Esélyesek: a legjobbak és legjobbnak véltek – Oscar előtti összefoglaló

2009. december 31. – írta Németh Barnabás

Most, hogy már pár lépést előre haladtunk a 2009-es év végi díjszezonban, ideje áttekinteni, hogy is alakult ez az év, mely filmeket ölelte keblére a szakma, a kritikusok, vagy éppen mindenki. Azt szokták mondani, hogy az Oscar-gálát követő napon már újból folyik a verseny – a következőért.

Clint Eastwood mozgó (arc)képei – Egy rendhagyó rendezői pályaív Hollywoodban 2.

2009. november 27. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood az álomgyár egyik legtermékenyebb figurájának számít, az IMDb.com vonatkozó adatlapján színészként 66, rendezőként pedig 34 filmcím szerepel a neve mellett, és akkor nem beszéltünk produceri vagy zeneszerzői tevékenységéről: életművét alaposan áttekinteni tehát legalábbis egy kismonográfia keretében lehetséges csupán. Folytatjuk rövid összefoglalónkat.

Clint Eastwood mozgó (arc)képei – Egy rendhagyó rendezői pályaív Hollywoodban 1.

2009. november 25. – írta Papp Attila Zsolt

Ha nagyvonalakban próbáljuk áttekinteni, a történet úgy kezdődött, hogy a Névtelen Ember belovagolt a westernműfaj lassan elsivatagosodó tájaira, és nemhogy kilovagolt volna onnan, de – filmtörténeti léptékkel mérve – egyre több és nagyobb területeket hódított meg. Termékeny és sokoldalú életművét alaposan áttekinteni legalábbis egy kismonográfia terjedelmi kereteire lenne szükség.

A lázadások kora – Az amerikai függetlenfilm története 3.

2009. november 20. – írta Váró Kata Anna

A 60-as, 70-es évek társadalmi feszültségei a hétköznapi életben és Hollywoodban is forradalmi változásokat hoztak. Az 1960-ban New York-i avantgárd művészek által alakított New American Cinema (NAC) Group manifesztuma az elkövetkező korszak krédója is lehetett volna: „Nem akarunk hamis, fényes, takaros filmeket; jobban szeretjük, ha a film nyers, nincs rajta fényezés, de élő. Nem rózsaszín, hanem vérszínű filmeket akarunk.”

A legenda vége? – Clint Eastwood: Gran Torino

2009. április 21. – írta Gyenge Zsolt

Emléket, sőt emlékművet állít önmagának az amerikai film kultikus figurája, a szikár termetű, karcos jellemű, filmjeiben mindig a konzervatív Amerika értékrendjét megtestesítő Clint Eastwood. Állítólagos színészi hattyúdalát arra használta fel, hogy dicső módon eltemesse az általa oly már sokszor alakított karaktert, finoman utalva arra is, hogy az ilyen alakok fölött bizony eljárt már az idő.

Eastwood mégsem vonul vissza?

2009. április 3. – írta a szerk.

Clint Eastwood filmlegenda nemrégiben bejelentette, hogy habár rendezőként továbbra is aktív marad, a színészi pályától visszavonul: utolsó filmje a Magyarországon április 16-án, hazánkban pedig április 17-én bemutatandó Gran Torino lesz. Azt EST.hu tájékoztatása szerint viszont úgy tűnik, hogy Eastwood talán mégis meggondolta magát.

A Fehér Ház (h)arcai – Amerikai elnökök az álomgyárban

2009. március 2. – írta Papp Attila Zsolt

Bizonyára a nagyvárosi legendák körébe tartozik, mégis bájosan vicces az anekdota, miszerint állítólag vannak olyan amerikai fiatalok, akik a tavalyi elnökválasztásokat követően meglepődve vették tudomásul, hogy Barack Hussein Obama az Amerikai Egyesült Államok első színesbőrű elnöke: ők ugyanis azt gondolták, hogy Morgan Freeman volt az, hiszen látták a tévében.

Virágot (Ch)Angelinának – Clint Eastwood: Changeling / Elcserélt életek

2009. február 13. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood az Elcserélt életek (Changeling) című alkotásában is hagyományosan hollywoodi klisékkel és műfajokkal dolgozik, olymódon azonban, hogy folyamatosan feszegeti azok határait, sosem feledve, hogy mindig a történet és a benne rejlő, belőle kibontakozó drámaiság a lényeg – mindennek alapja pedig a hajszálpontos történetépítkezés és a remekül kidolgozott karakterek.

Virágot (Ch)Angelinának – Clint Eastwood: Changeling / Elcserélt életek

2009. február 13. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood az Elcserélt életek (Changeling) című alkotásában is hagyományosan hollywoodi klisékkel és műfajokkal dolgozik, olymódon azonban, hogy folyamatosan feszegeti azok határait, sosem feledve, hogy mindig a történet és a benne rejlő, belőle kibontakozó drámaiság a lényeg – mindennek alapja pedig a hajszálpontos történetépítkezés és a remekül kidolgozott karakterek.

Cannes-összefoglaló

2008. május 30. – írta Váró Kata Anna

Szinte hihetetlen, hogy már pár napja vége a fesztiválnak, és az még hihetetlenebb és szomorúbb látni, amikor a fesztiválpalota kezd elnéptelenedni. Múlt pénteken már bezárt a Market, és a sajtósok egy része is elszivárgott még a zárógála előtt. Egyedül annak nem kell sajnálkoznia, aki lemaradt a zárófilmről...