Nicolas Cage Nicolas Cage-et alakítja egy új Nicolas Cage-filmben? Ha valamit, hát ezt biztosan nem érdemes kihagyni!
Folyamatosan változó világunkban kevés biztos pont akad, de annyi azért mindenképpen leszögezhető, hogy Nicolas Cage még mindig pontosan ugyanakkora király, mint amekkora régen is volt. Igaz, az utóbbi években némileg megkopott az egykori szupersztár renoméja, és már közel sem olyan filmeket készít, mint a Madárka (Birdy), a Holdkórosok (Moonstruck), a Las Vegas, végállomás (Leaving Las Vegas) vagy Az időjós (The Weather Man), ám a sok bóvli között így is akadnak még remek választásai. Meglepő, de ilyen a legújabb filmje is, a már címében is eszméletlenül menő A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya, amelyben az Oscar-díjas színész egyrészt szórakoztató formában vet számot életműve vitathatatlanul értékes részével, másrészt zseniálisan lovagolja meg az utóbbi időkben kifejlődő Nicolas Cage-jelenség óriáshullámát. Merthogy a filmben, amelyben Nicolas Cage saját magát játssza, korántsem csak azokhoz a nézőkhöz szól, akik feltétel nélkül rajonganak érte, és még a Jiu Jitsu vagy Az otthagyottak (Left Behind) című, rosszabbnál rosszabb filmjeire sem sajnálják a drága időt, hanem azokhoz is, akik talán egyetlen Nicolas Cage-filmet sem láttak, csupán a netre felkerült szkeccsekből és mémmé vált arckifejezésekből ismerik a szebb napokat is látott legendát.
Annyi pontosítás persze nem árt a sztorihoz, hogy Nicolas Cage itt nem teljes mértékben saját magát, hanem inkább egy olyan fiktív karaktert alakít, aki az ő személyiségéből és filmsztár-kultuszából lett az alkotók által összegyúrva. Nic Cage tehát csak részben azonos a filmbéli Nick Cage-dzsel (a Nic után egy hangsúlyos k-val), akinek mindössze egyetlen volt neje és egy lánya van, holott a valóságban Nicolas Cage négy váláson is túl van már és két fiúgyermek büszke édesapja. Ennélfogva nyilvánvalóan nem igaz történeten alapul az a sztori sem, amelyben Nicolas Cage már olyannyira nem kap normális filmszerepeket Hollywoodban, hogy az adósságai miatt kénytelen elvállalni egy mallorcai kiruccanást, melynek során egy kőgazdag üzletember (Pedro Pascal) társaságában kell eltöltenie egy hétvégét, aki alighanem az egyik legnagyobb rajongója a világon. Az eleinte megúszós hakninak tűnő nyaralás közben aztán persze hősünk egyre inkább összecsiszolódik Javival, a kissé gyermeteg lelkületű olajbogyóbáróval, és mindez nem csupán egy gyönyörű barátság kezdetét hozza el, hanem azt is, hogy a legújabb Nicolas Cage-film forgatókönyve éppen a találkozás hatására kezd el körvonalazódni a két újdonsült cimbora fejében.
Közben akad még egy szódával csúszó emberrablásos-lövöldözős szál is az olyan örökzöld, 90-es évekbeli Nicolas Cage-akciófilmek megidézéséért, mint A szikla (The Rock), a Con Air – A fegyencjárat, vagy az Ál/Arc (Face/Off), ám a legszórakoztatóbb részeket azok a jelenetek adják, amelyekben a két önjelölt filmíró alkot. Cassavettes-t vegyítenék Iñárrituval, hogy a legvégén még nyakon öntsék egy csipetnyi Trierrel is – hangzik el a cselekmény egyik pontján arról a filmről, amely majd a kettőjük barátságáról fog szólni, itt pedig már a metaszint is bekúszik, hiszen a filmbéli Nicolas Cage filmet akar forgatni saját magáról, akit majd nyilván saját maga is játszik el. És ezt még lehet tetézni, ugyanis hősünknek több alkalommal megjelenik saját fiatalkori énje, azaz Nicky a Veszett a világ forgatása idejéből, aki aztán egy ikonikus jelenetben le is smárolja a jelenbéli Cage-et.
Akinek ez túl sok lenne, vagy attól tartana, hogy A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya kizárólag filmszakos bölcsészeknek való poénokkal lesz telepakolva, az megnyugodhat, mert mind a metázás, mind a filmekre és rendezőkre való utalgatás megmarad az egészséges szinten, mellette pedig a sztori, az akció- és a komikus jelenetek tényleg bárki számára élvezhetően vannak tálalva. A filmet rendezőként és másodmagával forgatókönyvíróként is jegyző Tom Gormican ráadásul igazán alázatosan viszonyul mind a Cage-életműhöz, mind pedig magához Cage-hez, így – hála Istennek – arról sincsen szó, hogy Nicolas Cage-ből bazári majmot csináltak volna. Emiatt aztán ő maga sem nyomja fullba a kretént, és a Pedro Pascallal alkotott párosuk a legjobb buddy movie-kat idézi.
Magyarként ezenkívül még külön öröm kiszúrni a forgatási helyszínnek használt Budai Várat, vagy éppen az Uránia Nemzeti Filmszínház nagytermét, ahol Nicolas Cage Neil Patrick Harris társaságában tekinti meg a saját maga által alkotott és eljátszott filmet. Ha pedig valakinek még ez sem lenne elég meggyőző, az azt is megtudhatja A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyából, hogy mi a filmtörténet harmadik legjobb alkotása az Ál/Arc és a Dr. Caligari után Javi szerint. Ehhez azért annyit megsúgunk, hogy a válasz elég meghökkentő lesz. Legalább annyira, mint az a tény, hogy a mozikba került egy olyan film, amelyben Nicolas Cage Nicolas Cage-et alakítja, és ez az egész nem valami kínos hakni, hanem egy végtelenül király és szórakoztató kaland. Pont, mint Mr. Cage mallorcai vakációja…
