A pofozós-pofázós párosokra szabott akcióvígjátékok origója valahol a Bud Spencer-Terence Hill-filmek táján keresendő, a Központi hírszerzés viszont a Jackie Chan-Chris Tucker páros által fémjelzett Csúcsformában-trilógia (Rush Hour 1, 2, 3) és a Martin Lawrence-Steve Zahn duó-féle Nemzetbiztonság Bt. (National Security) szellemiségét viszi tovább.
Persze azért nem kell megijedni, nem régi kedvenceink újracsomagolt változatáról van szó. A Központi hírszerzés ugyanis meglepő módon csavar egyet a jól bevált buddy movie-koncepción, és teljesen átértelmezi a szószátyár humorbomba, valamint a csendes vérprofi archetípusát. A jellemkomikum elsődleges forrása így korántsem a komikusként híressé vált, megállás nélkül vakeroló Kevin Hart karaktere lesz, hanem a profi pankrátorból akciósztárrá előlépő Szikla. Dwayne „The Rock" Johnson hiába alakít a filmben egy végletekig menően profi CIA-ügynököt, a kőkemény külső mögött a gimi leglúzerebb arca, egy szabadidejében Molly Ringwald-filmeket bámuló, unikornisos pólóban és „hasitasiban" feszítő, ráadásul enyhén autista beütést sejtető (könnyen lehet, hogy The Rock példaképe, Arnold Schwarzenegger fiatalkori játékából nemcsak Herkules, hanem Bob Stone megformálásához is merített) személyiség rejlik. Filmbéli partnere − a nézői azonosulást elősegítve − pedig a hétköznapi életet élő átlagember (Kevin Hart), aki a durva zúzások közben a viccesen kúl szöveg helyett inkább a parázós pofázást tolja.
A Központi hírszerzés alapvetően a két, egymással totálisan összeférhetetlen személyiség kényszerű haverkodására épül, melyhez természetesen a már jól megszokott kormányzati összeesküvés is jár. Ezúttal az amerikai kémműholdak titkos kódjait lopta el valaki, a CIA pedig egykori ügynökét, Bob Stone-t vádolja a dologgal, ezért minden erejét bevetve azon van, hogy levadássza a hazaárulónak kikiáltott jószívű mamlaszt. Stone eközben azon munkálkodik, hogy tisztázza magát a félreértés alól, és elkapja a titkos kódokat bitorló, rejtélyes kilétű Fekete Borzot. Ehhez azonban szüksége lesz egykori példaképe, a gimiben Arany Jet becenévre hallgató és a suli legszebb csajával kavargató, mára azonban unalmas, irodai munkát végző Calvin Joyner (Hart) könyvelői tudására. Az egyhangú életétől teljesen befásult, kisebbségi komplexustól függő Calvin pedig nem is sejti, hogy amikor a közelgő tízéves osztálytalálkozó apropóján visszaigazolja fészen Stone bejelölését, visszasírja még a szürke hétköznapokat.
A Kidobóst (Dodgeball) és a Családi üzelmeket (We're the Millers) is jegyző vígjátékdirektor, Rawson Marshall Thurber filmjének azonban furcsamód korántsem a poénok durrogtatása az erőssége. Ezt pedig alighanem az alkotók is érezhették a végeredményen, ezért − egyébként totálisan béna és igénytelen módon − megspékelték a végefőcímet egy szövegelrontós, jelenetelnevetős bakiparádéval, amiről köztudott, hogy már a DVD-kiadások extrái között elrejtve is meglehetősen kínosnak számít. Azért persze akad néhány nevettető momentum a két főszereplő jellemkomikumán kívül is (pl. a párterápia-jelenet, Calvin kissé berozsdásodott Arany Jet-hátraszaltói, vagy a kötelező fekete sztereotípiákra épülő poénok), de a Központi hírszerzés − a címéhez passzolóan − sokkal inkább működik zúzós, robbantgatós, autósüldözéses akciófilmként. A film elején belengetett rejtély − miszerint a gyermeki lelkű Bob Stone talán csak ügyes manipulátor − pedig még egy thrilleri vonulatot is csempész a sztoriba, és ahogy Calvint, úgy a nézőt is folyamatosan elbizonytalanítja The Rock karakterének szándékait illetően.
Olyan emlékezetesen vicces, máig idézett pillanatokkal tehát sajnos nem számolhatunk, mint a Nemzetbiztonság Bt. ikonikus „Nyuszicsibe"-jelenete, de legalább röviden felbukkan Jason Bateman egy tőle még szokatlan tahó szemétláda-szerepben (tavaly Az ajándék (The Gift) című thrillerben alakított hasonlót), elcsíphetünk egy Melissa McCarthy-cameót és a soundtrack is egészen ütősre sikerült. Szóval, ha a srácok második kalandjára talán nem is feltétlenül váltanánk jegyet, az első központi hírszerző-akciójuk simán megér egy unalmasabb nyári estét. Pláne, ha akad hozzá egy idegesítő haver is...
