Emberi hangok nélkül – Brian Duffield: No One Will Save You / Nincs, aki megmentsen

A Nincs, aki megmentsen összes elemét láttuk már korábban, de az átlagnál nagyobb kreativitással, céltudatosan levezényelt high concept-külsőségek mögött egy meglepően kompetens lélektani dráma és torz megváltástörténet dolgozik.

Az utolsó előtti akcióhős – Robert Lorenz: The Marksman / Az oltalmazó

Az oltalmazó (az eredeti cím szerint inkább A mesterlövész, de ilyen címfordítása már egy csomó amerikai filmnek van) egyetlen aduásza Liam Neeson lenne, de még ő is tájidegen e vidéken.

Liam Neeson Light – Mark Williams: Honest Thief / Becsületes tolvaj

Idén az a szerencse éri a Liam Neeson-rajongókat (hiszen nyilván jócskán akadnak ilyenek), hogy a korosodó, de acélos karizmájából semmit sem veszítő sztárnak pár hónapnyi különbséggel nyomban két filmjét is üdvözölhetik. Míg azonban nyáron Neeson fiával a vásznon is apát és fiút alakítva a napsütötte toszkán tájakon gyógyította be régóta sajgó lelki sebeit a giccstengerben úszó, sablonos és ötlettelen Made in Italyban, ősszel a nyugdíjba vonulásról még csak hallani sem akaró emberünk már visszatér az akciófilm műfajához, amelyhez az elmúlt bő tíz évben igen gyakran adta a nevét. A Becsületes tolvaj mégsem egészen azt a szintet lopja be a mozitermekbe, amire egy átlagos Liam Neeson-zúzásnál számítunk…

A küldetésed, amennyiben elfogadod... – Christopher McQuarrie: Mission: Impossible - Fallout / Utóhatás

Ethan Hunt hatodik alkalommal, a szériában eddig még nem látott intenzitással tér vissza a mozivászonra egy világmegmentő akció erejéig. A Mission: Impossible – Utóhatás jó műfajfilm, miközben a sorozat eddigi részeinél több mélységet és önreflexiót tartogat a néző számára.

Soderbergh kimaxolta a suttyóságot, és jól áll neki – Steven Soderbegh: Logan Lucky - A tuti balhé

A néhány éve visszavonulással fenyegetőző Steven Soderbergh összehozta az idei nyár egyik, ha nem a legjobb kis filmjét. A Logan Lucky okosan és felhőtlenül szórakoztat, Soderbergh pedig biztos kézzel vezet végig a ravasz suttyók rablósztoriján.

Toronymagas a setétség – Nikolaj Arcel: The Dark Tower / A Setét Torony

„Stephen King nyolckötetes regényfolyama méltó adaptációt kapott” – szólna a sommázat, ha valaki olyan írná, aki gyűlöli Stephen Kinget. Én se nem gyűlölöm, se nem imádom, sőt, még eme sorozat könyveit sem olvastam, de a film 95 perce alapján így is tudom, hogy ez a film méltatlan Kinghez. Mivelhogy önmagában, nem feltétlenül adaptációként is gyenge.

Gumicukor macsóknak – Gavin O'Connor: The Accountant / A könyvelő

A macsókultúra egyik sarokpontja az a kérdés, hogy mikor sírhat egy férfi. A könyvelő autista szuperkatonája ebben akár durva és bátor drámai tükörként is szolgálhatna. Ehelyett viszont csak egy giccses-lanyha akciófilmet kapunk.

Autók, ha találkoznak – Eran Creevy: Collide / Ütközés

Az ügyesen levezényelt, izgalmas üldözés- és karambolszcénákat leszámítva unalmas fércmű az Ütközés (Collide), amiből talán Ben Kingsley ér valamit.

Hivatalos: Detroit egy horror-helyszín – Fede Alvarez: Don’t Breathe / Vaksötét

Sam Raimi nem tett rossz lóra, amikor az addig teljesen ismeretlen, mozifilmes színtéren újonc Fede Alvarezre bízta a Gonosz halott (Evil Dead) újrázását: nem csak a remake sikerült várakozásokon felül, de a direktor második horrorja is, ami az év egyik legjobbja a műfajban.

A hazáért, a menyasszonyért és a mozdonyért – Csapón kívül 9.: Buster Keaton: The General / A generális