Mintha már nem élnél – Hajakava Csie: Plan 75 / A 75-ös terv

2024. június 16. – írta Papp Attila Zsolt

Érzékeny és fontos témát érint A 75-ös terv: a demográfiai válság, az elöregedés, és ezzel összefüggésben a kései „kegyes halál” vaskos problémakörét. A japán rendezőnő azonban elkerüli a kultúrharcos témakezelés csapdáit – filmje elégikus tónusban járja körül az öregség, a magány és az elidegenedés egyéni és társadalmi implikációit.

Harminchat fokos lázban égni – Andrew Haigh: All of Us Strangers / Mind idegenek vagyunk

2024. június 15. – írta Gondos Borbála

Andrew Haigh író-rendező a románc és fantasy műfaját is arra használja Mind idegenek vagyunk (All of Us Strangers) című filmjében, hogy a drámai jelleget erősítve különböző megvilágításokban és hangsúlyosan tálalja: a halál relatív, a magány állandó és megkerülhetetlen.

A világ legmagányosabb embere – Johan Renck: Spaceman / Az űrhajós

2024. március 10. – írta Vigh Martin

Adam Sandler legújabb netflixes filmje bölcsebbnek szeretné mutatni magát, mint amilyen, ennek ellenére az átlag streaming-kínálatból bőven kiemelkedik eredetiségével és gondolatvilágával is.

Emberi hangok nélkül – Brian Duffield: No One Will Save You / Nincs, aki megmentsen

2023. október 3. – írta Berényi Csaba

A Nincs, aki megmentsen összes elemét láttuk már korábban, de az átlagnál nagyobb kreativitással, céltudatosan levezényelt high concept-külsőségek mögött egy meglepően kompetens lélektani dráma és torz megváltástörténet dolgozik.

A nő, aki ott sem volt – Michal Chmielewski: Roving Woman

2023. augusztus 2. – írta Berényi Csaba

A Roving Woman a talajvesztett, kallódó nők társadalmi kommentárként funkcionáló, önfelfedező himnusza is lehetne, ehelyett a társas magány, a fojtogató szabadság és a halkan elenyésző szerelmek egyetemes útját járó szerzői filmek nyomdokain halad.

A magány elviselhetetlen könnyűsége – Ulrich Seidl figuráiról

2022. április 25. – írta Siklódi Lehel

Ulrich Seidl filmjeiben az egyén elmagányosodását kutatja, miközben arra is jut ideje, hogy a maga provokatív megközelítésével tükröt tartson korunk társadalmának. Nézőinek felajánlja a látás, illetve a szembenézés kényelmetlen lehetőségeit, hogy ők a szereplőkben találjanak rá saját devianciájuk rég elfeledett képmásaira. Az így megfogalmazott kritika célpontja az önhazugságukban fürdőző osztrák középosztály képviselői mellett a mindenkori néző lesz.

Születési helye: Csernobil – Małgorzata Szumowska, Michał Englert: Śniegu już nigdy nie będzie / Never Gonna Snow Again / Soha többé nem fog havazni

2021. július 31. – írta Buzogány Klára

A krakkói születésű lengyel forgatókönyvíró-filmrendező sokáig két-három évente jelentkezett egy-egy újabb filmmel, az utóbbi időben azonban erős löketet kapott a karrierje: egy filmen épp utómunkázik, míg egy másik bemutatóra vár, és közben már előkészíti a következő projektjét. A TIFF 3×3-as szekciója a rendezőnő három legmarkánsabb filmjét mutatja be: a Berlinalén díjazott Testről (Ciało) és az Arcról (Twarz) már írtunk korábban; következzen pár gondolat a Soha többé nem fog havazni-ról: ajánlani szeretnénk ezt a lírai hangvételű, különleges filmet, amelyet Michał Englerttel közösen rendezett, és amely idén Lengyelországot képviselte a legjobb idegen nyelvű film Oscarjáért folyó versenyben.

No Filter – Magnus von Horn: Sweat

2021. június 18. – írta Németh Szabolcs Előd

A lengyel instakirálynő három napját követve megbizonyosodhatunk arról, hogy a netes celebritás könnyed látszatának mélyén magány, elszigeteltség, hazugság és megannyi frusztráció fortyog.

Hány kiló egy űrruha a Földön? – Kocsis Ágnes: Éden

2020. augusztus 18. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Kevés rendező képes megőrizni a stiláris és tematikai egységét több filmen keresztül úgy, hogy közben ne váljon önismétlővé. Kocsis Ágnes határozottan ezen kevesek közé tartozik, hisz mindegyik filmje gyakorlatilag ugyanazt a témát járja körbe nagyon hasonló filmnyelvi eszközökkel, mégis megőrzik érvényességüket. Ez javarészt az Édenre is igaz, bizonyos elemeiben azonban eltér az eddigi filmektől (Friss levegő, Pál Adrienn), ami nem mindig válik a nézői élmény és a film előnyére.

Magány szkafanderben – Interjú Kocsis Ágnessel, az Éden rendezőjével

2020. augusztus 4. – írta Buzogány Klára

2018-ban zsűrizett a TIFF-en, most harmadik egészestés játékfilmjét mutatja be a fesztiválon. Most megtudhatjuk, miért kellett tíz évet várnunk az új filmjére, miért bújt el a saját filmje forgatásán, és mi köze az Édennek a koronavírus-járványhoz.