Tíz éve, 2008. október 2-án került mozikba az új évszázad egyik legjobb magyar filmje, A nyomozó. Az író-rendező Gigor Attilával jubileumi nagyinterjúban jártunk utána, hogyan forgatta ki a krimit a becsontosodott toposzaiból, és teremtette meg Anger Zsolttal az emlékezetes, tikkelő kórboncnok figuráját.
És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.
Ugyan a kortárs magyar kultfilm posztjára pályázik Dési András György és Móray Gábor Az éjszakám a nappalodja, elsőfilmes gyermekbetegségei miatt csupán egy „egyszer nézős” thriller lett.
Az Utóélet mintha egy újabb történet lenne abból az Isten háta mögötti magyar faluból, ahol a Nyomtávváltás vonatja vesztegelt, vagy ahol a Valami kék menyasszonya állt kegyetlen bosszút egykori barátnőjén.
Az éjszakám a nappalod a címe a Dési András György és Móray Gábor forgatókönyvéből és rendezésében készülő vígjátéknak. A főszereplő egy repülőgépek fekete dobozait szervizelő, alvászavarral küszködő fiatalember, az egyre furcsább és vadabb kalandok helyszíne pedig a kétarcú főváros: egy álomszerű Budapest, éjszaka és nappal.
Be kell valljam, hogy imádom a szkeccsfilmeket. Izgalmas, játékos forma, számtalan variációs lehetőséggel – egy kis flört a műfajokkal, karakterekkel, egy pillanatnyi elmerülés a megható, elgondolkodtató vagy szórakoztató sztoriban, és egy jópofa csattanót vagy apró katarzist követően már lubickolhatok is akár egészen más atmoszférájú események közt. Igazából mindegy, hogy az alkotó személye vagy egy kiemelt téma, motívum (ún. high concept, mint esetünkben a kanapé) köti össze lazán az epizódokat, a szkeccsfilm sohasem jellegtelen, hanem igazi kulturális könnyűdrog, felpörget, megmozgat, és egyszer csak azt veszem észre, hogy ötleteken agyalok és a várost járva rövid, de velős történeteket fabrikálok.
A Bárka Színház idei évadának utolsó újdonsága a híres dogmafilmes, Lars von Trier Dogville című forgatókönyve alapján színpadra állított előadás – tájékoztat a KultúrPart.
Egy hetedik kerületi kávézóban, szerda este hatkor, a mai ötödik kávémmal és Szirmai Mártonnal négyszemközt. Fesztiválokon besöpört díjakról, dokumentumfilmezésről, fikcióról a Szalontüdő, Az elsüllyedt falu, a Mecsek kincse alkotójával.
