Fuss, Edgar, fuss! – Edgar Wright: The Running Man / A menekülő ember
2025. november 17. – írta Szabó R. Ádám
Kevés olyan Arnold Schwarzenegger-film van, amit megérne Arnold nélkül remake-elni, de A menekülő ember éppen ilyen.
Kevés olyan Arnold Schwarzenegger-film van, amit megérne Arnold nélkül remake-elni, de A menekülő ember éppen ilyen.
A Joker: kétszemélyes téboly a film első részének kritikáira és hatására reflektálva szándékosan megy szembe a nézői elvárásokkal. A kulturális jelképpé váló Joker tündöklését Arthur Fleck földhözragadt kisember karakterének tragédiája váltja fel, miközben a hollywoodi reneszánsz bűnfilmjei helyett ezúttal az 50-es évek musicaljei szolgálnak tematikus inspirációként.
Meghal egy cégvezető a Madison Avenue-n, a bizottság pedig a még meleg holttest mellett választ új elnököt. Mindenki magára szavazna, de nem lehet, ezért a kerekasztalt körbeülő középkorú fehér férfiak az egyetlen színesbőrű jelöltre tesznek, akaratlanul megválasztva ezzel Putney Swope-ot a reklámcég vezetőjévé. Ez a premisszája Robert Downey formabontó szatírájának, amiben a cégvezető színesbőrű, az amerikai elnök egy törpe, és a kapitalizmus pedig a legszennyesebb mocsár.
Alex Murphy meghalt, mégis be kell mennie a munkahelyére. Az elmúlt közel 40 év alatt kevés jobb film készült a Robotzsarunál.
Ki hitte volna, hogy az év első igazi horrorszenzációja Ausztráliából érkezik majd? A Late Night with the Devil nem törekszik műfaji reformációra, ám a Cairnes fivérek fantasztikus stílusérzékkel álmodják újra a démonhorror-mítoszt, s fausti rémmeséjük minden egyes képkockája bizsergeti a lelket.
A nonszensz baromságok francia nagymestere ezúttal egy magához képest földhözragadt, de azért szokásosan hibbant darabbal sértegeti a fikció és a való élet határát, valamint a művész, a befogadó és az alkotás társadalmi funkcióinak kusza kölcsönviszonyát.
Az In the Know főszereplője kifejezetten kiborító karakter lehetne, de infantilis önelégültsége annyira ártalmatlanná teszi, hogy az inkább csak imádnivaló.
Érdekes jelenséget dolgoz fel a Cord Jefferson mozis debütje, az American Fiction. Ami azonban még a cselekménynél is érdekesebb, az a rendezői megközelítés, amit elbeszéléséhez választott. Az Amerikai Filmakadémia által ironikus módon nagyra értékelt film egy olyan problémát dolgoz fel, ami nemcsak az amerikai irodalom vagy filmművészet, de a teljes modern amerikai társadalom sajátja.
Ha a pokol egy kortárs művészeti galéria, akkor nagy eséllyel van benne egy apró, de nagyon világos tér, ami első látásra Jysk-showroomnak tűnik, de aztán bárhova néz az ember, mindenhol fröccsöntött mikropéniszekbe ütközik. Kicsit ilyen érzés nézni a The Curse-öt, Nathan Fielder és Benny Safdie SkyShowtime-os sorozatát, ami kinek kortárs médiakritika, kinek párkapcsolati reality komédia, de valahol mindegy is. A The Curse ugyanis akkora szerzői cringe-parádé, mint amekkora utoljára a Twin Peaks volt.
„Ki mond igazat? Kiben bízhatunk?” – hangzanak a kérdések a Johnny Depp és Amber Heard peréről készült dokumentumsorozatokban. Egy év után sem fogunk ezekre válaszokat kapni, ehelyett a végletekig elemzett és parodizált tárgyalássorozat változatos perspektívákban válik a post-truth médiakorszak kiemelkedő példájává.
17 napja – írta Szabó R. Ádám
1 hónapja – írta a szerk.
30 napja – írta Kovács Patrik
1 hónapja – írta Kovács Patrik
Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2026
Rendező: David Robert Mitchell
Dokumentumfilm, 49, perc, 2024
Rendező: Fábián Andor
Fikciós film, 24, perc, 2014
Rendező: Visky Ábel
Dokumentumfilm, 74, perc, 2024
Rendező: Szendőfi Balázs
Dokumentumfilm, 20, perc, 2017
Rendező: Dezső Mátyás
Dokumentumfilm, 70, perc, 2005
Rendező: Bálint Arthur
Dokumentumfilm, 43, perc, 2006
Rendező: Ambrus Emese
Fikciós film, 7, perc, 2017
Rendező: Holhos Fanni
Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2026
Rendező: David Robert Mitchell