A film világszerte óriási tetszést aratott és nagy vitákat kavart, az amúgy sem finomkodó Tsai legfelforgatóbb alkotásának tartják. A Berlinálén három díjat nyert, pedig többen is kimenekültek a vetítésről.
A nyitó jelenetben egy ápolónőruhás nő fekszik egy ágyon, combjai közt egy fél dinnyével. Egy férfi mászik rá orvosi köpenyben, nyalogatni kezdi a dinnyét, majd lukat fúr bele az ujjával, a nő viharos orgazmust színlel. Az akció egyre durvul, a férfi fulladásig tömi a nő száját dinnyével, a dinnyelében tocsogó testét szürcsölgeti, majd hátulról látjuk, amint dögönyözi, fején a már kivájt fél dinnyével, mint harci sisakkal. Pornó? Vicc? Metafora?
A cselekmény a valamiért szinte néptelen Tajvanban játszódik. Az óriási szárazság miatt vízkorlátozás lépett érvénybe. Shiang-Chi Párizsból hazaérve nem találja a bőröndje kulcsát, közben tévézik, a tévé a szárazságra készíti fel a lakosságot: víz ugyan nincs, de dinnye rengeteg termett, mindenki igyon dinnyelevet. A lány egy parkban találkozik Hsiao-Kanggal, aki segít neki kikaparni bőröndje elveszett kulcsát az aznap éjjeli friss szurokból. A kulcs helyén víz fakad, ők hátra se nézve felmennek Shiang-Chihez. A fiú nem árulja el a lánynak, hogy pornóval keresi a kenyerét, s mivel ugyanabban az óriási tömbházban laknak, emiatt állandóan bujkálnia kell. Együtt főznek, de képtelenek összejönni. A fiú a pornóforgatások közt maszturbál, a lány a behűtött dinnyét csókolgatja a hűtőben, majd le-fel hordja a lépcsőkön, mintha terhes lenne, s hosszan, sikongatva „megszüli”. Az általános közelség-, termékenység-, élet- stb. hiányban, amit a vízhiány jelent, a pornóforgatások a dinnyén kívül egyéb trükkökkel is próbálnak bőséget színlelni, például palackokból töltögetik a vizet egy kilyuggatott kannába egy tusoló-szex jelenethez. Máskor a pornószínésznő egy immár lassan a néző számára is fétisjellegű vizespalackkal maszturbál – apró baleset, hogy bent ragad a kupak, a stábnak kell kipiszkálni.
Tsai az undort, izgalmat és kacagást vegyesen kiváltó jelenetek közé kompakt kis musicalrészeket iktatott, amelyek az ötvenes évek ragacsos stílusát fokozzák a szürrealitásig. Csengő hangok, gyönyörű mimika, zöld pikkelyek, műfaszok, szerelem, vágy, egyedüllét…
A néző a hosszan kitartott beállítások és a párbeszédek szinte teljes hiánya mellett is hiába próbálja összeszedni magát, míg azon téblábol, milyen pozíciót vegyen fel a filmbeli kavarodáshoz képest, elérkezik az utolsó jelenet, ami a legnagyobbat csattan, s amiről a filmet egészen bizonyosan sokáig megjegyzik még. A sikertelen szerelmi közeledésen felajzott Shiang-Chi egy kómás (vagy halott, nem derül ki) nőt talál a liftben. Betesz pár pornókazettát, sokáig látjuk közelről az arcát, amint enyhén eltátott szájjal figyel, próbálja a lapos képernyőn szögből látni, felismerni a szereplőket. Miután felismerte a nőt, az egyik operatőrrel átcibálják egy kerek, rácsos ablak mögötti kis szobába egy ágyra. Amint kifújta magát, Shiang-Chi odébbáll, Hsiao-Kang pedig megérkezik, és jobb híján a magatehetetlen női testtel kezdik el a forgatást. Közben azonban visszajön a lány, mint később kiderül, a színésznő fél papucsát hozta vissza. Bebámul a rácsos ablakon a pornójelenetre, mellette két életnagyságú kartonstewardess mosolyog, a kínai légitársaságot reklámozzák. A férfiak bent kínlódnak, tartják a nőt, filmezik az aktust, Hsiao-Kang izzad, dolgozik. A lány arcán elképedés.
Extrém helyzet, mégsem egészen egyértelmű az ítélet. Mit mond ez a film ennyire erősen? Azt rágná épp a szánkba, hogy elidegenedett világunkban a szex áruvá válik, a szerelem hamvába hal? Ehhez kicsit túl vicces. Csak bedob minden effektet, ami egy ütős filmhez ma kellhet? Ahhoz túl kínos. Háborodjak fel azon, hogy a női testet tárgyként kezeli? Vagy inkább azon, hogy milyen hangosan és túl érthetően kiabál épp ez ellen? Valami más van ezekben a képekben. Egyik kritikusa szerint a film jellegzetessége éppen az, hogy az erotikus jeleneteket egyszerre fosztja meg az érzékiségtől és a vulgaritástól. Ezek az emberek egyenként nem hibásak azért, amilyenek. Másrészt meg mind hibásak, persze. De mind ugyanannyira kínlódnak.
A jelenet sokat vitatott csattanója pedig a következő. Shiang-Chi bámul, félrevonul a fal mögé, majd ismét benéz a rácsokon, közben Hsiao-Kang pedig dolgozik, dolgozik, egy örökkévalóság óta teszik-veszik a nőt, s látjuk mi is az akciót különböző beállításokból. Végül összekapcsolódik Shiang-Chi és Hsiao-Kang tekintete, a fiú egyre közelebb jut a csúcshoz, s egy női hang is belevegyül a nyögésekbe, egye hangosabban. Nem derül ki rögtön, kié, de nemsokára szemből látjuk Shiang-Chit, amint a rácsoknak nekifeszülve már sikoltozik a kéjtől. A robbanás pedig, egy iszonyúan nevetséges túlzással, megalázó fordulattal, vagy romantikus beteljesedéssel, úgy történik, hogy Hsiao-Kang felpattan, szabályosan felugrik a falra, a farkát a rácson keresztül Shiang-Chi szájába gyömöszöli, és elélvez. Hosszan kell hallgatnunk a szürcsölő hangokat, közben a fiú izzadságtól gyöngyöző feneke tölti be a képernyőt, enyhén rángatózva. S ez még nem a vég – csendes, hosszan kitartott percek következnek, a lány arcán lassan-lassan végiggördül egy könnycsepp. Majd stáblista, fekete alapon fehér betűkkel, slágerdallamokra.
Összességében talán nem annyira jó ez a film, mint amilyen figyelemfelhívóra sikerült. De nem érdektelen, amit feszeget. Ha igaz, hogy a pornó ugyanannak a szexuális képzeletnek a rendszerét vetíti ki, mint a romantikus slágerek, csak ellenkező irányba, akkor ez a film azt mutatja meg, hogyan süpped, hull egymásba a kettő, ha a kétféle projekció közül eltűnnek a mindennapok egyértelműségei, magától értetődőnek tűnő rendje. Nem tudom, egy világvégi, végképp terméketlen Tajvanban valóban így néznének-e ki a viszonyok, de képzelet-kísérletnek nem rossz. Van, aki szerint már ma megszívlelhetjük a következtetéseit.
