A háború rossz, a Netflixnél a helyzet változatlan – Edward Berger: Im Westen nichts Neues / All Quiet on the Western Front / Nyugaton a helyzet változatlan

2022. november 15. – írta Polák Zsóka

Majdnem száz évvel a történelem egyik legfontosabb háborúellenes regényének megjelenését követően végre a németek is feldolgozhatták Erich Maria Remarque klasszikusát. A Nyugaton a helyzet változatlan a Netflix égisze alatt kapta meg harmadik adaptációját, ám mintha nem bíztak volna eléggé a német író zsenijében, fölösleges töltelékekkel feldúsítva egy korrekt, látványos, hátborzongató, de semmi újat nem mondó iparosmunkát készítettek.

Vátesz – Pálfi György: Mindörökké

2022. február 25. – írta Gyöngyösi Lilla

A Mindörökké egy háborús, poszt-apokaliptikus jelenés egy nihilben és vérben fürdő magyar faluból – bár nem hangzanak el konkrétumok, mindez rémületesen közelinek érződik.

Amerikai túlélő – Marc Eliot: Amerikai lázadó. Clint Eastwood élete és filmjei

2022. február 19. – írta Papp Attila Zsolt

Megfejthető-e az Eastwood-titok? A könyv kísérletet tesz rá, az eredmény pedig impozáns, mégis felemás.

Életmentő halandzsa – Vadim Perelman: Persian Lessons / Perzsa nyelvleckék

2021. augusztus 10. – írta Zakariás Ágota

Perelman filmje nem újítja meg a filmnyelvet, de a Perzsa nyelvleckék a kiváló alakításoknak és a fordulatokban gazdag történetnek köszönhetően mégis számot tarthat érdeklődésünkre.

Arab katonák, hová lettetek? – Ellenségábrázolás a kortárs izraeli filmben

2021. július 20. – írta Nagy Tibor

[Esszépályázat 2021 – dicséret] A kortárs izraeli háborús filmben megfigyelhető az a tendencia, miszerint a mindenkori ellenségábrázolása helyett, legyen ez az ábrázolás akár xenofób, akár elfogadó a filmek egyszerűen nem mutatják meg az ellenséges palesztin, egyiptomi vagy szír sereget. A jelenség magyarázatára több lehetőség is kínálkozik.

Megsárgult portré a Szovjetunióból – Nagy Dénes: Természetes fény

2021. július 1. – írta Incze Kata

Nagy Dénes (Együtt, Lágy eső) első nagyjátékfilmjét az idei Magyar Mozgókép Fesztiválon csíptük el, a lassan hömpölygő, orosz télben játszódó film lógott ki talán a leginkább a fesztivál (nagyrészt) közönségfilmes repertoárjából. Az Ezüst Medvét nyert alkotás ugyanis korántsem egy pátoszban, nagy szavakban és derék hőstettekben tobzodó, klasszikus történelmi film, sőt, tulajdonképpen ennek az ellentéte: nyers, szótlan, és szinte minden snittjétől instant szekunder szégyenérzetünk lesz. Ez a szokatlan, arcjátékba kódolt második világháborús tabló igazi csemege a lassú mozi kedvelőinek, de ahogyan a katonaság, ez sem való mindenkinek.

Nincs visszaút, Aida. – Jasmila Žbanić: Quo vadis, Aida?

2021. április 11. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Jasmila Žbanić ezúttal nem a boszniai háború okozta traumákat, és az örökre nyitva maradt sebeket vizsgálja, mint ahogy tette azt korábbi filmjeiben (Szerelmem, Szarajevó; Úton), hanem a konfliktus egyik legvéresebb és legkegyetlenebb eseményével, a srebrenicai mészárlással néz szembe egy nő történetén keresztül.

A történelem elől senki sem menekül – Elmar Klos, Ján Kadár: Obchod na korze / Üzlet a korzón, 1965

2021. április 10. – írta Rácz Viktória

Az 1965-ös Oscar-átadó legjobb idegennyelvű filmjének díját elnyerő Üzlet a korzón egyszerre az első cseh és az első szlovák aranyszobor ebben a kategóriában. Máig vita tárgya, hogy melyik nemzet tekintheti igazán magáénak az elismerést, afelől viszont nincs kétség, hogy méltán kapta meg az Oscar-díjat.

Gyarmatosítás hófehéren és halványfeketén – Jean-Jacques Annaud: Fekete-fehér színesben / La victorie en chantant (Noirs et blancs en couleur), 1976

2021. március 6. – írta Ritter György

Talán ismeretes mindenki számára az a szakállas vicc, amikor a „hős partizánok” és a „gaz fasiszták” egy kis erdőért napi szinten folytatnak ádáz küzdelmet. A poén csattanójában a felbukkanó erdész számolja fel az ezzel jelentéktelenné váló csetepatét. Jean-Jacques Annaud rendezői debütje nagyjából erre a fabulára fűzi fel az afrikai gyarmatokon játszódó első világháborús szatíráját. Bemutatkozása rögtön Oscart érdemelt, a nevező országnak pedig azóta ez a film az egyetlen szobrocskája.

A kettészakadt Haza – Aitor Gabilondo: Patria

2021. január 27. – írta Szabó Gergely

Békére lelhet-e az, aki elveszíti egy hozzátartozóját, és évtizedekig hallgatnia kell fájdalmáról? A spanyol HBO Patria című regényadaptációja ezt a kérdést járja körül Baszkföldön, amelyet egyik oldalról a többségi társadalom elnyomása, másik oldalról viszont a terror szakított ketté. Nem igaz történet alapján, de akár úgy is készülhetett volna.