Fisher Stevens: Stand up Guys / Született gengszterek Fisher Stevens: Stand up Guys / Született gengszterek

Színtelen, szagtalan, gáz

Fisher Stevens: Stand up Guys / Született gengszterek

ÉRTÉKELD A FILMET!
Született gengszterek
Fisher Stevens
2012
Született gengszterek

Született gengszterek

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Amúgy sem jó öregedő színésznek lenni egy olyan gyorsan változó közegben, mint amilyen Hollywood, a Ryan Gosling-érában pedig különösen nehéz lehet visszakapaszkodni az első ligába – még akkor is, ha épp Al Pacinónak hívnak. Ráadásul mintha egyre kevesebb film próbálkozna a családi vígjátékok és romkomok dzsungelébe tévedt legendák rehabilitálásával. Fisher Stevens második nagyjátékfilmje valami hasonlóra tesz kísérletet, de a Született gengszterek sajnos pont olyan semmitmondó, mint amilyen a magyar címe.

A karakterszínésznek tűrhető Stevens rendezőként meglehetősen súlytalan, és az a tény, hogy számos rövidfilm mellett eddig mindössze egy, és nem is különösebben jó romantikus komédiát (Egy csók és más minden) jegyez, nagyon megérződik a Született gengsztereken. A főbűnös azonban mégsem Stevens, hanem inkább a forgatókönyvet elkövető Noah Haidle, akinek valószínűleg csak távoli ismerőse a következetes dramaturgia és a hihető cselekmény. Haidle hőseire nem is igazán jellemző a cselekvés, inkább csak ide-oda csapódnak az író által bedobott, nem kifejezetten eredeti helyzetek között. Bátran kijelenthetjük, hogy alig van két olyan jelenet, amelyek valamilyen módon egymásból következnének. A pikareszkszerű felépítést még csak-csak lenyelnénk – bár semmi sem illik a választott műfajhoz kevésbé – de a forgatókönyvben sok minden más is veri a lécet.

Kép a Született gengszterek című filmből

A narratíva ugyanis nemhogy feszes, következetes és realista – ami egy tökös gengszetermozi alapja – hanem helyenként egy rajzfilm vagy népmese kiszámíthatatlanságával és irracionalitásával akar működni. Mindehhez néhol egészen ostoba párbeszédeket is kapunk körítésül, úgyhogy a rendezőnek és a stáb többi tagjának bitang nehéz helyzetből kell menteni a menthetőt. Stevens viszont nem elég rutinos direktor ahhoz, hogy Al Pacinót és Christopher Walkent csak úgy bedobja a film sűrűjébe. Bár azért tegyük hozzá, hogy majdnem sikerül neki.

Kezdjük talán a kliséktől nem mentes történettel: a film főhőse, Val (Pacino) 28 év után szabadul a börtönből, odakint pedig régi barátja és bajtársa, Doc (Walken) várja. A körülbelül 65–70 éves Val persze egyből bulizni akar, pedig Doc szívesen bevezetné a nyugdíjas bűnözők nem kifejezetten elit világába. A két öreg barát innentől kezdve ide-oda rángatja egymást a már említetten következetlen jelenetek között, és közben az is kiderül, hogy Doc nem puszta jóindulatból várta barátját a börtönkapuknál. A frissen szabadult Val ugyanis a börtönévek alatt is célpontja maradt egykori munkaadójának, akármennyire tartotta is a száját a sitten. A piszkos munkát pedig nem másnak, mint Docnak kell elvégeznie, méghozzá másnap reggelig. A film története tehát Val életének utolsó 8–10 órájára koncentrál, amelynek során főhősünk kirabol egy gyógyszertárat, túladagolja a viagrát, elköt egy Mustangot, elfogyaszt legalább 3–4 kiló sztéket ugyanabban a kis étteremben, elintéz pár rosszfiút, majd elmegy gyónni.

Kép a Született gengszterek című filmből

Arra a kérdésre pedig, hogy Valt miért épp most kell eltenni láb alól – hiszen a sitten töltött 28 év alatt nyilván számtalan alkalom kínálkozott a bosszú beteljesítésére – válaszként csak egy nagyon gyenge, ám annál kúlabbnak szánt indoklást kapunk. A keserédes viszontlátáson túllendülve, a két öreg gengszter megszökteti harmadik társát is egy idősotthonból, hogy aztán kis időre egy nagyon rosszul sikerült Tarantino-filmben érezhessük magunkat. Bármennyire hihetetlen is az alaphelyzet, nem igazán a nyugdíjas buddy-movie műfajjal volna a baj, hiszen az Űrcowboyokat is el tudjuk viselni, ha éppen ismétli valamelyik kereskedelmi csatorna. Az viszont sokkal kevésbé tolerálható, hogy a film balladisztikus gengszter-hattyúdaltól pillanatok alatt jut el az altesti viccek pokláig, lelkiismeretfurdalás nélkül megsemmisítve azt az atmoszférát, amit a két színész valóban élvezetes játéka felépít.

Az öregségére egyre súlyosabban ripacskodó Al Pacinót ugyanis még így is jó nézni, nem is beszélve Christopher Walkenről, aki kevés híján tökéletes alakítást nyújt a nyugdíjas festővé vedlett exbűnöző bőrében. Walken – akinél A-listás színész létére talán senki nem játszott több rossz filmben – személyesen cipeli a hátán a filmet, és remekül ellensúlyozza Pacino helyenként túlságosan is intenzív teljesítményét. Mellettük pedig a film harmadára beugró Alan Arkin is becsülettel odateszi, amije van. Az igazán jó fő karakterek mellé azonban kellett volna egy-két szintén ütős, de legalábbis hihető mellékszereplő. Sajnos azonban sem a Hirsch (Alan Arkin) lányaként feltűnő Julianna Margulies, sem pedig a gyanúsan sokszor visszatérő pincérlány (Addison Timlin) nem igazán jó partner ehhez. A Mark Margolis által játszott Claphand nevű maffiafőnök pedig annyira rajzfilmszerű, hogy egy másodpercig sem lehet komolyan venni.

Kép a Született gengszterek című filmből

Kevés dolog kellene ahhoz, hogy a Született gengszterek ne legyen rossz film, de ahhoz nagyon sok, hogy olyan jó legyen, mint amilyennek szánták. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy az alapvetően menőnek szánt alkotásból a plakát, és a betétdalnak használt zseniális Baby Huey-szám a legmenőbb. Stevens filmje lecsökkentett nézői elvárások mellett ugyan élvezhető, de azért egy Al Pacino- vagy Christopher Walken-maratonra nem valószínű, hogy beválogatjuk majd.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Született gengszterek

Született gengszterek

Színes vígjáték, bűnügyi, 95 perc, 2012

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller