„Nem hiszem, hogy van bármi érdekesebb a filmkészítésnél” – Beszélgetés Cibulya Nikollal, a Holnap meghalok rendezőjével

2024. november 26. – írta Zeck Julianna

Cibulya Nikol 2013-ban végzett az ELTE filmszakos hallgatójaként, majd olyan sorozatokban dolgozott, mint például a Barátok közt, a Dr. Balaton és a 200 első randi. 2018-ban forgatta első rövidfilmjét, az Irinyit, majd következett a Láz és a Mária Terézia szül. A Holnap meghalok az első nagyjátékfilmje, amely különdíjat nyert a 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon, és amelyet Nikol elsőként „feminista horrorként” határozott meg. A nők helyzetéről, a transzgenerációs traumákról, a filmrendezőségről és a női barátságokról is szó esett.

Fiktív hiénák között a Keletinél – A Hiénák forgatásán jártunk

2024. november 16. – írta Szabó R. Ádám

Külföldieket átverő taxisokról szól a diák-Oscarra jelölt Freund Ádám első nagyjátékfilmje, amelynek mi is ellátogattunk az egyik forgatási napjára.

Menni kell ablakot pucolni – Rubi Anna: Az életed nélkülem

2024. november 9. – írta Buzogány Klára

Rubi Anna első egészestés alkotása egy rettenetes szélmalomharc történetét összegzi döbbenetes erővel, elkerülve a hatásvadászat és a kizökkentő beszélőfejes-interjús helyzetek összes, már csak a téma jellege miatt is tátongó csapdáját.

Anyád csak nehogy idejöjjön – Cibulya Nikol: Holnap meghalok

2024. november 8. – írta Vigh Martin

Cibulya Nikol első egészestés munkája tematikus értelemben kapcsolódik a rendező rövidfilmjeihez, és megpróbálja folytatni a nem túl gazdag magyar horrorfilmes hagyományt is. Utóbbiban mutat fel valós eredményeket, még akkor is, ha a filmnek bőséggel megvannak a maga gyerekbetegségei.

„Nálunk egy kicsit fontosabb a komédia” – Beszélgetés Fazakas Péterrel, a Ma este gyilkolunk rendezőjével

2024. október 30. – írta Tóth Gödri Iringó

Fazakas Péter filmrendező neve sokáig a sorozatrajongók köreiben volt ismertebb, majd A játszma című 2022-es kémfilmmel robbant be a játékfilmes köztudatba. A magyarországi mozikban október 31-én, Romániában december 6-án debütáló, igazi sztárparádét felvonultató második nagyjátékfilmjéről, a Ma este gyilkolunkról kérdeztük a Filmtettfesztre immár második alkalommal ellátogató rendezőt.

Széll Kálmán tér – Till Attila: És mi van Tomival?

2024. október 22. – írta Lubianker Dávid

Az És mi van Tomival? egy alkoholizmussal küzdő országról próbál társadalmi látleletet nyújtani, Till Attila rendezésének lokális kisrealizmusa a helyi viszonyok kiemelése helyett javarészt mégis egyetemes perspektívából vizsgálja a szenvedélybetegséggel járó kollektív népállapotot.

Legyél csöndben, ülj a padban – Interjú Szimler Bálinttal

2024. október 12. – írta Erőss Réka

A 24. Filmtettfeszten az erdélyi közönség is láthatta Szimler Bálint Fekete pont című nagyjátékfilmjét, amely válságban levő magyarországi iskolarendszer rossz közérzetét és strukturális problémáit jeleníti meg egy ötödikes fiú, Palkó történetén keresztül, aki Németországból költözik haza, és a számára idegen rendszerbe belecsöppenve nehezen igazodik annak elavult tanítási és fegyelmezési módszereihez. A teljesen egészében állami támogatás nélkül készült film kolozsvári vetítése után beszélgettünk az alkotóval.

Velünk nem lehet beszélgetni – Hajdu Szabolcs: Egy százalék indián

2024. október 9. – írta Vigh Martin

Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiájának befejező darabja az életmű egyik legkiábrándultabb filmje, amelyben csak az életünkből, sőt tágabb értelemben a valóságból való menekülés jelenthet vigaszt. Az Egy százalék indián hihetetlenül sűrű, zavarbaejtően őszinte, minden pillanatban magával ragadó darab.

Koppra beférünk – Szilágyi Zsófia: Január 2.

2024. szeptember 21. – írta Berényi Csaba

Szilágyi Zsófia második filmje a felszínen egy válást követő költözködés egynapos históriája, de az oda-vissza ingázásban felvillantja a harmincas generáció szűkös lehetőségek közé, egy csomagtartóba bezsúfolható komplett életét, az egyéni bizonytalanság és a kötöttpályás társadalmi normák feszültségét.

Minden szimbólum – Kristóf György: Zenit

2024. szeptember 20. – írta Nagy Tibor

Rég nem látott módon stilizálja az elnyomó hatalom újratermeléséről szóló egyszerű történetet Kristóf György: a Zenit táncfilmes formában, egyetlen szó nélkül, pusztán a mozgás eszközeit jól kihasználva építi cselekményét.