Nemrég mutatták be Romániában Steven Soderbergh Che Guevara-filmjének első részét, amelyben a legendás bolíviai gerilla szerepét Benicio del Toro alakítja. Kicsoda, honnan indult és merre ívelt – mostanig – a színész pályája? Ezekre a kérdésekre keresi a választ alábbi írásunk.
A Puerto Ricóban született Benicio del Toro, hangzatos teljes nevén Benicio Monserrate Rafael del Toro Sánchez, nem vált sztárrá ugyan, de kétségkívül betört Hollywoodba. A tévésorozatok jelentéktelen epizódfiguráitól eljutott az Oscar-díjig. Egyértelműen felfelé ívelő pályáját mégis beárnyékolja kissé az a tény, hogy a filmek karakterszínészt faragtak belőle. Legalábbis ideiglenesen. A bűnöző és a narkós fickó bőréből csupán az utóbbi néhány évben sikerült egy-egy film erejéig kibújnia.
Benicio del Toro filmes pályafutása 1987-ben a Miami Vice és a Private Eye című tévésorozatokban kezdődött, amelyekben egy-egy epizódnyi lehetőséget kapott a játékra. 1988-ban már egy mozifilm lehetősége, a Big Top Pee-wee című vígjáték kopogtatott be del Toro ajtaján, a kis epizódszerep azonban nem mozdította előre karrierjét, ahogyan az 1989-es Licence to Kill sem. A James Bond-filmet további kis, fontosságtól mentes szerepek követték: 1991-ben a Sean Penn által rendezett The Indian Runner, 1993-ban pedig a gyengécske Money for Nothing című krimi. Benicio del Torónak még két évet kellett várnia az áttörésre. E két év alatt a Houevos de Oro, a Fearless, a China Moon és a Swimming with Sharks című filmekben az epizódszerepek mellékszerepekké nőttek. Ezekben az alkotásokban Benicio del Toro az ekkor már jelentős színésznek számító Jeff Bridgeszel, Ed Harrisszel és Kevin Spacey-vel játszhatott együtt.
Skatulya no.1: Rosszfiúk
Az igazi áttörést az 1995-ös (The Usual SuspectsKözönséges bűnözők) hozta el, amely rögtön rá is nyomta a színészre a rosszfiú-bélyeget. A történet középpontjában a Kevin Spacey játszta Verbal Kint áll. A rendőrség őt vallatja egy hajó felrobbantása körüli rejtélyek megfejtése és a tettes elfogása érdekében. A kihallgatás során Verbal Kint sztorija a bűncselekmény előttre nyúlik vissza – arra a napra, amikor öt bűnözőt (köztük őt is) lecsukott a rendőrség egy fegyverszállító kamion eltérítésének vádjával. E mellékszál szereplője a Benicio del Toro játszta Fred Fenster is.
Noha a sztori szempontjából abszolút nélkülözhető lenne a figura, Benicio del Toro játékának köszönhetően a film egyik legizgalmasabb színfoltjává válik. Fred elegáns, jólfésült bűnöző: fekete kosztümjéhez bordó inget visel, jobb kisujján hatalmas gyűrű. Testtartásában, mosolyában mindig ott bujkál a maffiozók lekezelő cinizmusa. Mindez addig érvényes, míg meg nem szólal. Fred Fenster ugyanis nagyon fura angolt beszél: kicsit teliszájút, kicsit artikuláció-menteset, kicsit gyermekit. A sajátos akcentusnak köszönhetően a figura árnyalttá válik: a bűnözőlét negatívumai finoman egybeolvadnak a beszédstílusból adódó naivitással, bohókássággal.
Hasonló kettősségre épül Vincent figurája az 1997-ben bemutatott Excess Baggage (Segítség, elraboltam magam!) című akció-vígjátékban. A laposra sikerült film cselekménye Emily (Alicia Silverstone) körül mozog, aki akár extrém tettekre is képes azért, hogy kivívja apja figyelmet. Extrém tett alatt értsük: eljátssza saját elrablását, majd önmagáért egy millió dollárt kér cserébe. Csakhogy a játék véletlenül valódi bűnténnyé változik. Vincent, az autótolvaj, elrabolja azt a BMW-t, amelynek csomagtartójában Emily vár a szükségtelennek hitt megváltásra. Ebben a pillanatban kezdetét veszi az igazi játék: mindenki zsarol mindenkit, lövöldöznek, váltságdíjat kérnek, míg végül az elrabolt kisasszony és a tolvaj egymásba nem szeret.
A film tökéletesen semmitmondó, Benicio del Toro mégis nézhetővé teszi. Vincent ártatlan gonosztevő. A sors úgy hozta, hogy hivatásos autórabló vált belőle, ezt azonban még ő maga sem nézi jó szemmel. Tudja, hogy nem jár jó úton, de nem elég határozott ahhoz, hogy változtasson ezen. A sötét bizniszek közepette arca, gesztusai és szavai jólelkűségről, kedvességről árulkodnak. Jóindulata legtisztábban Emilyvel szemben érhető tetten. Gondoskodik róla, próbál kedvesen közelíteni hozzá. Olyankor is, amikor épp civakodás van terítéken, Vincent hirtelen haragja inkább aranyosan nevetséges, mint félelmetes. Ez főként jófiús külsejének, bamba arcának és csigalassúságú, elképesztően tagolt szövegmondásának köszönhető. Vincent felemás rosszfiúsága annál erőtlenebb, kedvessége pedig annál intenzívebb lesz, minél inkább beleszeret Emilybe. A történet végén az egykori hivatásos autótolvaj eljut egészen addig a pontig, ahol munkája már eszébe sem jut – új hivatása Emily lesz.
Egészen más kettősségre épül Benicio del Toro következő rosszfiúja, a 2000-ben bemutatott Snatch (Blöff) gengsztere – Franky Four Fingers. Itt Benicio del Toro már egy igazi, kívül-belül bűnöző bőrébe bújik: a jobb kezén, a félig hiányzó gyűrűsujján levő jókora gyűrű, elegáns kosztümjei, összeráncolt szemöldöke mind-mind a gengszter-feelinget hozzák. Mégis becsúszik egy nagy DE a dologba: Franky Four Fingers arról híres, hogy buta fogadásokat köt veszélyes emberekkel. Ezért hord csak négy ujjat az öt helyett – egyszer veszített.
Izgalmas figura, de nem látunk belőle sokat. Az óriásgyémánt miatt, amely ideiglenesen nála leledzik, elfogják, zsákot húznak a fejére, majd fejbe lövik. Franky Four Fingers azonban még holtan sem stimmel. A gyémánt a lezárt irattáskában. A táska Franky kezéhez kötve, a kód pedig a halott agyában. Nem lévén más megoldás, levágják hát a kezét. End of story.
A szintén 2000-ben bemutatott The Way of the Gun (Hullahegyek, fenegyerek) című krimiben főszerepben játszhatta ugyan a bűnözőt, mégis a Mr. Longbaugh-figura eltűnik az eddigi apróbb szerepek árnyékában. A film abszolút súlypontja a terhes Robin (Juliette Lewis), akinek születendő babája egymillió dollárt ér. Két fickó, Mr. Longbaugh (Benicio del Toro) és Mr. Parker (Ryan Philippe) elrabolja Robint. A film a Robin körüli hercehurcát mutatja be. Mindenkinek kell a baba, ezért ide s tova ráncigálják a terhes nőt: elrabolják, elveszítik, visszaszerzik. A bonyodalomhalmaz végén Longbaugh és Parker is meghal egy lövöldözésben.
Ami a színészek játékát illeti, a babérokat egyértelműen Juliette Lewis aratja le. A nagy tömeg kifejezetten lapos, Benicio del Toro pedig valahol középen helyezhető el. Mr. Longbaugh figurája eleve nem kínál különleges játéklehetőségeket színészének. Ő egyszerűen csak egy bűnöző. Csak úgy van a világban. Mindig megejti a maga bűncselekményeit, este nyugodt lélekkel elalszik, majd reggel kezdi elölről. Robin elrablását is könnyedén, szűkszavúan elintézi lelkiismeretével – szerinte annyi lopás és gyilkosság után egy terhes nő mit sem számít. Mr. Longbaugh szűkszavúságából adódóan fontos szerepet játszik a figura felépítésében Benicio del Toro mimikája. Szavak helyett vizsgálódó tekintete, arcának állandó komolysága, apró rezdülései mondják el gondolatait, szándékait. A kifejező arcjáték ellenére azonban Mr. Longbaugh figurája kissé üres marad.
