Mijazaki Hajao idén már 23 éves meséje, a Chihiro szellemországban egy tízéves kislány szemén keresztül láttatja a legnagyobb természetességgel létező, közben mégis káprázatosan ragyogó és pezsgő világunkat.
A Fantomfiú egy olyan animációs film, amelyen a szülők sem fogják halálra unni magukat, a gyerekek pedig élvezhetik a gyönyörűen rajzolt mese varázsát. A sikeres rendezőpáros, Jean-Loup Felicioli és Alain Gagnol ezúttal egy különleges képességekkel rendelkező kisfiú, egy sérült rendőr, egy pimasz újságíró és egy groteszk arcú bűnöző különös esetét mesélik el.
A kiszolgáltatottság szerepe a jó horrorokban elvitathatatlan. Legyen az hófúvás, a térerő hiánya, bezártság, vagy megmagyarázhatatlan túlvilági korlátok, a külső segedelem hiányállapotai a magát szabadnak és döntésképesnek vélő ember számára masszív cidrivel társulnak. A Jessabelle pedig pontosan a megkötöttség és a tehetetlenség motívumaira játszana rá. Legalábbis első ránézésre így tűnhet.
Szinte minden évben készül egy gyorsan kultikussá váló és többé-kevésbé hosszú ideig az is maradó young adult-film. Az idei évet persze már elvitte a Fault in Our Stars, de R.J. Cutler játékfilmes bemutatkozása ettől még lehetett volna az év másik durranása. Helyette az egyik legkínosabb film lett, nemcsak a műfaján belül.
Az Utóélet mintha egy újabb történet lenne abból az Isten háta mögötti magyar faluból, ahol a Nyomtávváltás vonatja vesztegelt, vagy ahol a Valami kék menyasszonya állt kegyetlen bosszút egykori barátnőjén.
Az örökérvényű, transzcendens, démoni szépséget, és ezzel egyidejűleg a halálra ítélt, kiteljesedésre képtelen szerelmet hivatott bemutatni Mircea Eliade 1936-ban írt regénye, a Domnișoara Christina, mely szerzőjéhez méltón folklórral, okkultizmussal és történelemmel telített. Alexandru Maftei a fantasztikus regényből megrendezte ugyan az „első román horrort”, azonban a remek irodalmi alap és a szinte 1,2 millió eurós költségvetés csupán egy csillogó-villogó, esztétikailag pontra tett, de mélységtől és jó forgatókönyvtől mentes filmre futotta.
Éppen ma mutatják be Magyarországon is a Paranormal Activity című, minimális költségvetésű horrort, ami az USA-ban már a premier hetében elképesztő bevételeket hozott. A mozi teljes egészében a 10 éve bemutatott The Blair Witch Project formulájára épül, és bebizonyítja, hogy okosan is le lehet húzni egy filmről azt a bizonyos második (vagy sokadik) réteg bőrt.
Sam Raimi több mint 10 évnyi hollywoodi bérdirektorkodás (amiből három egyre gyengülő színvonalú Pókember) után visszatér oda, ahonnan vétetett: az intelligens, vérbő humorral elkészített, gyomorforgató horrorok világába. Ezúttal egy PG-13 besorolással.
