Kritika | Malgorzata Szumowska: Twarz / Mug / Arc Kritika | Malgorzata Szumowska: Twarz / Mug / Arc

Arcra fagyott mosoly

Malgorzata Szumowska: Twarz / Mug / Arc

ÉRTÉKELD A FILMET!
Arc
Malgorzata Szumowska
2018

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A kortárs lengyel film egyik legfontosabb szerzői rendezője, Malgorzata Szumowska a 2013-as Az Ő nevében című filmje után legújabb alkotásában, az Arcban ismét a katolikus egyháznak tart görbe tükröt – provokatív stílusa pedig a zsűri nagydíját hozta el neki a tavalyi Berlinalén.

A történet most is a „másság elfogadása vagy elutasítása”-témakört járja körül, ám főszereplőnk ez alkalommal nem Isten szolgáinak sorából kerül ki és még csak nem is szexuális irányultsága miatt különbözik a látszólag szigorúan a katolikus egyház értékrendje szerint működő falusi kisközösség tagjaitól – csupán külsejében. Jacek a film elején még egy egyszerű, fiatal építkezési munkás, aki szeret Metallicát hallgatni, a kutyájával játszani és még egy szép menyasszonya is akad, akivel a helyi kultúrházban tartott diszkóesten ismerkedik meg. Emellett türelmesen elviseli kissé maradi gondolkodású rokonait és – mivel a faluban ez mindenki számára kötelező rituálénak számít – rendszeresen eljár a vasárnapi szentmisékre is. A kisközösség életében pedig már csak azért is fontos szerepet tölt be, mert hétköznaponként azon a falu határában épülő Jézus-szobron dolgozik, amelynek hatalmas méretével a lengyel egyházközösség a Rio de Janeiró-i Megváltó Krisztusnak akarna beinteni.

Ez a lengyel emlékmű egyébként valóban létezik, ahogy állítólag a filmet is megtörtént események inspirálták, így pedig még szörnyűbb végignézni azt a fordulatot, hogy hősünk egy véletlen baleset során lezuhan a több, mint harminc méter magas szobor tetejéről, ennek következményeként pedig arca a felismerhetetlenségig roncsolódik. Az orvosok arcplasztikai műtétet hajtanak végre Jaceken, mivel azonban ez Lengyelország történelmében először fordul elő, a férfi a beavatkozás után egyfajta nemzeti hőssé válik. Egy csapásra celebet csinál belőle a média, így pedig akárhová megy, rajongók hadával találja magát szembe, akik ölni tudnának azért, hogy készíthessenek vele egy szelfit. Ám a sors kegyetlen fintora, hogy Jacekre a hirtelen jött népszerűség ellenére is szörnyetegként tekintenek falujában, személye pedig egyre nagyobb terhet kezd jelenteni a katolikus gyülekezetnek, de a saját családjának, sőt még menyasszonyának is.

Szumowska pedig ezt a meglehetősen tragikus sorstörténetet egy jó adag éjfekete humorral itatja át, miközben nem győzi hangsúlyozni azt az igencsak egyszerű, ám mégis átérezhetően igaz állítást, miszerint nem is a főszereplőnk torzult el, hanem az őt körülvevő rokonok, barátok és ismerős falubeliek, akik csak beszélnek a keresztény felebaráti szeretet és elfogadás fontosságáról, gyakorolni már nem gyakorolják. A rendezőnő azzal érzékelteti leginkább a kisközösség álszent jellemét, hogy a film első szakaszát Krisztus születésének napja, a karácsony köré szervezi, az éjféli misén ájtatoskodó, tömény szesztől kivörösödött arcokat pedig nemcsak leárazott okostévékért láthatjuk marakodni az ünnepi hangulat jegyében egy szupermarket Black Friday-akcióján, de azzal is szembesülhetünk, hogy a szenteste jórészét is rasszista viccek mesélésével töltik. Ám míg ezekben a jelenetekben, vagy éppen a fő cselekményszálat rendre megszakító gyónás-szösszenetekben egyértelműen a társadalom- és egyházkritikát közvetítő nevettetés a cél, a film másik komoly hányadát melodramatikus hangvételű helyzetek adják. Megrendítően szomorú például az a jelenet, amikor Jacek és a menyasszonya a műtét után először találkoznak azon a hídon, ahol korábban megtörtént az eljegyzés, de a nő nemhogy ránézni nem tud hősünk új arcára, de azt sem képes (vagy talán direkt nem akarja) megérteni, amit Jacek mond neki.

Emiatt a kettősség miatt sokszor (pl.: a Gigi D’Agostino L’Amour Toujours-jára hangolt részeg szerelmi ábrándnál) szabályosan az arcunkra fagy a mosoly – elég komoly kihívást jelent eldönteni, sírjunk vagy nevessünk a látottakon. És bár Szumowska itt-ott talán már túlzottan is démonizálja a katolikus egyházat (lásd az idős anyuka által elrendelt ördögűzést), a film utolsó jelenetének üzenete – még ha szélsőségesen kiábrándult és provokatív gondolkodásmódról ad is tanúbizonyságot – éppúgy érvényes lehet Magyarországon, mint Lengyelországban: hősünk Londonba utazása láttán úgy érezhetjük, hogy a kirekesztő állami és egyházi ideológiák ellen nemigen lehet harcolni, maximum elmenekülhetünk előlük.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat