Nem fekete, de nem is fehér – Guy Ritchie: In the Grey / Szürke zóna

2026. június 12. – írta Rakita Vivien

Guy Ritchie az évek során önmaga epigonjává vált – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb dobása, a Szürke zóna.

Heh heh heh heh heh – John Rice, Albert Calleros: Beavis and Butt-Head Do the Universe

2022. június 28. – írta Pernecker Dávid

Nem kérdés, hogy Beavisnek és Butt-headnek manapság is van helye köztünk, hiszen ami most megy mindenfele, az színtiszta, szűretlen baromság.

Egy Nicolas Cage az örökkévalóságnak – Tom Gormican: The Unbearable Weight of Massive Talent / A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya

2022. május 19. – írta Tóth Menyhért

Nicolas Cage Nicolas Cage-et alakítja egy új Nicolas Cage-filmben? Ha valamit, hát ezt biztosan nem érdemes kihagyni!

Saul neje – Shawn Snyder: To Dust / Porrá

2020. március 23. – írta Tóth Menyhért

Röhrig Géza a Saul fia sikerén jött első tengerentúli filmje, a Porrá központi konfliktusát újfent egy holttest eltemetése szolgáltatja.

Állatian egyszerű – Chris Renaud, Yarrow Cheney: The Secret Life of Pets / A kis kedvencek titkos élete

2016. augusztus 2. – írta Petz Anna

A kis kedvencek titkos életének pehelysúlyú történetét, faék egyszerűségű karaktereit és poénjait, valamint az animációs panelek kínos ismételgetését csupán néhány szórakoztató pillanat feledteti.

A pofozás és a pofázás kombója valahogy sokadjára is poén marad – Rawson Marshall Thurber: Central Intelligence / Központi hírszerzés

2016. július 4. – írta Tóth Menyhért

A pofozós-pofázós párosokra szabott akcióvígjátékok origója valahol a Bud Spencer-Terence Hill-filmek táján keresendő, a Központi hírszerzés viszont a Jackie Chan-Chris Tucker páros által fémjelzett Csúcsformában-trilógia (Rush Hour 1, 2, 3) és a Martin Lawrence-Steve Zahn duó-féle Nemzetbiztonság Bt. (National Security) szellemiségét viszi tovább.

Spanyolvigasz – John Turturro: Fading Gigolo / Bérgavallér

2014. május 6. – írta Jakab-Benke Nándor

A Bérgavallérnak ugyan John Turturro a rendezője, írója és főszereplője is, de legalább annyira a Woody Allen filmje is – sőt. Ne áltassuk magunkat: leginkább a vén nevettető miatt fogja megnézni, aki megnézi.

Bűnpoetry – Richard Shepard: Dom Hemingway

2013. december 6. – írta Ferenczi Szilárd

Ha valaki egyszer unalmában elkészítené a piti gengszterek szótárát, a „szájhős” címszó mellett bizonyára egyetlen karakter neve szerepelne csupán, a Dom Hemingwayé. Ő az, aki mindjárt-mindjárt sújt egy csúnyát, de előbb felszavalja a brit szóképek kimerítő tárházát. Hogy aztán tesz-e valamit mindabból, amit felsorolt, fröcsögött, kiköpött feneketlen képzeletéből, nos, az korántsem biztos. Máskor meg – igaz, csak egyszer – szótlanul odacsap, s félholtra veri az ember fiát, aztán véres ujjal rágyújt.

Chuck Norrisnak egyedül is menne... – Mikael Håfström: Escape Plan / Szupercella

2013. október 30. – írta Jakab-Benke Nándor

...ilyen öreg akcióhősből viszont kettő is kell a börtönből való szabaduláshoz, a kasszánál való boldoguláshoz és a nem túl sziporkázó egysorosok szervírozásához. Stallone és Schwarzenegger filmje se nem jó, se nem rossz, hanem tökéletesen átlagos, mint modern korunk hústermékei: minden bele van őrölve.

Színtelen, szagtalan, gáz – Fisher Stevens: Stand up Guys / Született gengszterek

2013. március 14. – írta Verpeléti András

Amúgy sem jó öregedő színésznek lenni egy olyan gyorsan változó közegben, mint amilyen Hollywood, a Ryan Gosling-érában pedig különösen nehéz lehet visszakapaszkodni az első ligába – még akkor is, ha épp Al Pacinónak hívnak. Ráadásul mintha egyre kevesebb film próbálkozna a családi vígjátékok és romkomok dzsungelébe tévedt legendák rehabilitálásával. Fisher Stevens második nagyjátékfilmje valami hasonlóra tesz kísérletet, de a Született gengszterek sajnos pont olyan semmitmondó, mint amilyen a magyar címe.