A bűnbohóc hattyúdala – Todd Phillips: Joker: Folie à Deux / Joker: Kétszemélyes téboly

2024. szeptember 5. – írta Lubianker Dávid

A Joker: kétszemélyes téboly a film első részének kritikáira és hatására reflektálva szándékosan megy szembe a nézői elvárásokkal. A kulturális jelképpé váló Joker tündöklését Arthur Fleck földhözragadt kisember karakterének tragédiája váltja fel, miközben a hollywoodi reneszánsz bűnfilmjei helyett ezúttal az 50-es évek musicaljei szolgálnak tematikus inspirációként.

Eddie Murphy kedvenc filmje még mindig üt – Robert Downey: Putney Swope, 1969

2024. augusztus 17. – írta Incze Kata

Meghal egy cégvezető a Madison Avenue-n, a bizottság pedig a még meleg holttest mellett választ új elnököt. Mindenki magára szavazna, de nem lehet, ezért a kerekasztalt körbeülő középkorú fehér férfiak az egyetlen színesbőrű jelöltre tesznek, akaratlanul megválasztva ezzel Putney Swope-ot a reklámcég vezetőjévé. Ez a premisszája Robert Downey formabontó szatírájának, amiben a cégvezető színesbőrű, az amerikai elnök egy törpe, és a kapitalizmus pedig a legszennyesebb mocsár.

Az élő szövet átküzdi magát a fémen – Paul Verhoeven: RoboCop / Robotzsaru, 1987

2024. május 11. – írta Pernecker Dávid

Alex Murphy meghalt, mégis be kell mennie a munkahelyére. Az elmúlt közel 40 év alatt kevés jobb film készült a Robotzsarunál.

Kárhozat élő adásban – Cameron Cairnes-Colin Cairnes: Late Night with the Devil

2024. május 8. – írta Kovács Patrik

Ki hitte volna, hogy az év első igazi horrorszenzációja Ausztráliából érkezik majd? A Late Night with the Devil nem törekszik műfaji reformációra, ám a Cairnes fivérek fantasztikus stílusérzékkel álmodják újra a démonhorror-mítoszt, s fausti rémmeséjük minden egyes képkockája bizsergeti a lelket.

A színház én vagyok – Quentin Dupieux: Yannick

2024. március 1. – írta Berényi Csaba

A nonszensz baromságok francia nagymestere ezúttal egy magához képest földhözragadt, de azért szokásosan hibbant darabbal sértegeti a fikció és a való élet határát, valamint a művész, a befogadó és az alkotás társadalmi funkcióinak kusza kölcsönviszonyát.

Az önteltség hullámhosszán – Mike Judge, Zach Woods: In The Know

2024. február 27. – írta Pernecker Dávid

Az In the Know főszereplője kifejezetten kiborító karakter lehetne, de infantilis önelégültsége annyira ártalmatlanná teszi, hogy az inkább csak imádnivaló.

Kultúrák, kvóták, traumák – Cord Jefferson: American Fiction

2024. február 13. – írta Harsányi Domonkos

Érdekes jelenséget dolgoz fel a Cord Jefferson mozis debütje, az American Fiction. Ami azonban még a cselekménynél is érdekesebb, az a rendezői megközelítés, amit elbeszéléséhez választott. Az Amerikai Filmakadémia által ironikus módon nagyra értékelt film egy olyan problémát dolgoz fel, ami nemcsak az amerikai irodalom vagy filmművészet, de a teljes modern amerikai társadalom sajátja.

Tükör által homályosan – Nathan Fielder, Benny Safdie: The Curse

2024. január 23. – írta Incze Kata

Ha a pokol egy kortárs művészeti galéria, akkor nagy eséllyel van benne egy apró, de nagyon világos tér, ami első látásra Jysk-showroomnak tűnik, de aztán bárhova néz az ember, mindenhol fröccsöntött mikropéniszekbe ütközik. Kicsit ilyen érzés nézni a The Curse-öt, Nathan Fielder és Benny Safdie SkyShowtime-os sorozatát, ami kinek kortárs médiakritika, kinek párkapcsolati reality komédia, de valahol mindegy is. A The Curse ugyanis akkora szerzői cringe-parádé, mint amekkora utoljára a Twin Peaks volt.

TikTok-esküdtszék, YouTube-szakértők, Twitter-bíróság – Johnny Depp és Amber Heard tárgyalásainak dokumentumfilmjeiről

2023. szeptember 7. – írta Gondos Borbála

„Ki mond igazat? Kiben bízhatunk?” – hangzanak a kérdések a Johnny Depp és Amber Heard peréről készült dokumentumsorozatokban. Egy év után sem fogunk ezekre válaszokat kapni, ehelyett a végletekig elemzett és parodizált tárgyalássorozat változatos perspektívákban válik a post-truth médiakorszak kiemelkedő példájává.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem – François Ozon: Mon crime / Bűnös vagyok

2023. június 21. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

François Ozon egy igen termékeny és sokszínű rendező: több mint húsz nagyjátékfilm és megannyi műfaji kalandozás után most újra egy vígjátékkal jelentkezik (valamelyest befejezve a 8 nő és a Született feleség által elkezdett „trilógiát”). A Bűnös vagyok egy látszólag habkönnyű műfaji idézet, azonban közelebbről megvizsgálva igen érdekes témát feszeget.