A rosszfiúk sorában enyhén izgalmas, többnyire egyoldalú állomás a 2003-as The Hunted (Veszett vad) Aaron Hallamje. Ebben az üldözésekkel, bujkálásokkal, rajtaütésekkel teli akciófilmben adott a mester, L. T. Bonham (Tommy Lee Jones) és hajdani tanítványa, Aaron Hallam (Benicio del Toro). Bonham egykor ölni tanította Hallamet. A tanítvány őstehetségnek bizonyult. Egykor a legfontosabb szabály egy bizonyos határ betartása volt – ez a korlát hivatott megkülönböztetni a tanítványokat a közönséges sorozatgyilkosoktól. Egykor.
Ma Bonham az FBI-nak dolgozik, és Hallam rezzenéstelen arccal öl. Az egykori kedvenc tanítvány ma a mester üldözöttje, és általa is bukik el. Ebben a kontextusban Bonham a jófiú, így az amerikai spiritusz nyilván őt viszi győzelemre. Pedig valójában egyikük sem egyértelműen jó vagy rossz. Bonham sara tagadhatatlan: ő öli meg tanítványát, akit ő maga nevelt gyilkossá. Hallam valóban túllépte azt a határt, amelytől óvakodnia kellett volna. Mára azonban már döntésképtelenné vált. Öldöklő robotként, ragadozó vadállatként létezik. Ösztönei folyton gyilkolni küldik, ő pedig engedelmeskedik, hiszen a tudatos gondolkodást már nem mondhatja sajátjának.
Benicio del Toro ismét arcával teremti meg Hallam jellemének árnyalatait. Szemében egyszerre van jelen a gyilkosság vágya és az őrült elme ártatlansága. A szinte reflexszé vált ölés mellett képes a gyengédségre – ezt egykori családjával szemben be is bizonyítja. Benicio del Toro Hallamje egyszerre gyilkos, tébolyult, ártatlan és szerethető. A figura azonban egy tapodtat sem mozdul a film során: épp olyan emberként hal meg, amilyenként a történet elején üldözni kezdték. Nem változtatja meg sem maga az üldözés, sem a találkozás családjával, sem a mester viszonyulása hozzá. A maga módján kerek egész, a változás hiánya miatt mégis űrt hagy maga után.
A Rosszfiú-sorozat utolsó jelentősebb része a 2005-ös Sin City. Benicio del Torót szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták: orra nagyobb, álla hosszabb, arca oválisabb lett a szokásosnál. Az epizódszereplő Jackie Boyt Benicio del Toro újra arcára támaszkodva formálja meg, hiszen szinte végig csak azt látjuk. A figura legerőteljesebb vonásai az eltorzított arc, a fenyegető tekintet és a nagyon mély hang. A rosszfiú-image nem hazudik viselőjéről: Jackie Boy veri a nőjét, fegyverrel fenyeget egy utcalányt. Ez utóbbi életébe fog kerülni. Miho (Devon Aoki) apránként öli meg, a fokozott szenvedésért azonban Jackie Boy szerencsétlenkedése is felelős. Miho előbb csuklóból levágja Jackie jobb kezét, aki megcsúszik saját lenyisszentett testrészén és beleül a vágóeszközbe. A balfékség azonban magasabb szintre is eljut. Jackie Boy fegyverének egy része a saját homlokában landol, méghozzá úgy, hogy ő maga húzza meg a ravaszt. Életét végleg Miho oltja ki – egy elegáns mozdulattal levágja Jackie Boy fejét. Hamar meggyilkolják, néhány perces szerepéért azonban Benicio del Toro ALMA-díjban (American Latino Media Arts Awards) részesült.
Az édesvegyes színvonalú akciófilmek, krimik, thrillerek, vígjátékok bűnözője szerencsére nem az abszolút domináns figuratípus Benicio del Toro pályáján. Kevesebben vannak, de annál izgalmasabbak – a drogfüggők.
