdekesség a háborús kulisszák mögül.
Richard Jewell igaz történetének filmre vitele eredetileg Jonah Hill és Leonardo DiCaprio szerelemprojektje volt, de a fiúk végül hátradőltek a produceri székben, és a 89 éves Clint Eastwoodra, a valóságból kiragadt antihősök mesterére bízták az anyagot. Az eredmény pedig a magyar címnek megfelelően egy valóban balladisztikus alkotás, melyben a karakterközpontú történetmesélés elhalványítja a cselekmény repedéseit.
Szokásunkhoz híven idén is végigpásztáztuk az év első felében várható romániai és magyarországi moziműsort, ezzel izzítva a sajátunk mellett a közönség kedélyét – azzal a különbséggel, hogy most már tévésorozatokat (vagyis khm, sztrímingsorozatokat...) is várunk.
Clint Eastwood ismét egy ismert „amerikai sztorit” választott filmje alapanyagául, és sikeresen építette be azt a Gran Torinóból már ismerős önmitológiájába. A végeredmény: a kilencvenedik életéve felé rendületlenül menetelő mester talán legszemélyesebb alkotása.
Clint Eastwood lassan a természet csodájának számít: most már közelebb áll a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz, de mintha nem venne erről tudomást, és nemhogy az öregkori pihenést, a csendes visszavonulást fontolgatná, de gyakrabban áll elő új rendezéssel, mint valaha. És ami fontosabb: értékelhető, élvezhető, átélhető filmmel. Arról, amiről szokott: a „mit jelent amerikainak lenni” kortárs mítoszáról.
Az idén 120. évét taposó filmtörténet számos kiváló alkotója között kevés olyan megosztó művész és személyiség volt, mint Michael Cimino. A párhuzamosan zseninek és pancsernek is tartott rendező életművét a folyamatos kockáztatás és a rendezői hatalommal való visszaélés jellemzi, nevével pedig örökre összeforrt a tiszavirág életű hollywoodi auteur-korszak és egy komplett stúdió bukása.