Steven Soderbergh: Solaris Steven Soderbergh: Solaris

Űrsmaci

Steven Soderbergh: Solaris

ÉRTÉKELD A FILMET!
Solaris
Steven Soderbergh
2002

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Ha a Solaris a férfi-nő kapcsolatról szólna – a földön vagy az űrben – nem Solaris lenne a címe.” (Stanislaw Lem)

Steven Soderbergh Solarisát hatalmas érdeklődés és hírverés előlegezte-előzte meg. A cél nemes, valóban: feltámasztani az el nem hunyt sci-fit. Rebesgetik a Stalker újrafilmesítését is, a rossz nyelvek szerint Brad Pitt-el a főszerepben. Ahogy Soderbergh Solarisát elnézem, bárki lesz is a főszereplő, a végén képes lesz arra, hogy felvegye a telefonkagylót.

Lássuk mit mond Soderbergh: „…. a könyvhöz nyúltam vissza. Tarkovszkij filmjében nem látjuk azt a kapcsolatot, azt a házasságot, amely korábban a Földön történt. (…) Ha bárki megnézi a filmet, világosan látni fogja, ez nem egyszerűen a Tarkovszkij-mozi átvétele: valójában semmi köze hozzá.” A filmet Stanislaw Lem Solaris című regényének az adaptációjaként adja el és látszólag mellőzi Tarkovszkij remekművét, a Solaris című filmet (1972), amely a maga során viszonylag híven követi a regény cselekményszálát, de nem átallja értelmezni és fausti dimenziókba helyezni a jellemábrázolást.

Hogy a közönség biztos legyen abban, hogy filmje egyúttal nem a Tarkovszkij-féle Solaris remake-je, Soderbergh már az elején átvágja a nem létező gordiuszi csomót: Kris kivételével (akit, nem tudni miért, Chrisnek hívnak), majdnem minden (Lemtől és Tarkovszkijtól származó) szereplőt átkeresztel. Hareyból Rheya lesz, Snautból Snow. Hogy valamennyire azért emlékeztessen a regényre, meghagyja Gibariant és Sartoriust. Kár is lett volna átnevezni őket, hiszen olyan szép űrnevük van. A remake ellen szól az is, hogy nem nagyon tudni, mit is keres Chris az űrállomáson: a regényhez vagy Tarkovszkij remekéhez kell visszatérni ahhoz, hogy megtudjuk: pszichológus. Az amerikai rendező gondosan kivág minden szolarisztikai vonatkozást, amely tudnivalóan a lelkiismeretet mint olyat veszi vizsgálódás alá, a kasztrált cselekményhez viszont hozzáilleszt egy új elemet: Snowról a végén kiderül, hogy ő egy plazmaizé, aki saját magát találta megölni.

Hollywood óvatos duhaja azért egy kissé lódít is: a szövegkönyv megírásakor még azt nyilatkozta, hogy Tarkovszkij filmje bizony megkerülhetetlen, tehát az ő Solarisa remake is egyben, célja azonban fennköltebb: a filmet az 2001 Űrodüsszeia és Az utolsó tangó Párizsban ötvözetének szánja. A hatás érdekében kölcsönzött egy másik nagy klasszikusból is, a Szárnyas fejvadászból. Tarkovszkij filmje, az 1972-es Solaris természeti képpel indít, a természet és ember azonban két különböző mikrokozmosz, amely csak a film utolsó kockáin – a Solarisban olvadhat össze eggyé megint. Az indítás ugyanaz Soderberghnél is: a Szárnyas fejvadászból kölcsönzött lehangoló, esőverte, sötét városképpel vezeti fel Chris elidegenedését, és valóban, képileg indokolt a misszió vállalása. Tarkovszkij filmjében a kosztümök és díszletek idő- és teremkívüliséget vezetnek fel (később ez csúcsosodik ki a Breughel-képek felidézésében, párhuzamosan a szöveggel: a magára maradt ember a lelkiismeretére és vízióira van utalva). Soderbergh díszletei, vizuális effektusai banálisak, közepesek, a kosztümöket mintha egyenesen a Cosmopolitanból katapultálták volna. Agyő idő- és téren-kívüliség, agyő lelkiismeret.

Akad egyéb apró különbség is: Chris szerette Rheyát. Kris viszont nem szerette Harey-t: a jelenésbe szeretett bele. Soderbergh elég vizuálisan vázolja fel a szerelmet, lásd Clooney utolsótangós jelenetét. De mind Rheya, mind pedig Harey önként választják a megsemmisülést, és itt Soderbergh már nem Lemet követi, hanem Tarkovszkijt. Kínos az is, hogy a főszereplők kiválasztása mintha a Tarkovszkij-film főszereplőivel való hasonlóság alapján történt volna, és talán ezzel magyarázható a gyenge színészi játék is: Clooney nem Kris szerepét játssza el, hanem a Krist alakító Donatasz Banioniszét, Natascha MacElhone pedig Natalja Bondarcsukot alakítja alul. Mást alig várhatni, hiszen nem paródiáról van szó. A plazma-óceán ugyanúgy fortyog mindkét filmben: Tarkovszkijnál felülállásból, baljós agyat idézve, Soderberghnél vöröses-lilás, ablak mögé aggatott díszletként, amolyan ornamentális funkció gyanánt. Nehogy a néző elfelejtse, hogy sci-fit néz.

Érdekes, hogy amilyen vizuális rendező Soderbergh, olyan kevéssé élt a képi megoldásokkal. A történetből (mind a regényből, mind pedig Tarkovszkij filmjéből) csak a lényeget hagyta ki, formai megoldásokat átvesz, de egyiknek sincs funkciója, a cselekményen meg csavarint egyet. Lem regénye nyílt mű, Tarkovszkij filmjében a lelkiismeret meghozza a megváltást, ebben a filmben mindjárt tudni, hogy miért is tért vissza az öngyilkos nej: a vörös plazmába merülve boldogan szeretkeznek, és meg sem halnak.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Solaris

Solaris

Színes filmdráma, sci-fi, romantikus, 99 perc, 2002

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann