Az Utóélet mintha egy újabb történet lenne abból az Isten háta mögötti magyar faluból, ahol a Nyomtávváltás vonatja vesztegelt, vagy ahol a Valami kék menyasszonya állt kegyetlen bosszút egykori barátnőjén.
Zomborácz Virág nem volt könnyű helyzetben az elmúlt két évben: sok elvárásnak kellett megfelelnie. Első nagyjátékfilm-forgatókönyve 2011 májusában elnyerte az Európai Unió MEDIA programjának díját, és elsők között kapott forgatási támogatást a Magyar Nemzeti Filmalaptól. Ezen kívül nemzetközi porondon is sikeres kisjátékfilmjei után első egészestés munkájával kellett bizonyítania, először ráadásul Karlovy Varyban, Pálfi György Szabadesése és Reisz Gábor VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanja mellett. Az Utóélet márpedig állta a sarat, pozitív visszhangra lelt a nemzetközi sajtóban, és lelkesen fogadták a magyarországi lapok is.
Az Utóélet mintha egy újabb történet lenne abból az Isten háta mögötti magyar faluból, ahol a Nyomtávváltás vonatja vesztegelt, vagy ahol a Valami kék menyasszonya állt kegyetlen bosszút egykori barátnőjén. Ugyanaz a lepattant, szegény, szürke környezet, ugyanazok a nyers, már-már dokumentarista képek, ugyanaz a csendben nyomasztó hangulat, ezúttal azonban fekete humorral és iróniával oldva.
A helyi református lelkész családi tragikomédiája ölt testet ebben a szellemhistóriában. Kevéssel azután, hogy szorongásos depresszióban szenvedő fiát a kórházból hazaviszi, és a maga módján közeledni próbál hozzá, a lelkész meghal, temetésén pedig – egy egyszerre vészjósló és vicces jelenetben – a szelleme visszatér. Mint tudjuk, ha a lélek nem távozik a túlvilágra, valamit befejezetlenül hagyott az életben: a félénk Mózes pedig rászánja magát, hogy segít az eleinte még nála is félszegebb szellemen. Miközben azon tűnődik, hogy a párkapcsolati tanácsadás, a serpenyőbe szánt ponty kivégzése vagy a gyerekek karácsonyi ünnepsége lehet a befejezetlen küldetés, Mózes maga is talpra áll, felnőtté érik.
Zomborácz Virág profi forgatókönyvíró, már egyetemistaként írt remek, párbeszéden alapuló kétszereplős kamaradrámát – A macska szerepe a francia irodalomban –, némafilmet – Le(f)t (ez utóbbit nem ő rendezte meg) –, tavaly pedig a Dipendenza című groteszk humorú animációs filmmel rukkolt elő Horváth-Molnár Pannával közösen. Az Utóélet története is szépen gördül előre, nincsenek elvarratlan szálai, a karakterek árnyaltak, viszont a felnövéstörténet műfajának alárendelődve a sztori helyenként kiszámíthatóvá válik. Végig dolgozik benne a helyzetkomikum, a figurák is – többé-kevésbé sikeres – karikatúrák. (Figyelem, ezúttal szigorúan tilos megnézni a trailert: lelövi a film legsikerültebb gagjeit!)
Különös ugyanakkor, hogy a kisjátékfilmekben annyira ütős dialógusok itt helyenként nem működnek élő szóban: mintha rágurulnának a képre a forgatókönyv Courier New-betűi, még Anger Zsolt is keményen birkózik velük egyik-másik jelenetben, pedig a legkiválóbb színészi alakítás egyértelműen az ő érdeme: a transzcendentális hókuszpókuszokban otthonosan mozgó autószerelő figuráját hihetetlen természetességgel, erős jelenléttel és lezserséggel hozza. Angerhez csak a magányos, de kacér nagynénit alakító Csákányi Eszter színészi teljesítménye mérhető: korlátoltsága, darabossága, nyersesége és a helyzetek, amelyekbe saját magát sodorja örök humorforrásként vannak jelen a történetben. A főszerepet egy amatőr játssza: Kristóf Márton zenész, a filmkészítés világához 2010 óta kötődik zeneszerzőként. Egy korábbi interjúját elnézve könnyen érthetőnek tűnik, miért őt kérte fel a rendező a gátlásos fiú szerepére. Természetesen mozog a kamera előtt, a színész zárkózottsága a figura erényévé válik. Sajnos az apát alakító Gálffi László kiválasztása már nem volt ennyire szerencsés: annyira természetellenes, mesterkélt és színpadias – főképp az első jelenetekben –, hogy darabokra zúzza a filmes illúziót. A gyászoló papné figurája ugyanakkor kínosan elnagyolt, hiteltelen,
A film legnagyobb erőssége a már említett hangulat, a nyers kelet-európai valóság színe-szaga, amely Pohárnok Gergely képeinek köszönhetően olyan tisztán érezhetően áthatja az Utóéletet, s amely olykor a román újhullám nyerseségére emlékeztet.
A film magyar mozibemutatójára már csak szeptember 11-éig kell várni. Zomborácz Virág következő filmjére nem tudni, meddig, mindenesetre szurkolunk neki egy következő szerencsés filmötletért.
