Dominic Sena: Gone in Sixty Seconds / Tolvajtempó Dominic Sena: Gone in Sixty Seconds / Tolvajtempó

Hatás-zavar

Dominic Sena: Gone in Sixty Seconds / Tolvajtempó

ÉRTÉKELD A FILMET!
Tolvajtempó
Dominic Sena
2000

A Filmtett szerint: 4 10 1

4

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Tolvajtempó – a magyar fordítás véletlenül a film meghatározó stílusjegyére, egyszersmind a gyengéjére tapintott: a tempó. Ami az akciófilm akciódús eseményeihez igazodva gyors, pörgő, sőt ezúttal túlpörög önmagán. A képek – különösen a ritmust mintegy kijelölő kezdőképek – akár egy optikus szaküzlet elrettentő szemléltető eszközei is lehetnének, szemizmokat betegítően, követhetetlenül felgyorsítottak.

A már-már dekódolhatatlan vibrálás valódi feszültség helyett számítógépes üldözőjátékokhoz hasonló zaklatottságot, kijelölt feszültségpontok nélküli, állandó monoton rohanást szül; a gyorsaságot kapkodás, a tagolt feszültségtereket tagolatlan hisztérikus légkör helyettesíti. A jelzések ilyetén elcsúsztatása a komikum eszköze. Kár, hogy esetünkben a csúsztatás nem szándékos – kissé tudatosabban használva a jelentéstorzításokat, akár nézhető vígjátékot is láthatnánk, így csupán sémákból összerakott műfaj- és stílusferdülést: a túlhajtott hatáskeltés önmaga dugájába dől.

Pedig a látvány kellően adagolt feszültsége lehetne a film egyetlen esélye. A hasonló B kategóriás akciófilmek nézőre gyakorolt hatása a külszín felfokozottságában rejlik, A precízen kidolgozott látvány, a gyors egymásutánban, de következetesen kapcsolódó képsorok elterelő hadműveletként működnek szerencsés esetben, s jótékony homályban tartják a tartalom fogyatékosságait, ha lehet így nevezni: a narráció általában egyetlen lineáris szálában hagyott hézagokat. Ám ha a látványvilág is zavaróan hézagos, a néző önkéntelenül a belbecs körül kezd keresgélni... ez az, amit ennek a filmnek végképp el kellene kerülnie.

A látvány minimális varázsának gyors szertefoszlatásán felocsúdva ugyanis gyenge poénokkal, hangsúlytalan fordulókkal tarkított hiteltelen narrációval szembesülünk, melynek laza kapcsolódású láncsora már az első jelenetektől szétszóródni látszik. A szokványos konfliktus szokványos feloldása a hollywoodi hős prototípusának átlagon felüli problémamegoldó készségével, sematikus jellemrajzok és jellegtelen szituációk – ezek a történet-sablonok próbálnak filmmé formálódni. 117 percben ásítozhatjuk végig e sikertelen vajúdási kísérletet.

A sémává tipizált jellemrajzokon a főszereplők – Nicolas Cage és az újdonsült sztár, Angelina Jolie – kisugárzása sem segít: önmagában a színész hitelessége nem fedi el a filmbeli alak hiteltelenségét. A rendező pusztán a sztár imázsával képtelen kitölteni e sémák hézagait; a konkretizáláshoz a forgatókönyvben szituációk által legalább alapvető emberi jellemjegyekkel (nem csupán a típus alkotóelemeivel) felvértezett, megformált alakra lenne szükség. Ez e film szereplőinek nem adatik meg, innen a szokványos viselkedésformákra hagyatkozó, egyéníteni képtelen színészi játék.

A tipizáláson túllépő kevés jellegzetes vonás viszont mintha szándékosan a tárgykultuszra építő hollywoodi filmmítoszok paródiája lenne: ember és gép szürreálisán egyenrangúvá vált kapcsolatára, a gép modernkori humanizálására. Az unikornis-motívum abszurdan giccsesített változata akár jó poén is lehetne: a „hollywoodi hős örökkön dédelgetett álma valóra válik, kemény küzdelem árán övé lesz a megérdemelt jutalom"-motívumsor fordított előjelű változata. A főhős autókhoz, különösen egyhez, az eddig befoghatatlannnak bizonyult ritka márkájú Eleanorhoz fűződő patetikusan bálványozó kapcsolatának perverz jelentéseit egy komédia tudná kiaknázni.

Szomorú, hogy a film készítői teljes komolysággal felvértezve próbálják az ellopott autót a konfliktusok és beteljesülések fókuszpontjaként beállítani. S ezen az a halvány ironikus kísérlet sem enyhít, hogy a bálványautó a strapás hajszában szép csendben tönkremegy, összetákolt tragaccsá vedlik át, amivel az évek múltán természetesen újra egymásra találó pár kihajt a képmezőből. Az irónia megkésett, nincs ereje átlendíteni egy végső, elegánsnak szánt gesztussal a filmet a semmitmondó, de legalább frappáns történetek sorába sem.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

4

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat