„Óriásit változtat a képek sebességén a zene” – Interjú Másik Jánossal

2021. október 19. – írta Zsizsmann Erika

Az Európa Kiadó, a Trabant és a Balaton zenésze, Cseh Tamás alkotótársa, a legendás magyar billentyűs és zeneszerző Másik János a Filmtettfeszt vendége volt, ahová „szívdobbanásra” működő kultfilmjét kísérte el.

A hab alatt – Kovásznai Gábor György: Habfürdő

2021. május 22. – írta Galaczi Zsófia

Május 15-én és 16-án (Kovásznai születésnapján és annak másnapján) a Nemzeti Filmarchívum Youtube-csatornáján került bemutatásra az 1979-es Habfürdő – a harmadik valaha készült magyar és az első és egyetlen (sajnos egyúttal életműzáró) Kovásznai-féle egészestés film – digitálisan felújított változata, amelynek munkálataiban az eredeti stáb két tagja, Lossonczy Árpád operatőr, valamint Másik János zeneszerző is közreműködött. Egy-két hazai és nemzetközi fesztiválvetítést követően pedig a film május 27-től újra elérhető lesz a nagyvásznon, a (beoltott) nagyközönség számára.

Strictly Commercial – Alex Winter: ZAPPA

2020. december 6. – írta Jakab-Benke Nándor

A szűkszavú ZAPPA cím egy ügyesen összerakott rajongói dokfilmet rejt az elmúlt század egyik legnagyobb zenészéről.

Gelman-kommentár, ahogyan mesteremberek előadják Jeles András betanításában – Jeles András: Álombrigád (1983)

2019. október 26. – írta Ritter György

Aligha van olyan filmje a ’80-as évek „új érzékenységének”, amely annyira harsányan viselné azokat a neo-avantgárd jegyeket, mint Jeles András Álombrigádja (1983).  A termelési darabot eljátszani készülő brigád széteső képfolyama és narratívája ugyan rokonának tűnik az egyidős Jégkrémbalett-tel (1984) és a Kutya éji dalával (1983), mégis – talán betiltása okán – kívülre került ebből a „szériából”. Jeles harsány formalizmusát rendszerkritikára használta, művét emiatt hét évre dobozba zárták. A bemutatóig többen ellesték és kiforralták fogásait.

Anyám ennél könnyebb álmot ígért – David Lynch: Twin Peaks (2017)

2017. szeptember 11. – írta Németh Szabolcs Előd

Titkon arra vágytunk, hogy Lynch visszahipnotizál minket az 1991-ben elkaszált sorozat világába, ahol a kedvesen megidősödött szereplőket nézve nosztalgiázhatunk, s élvezhetjük valahol az ezoterikus sci-fi, a krimi és a szappanopera Bermuda-háromszögében létrejött Twin Peaks-feelinget. Reménykedtünk benne, de nem gondolhattuk komolyan azt, hogy ez így is lesz.

Hattyúdal – Andrzej Wajda: Powidoki / Afterimage / Emlékképek

2017. június 4. – írta Buzogány Klára

Andrzej Wajda utolsó filmjében a lengyel, avantgárd festőművész Władysław Strzemińskiről fest szomorú portrét. A film egyben egy túl gyorsan teret hódító és mindenhatóvá váló politikai rendszer látlelete is.

Határok mentén – Lichter Péter: Fagyott május

2017. május 5. – írta Szabó Zoltán

Hogy nézett volna ki az Ideglelés – The Blair Witch Project, ha James Benning rendezi? Ez a kérdés valószínűleg még az elvetemültebb filmrajongók számára sem okozott álmatlan éjszakákat (már ha egyáltalán meg is fordult bárki fejében egy ilyen gondolat), az avantgárd rövidfilmjeiről ismert Lichter Péter első egészestés mozija azonban a tájkép-film és a horror műfaji elemeinek különös keresztezésével a maga módján mégiscsak egyfajta választ kínál rá.

Jancsó és a politikai modernizmus eszmetörténete – Andrei Gorzo: Imagini încadrate în istorie. Secolul lui Miklós Jancsó

2016. február 26. – írta Gregus Zoltán

Andrei Gorzo kötete szerint Jancsó filmjeinek avantgardizmusa több szempontból is problematikus, hiszen egyrészt a rendező nem szakít teljesen az elbeszéléssel, másfelől pedig használja a művészfilmes ipar közegeit, jelen van a filmkészítés és -forgalmazás intézményes struktúráiban – tehát egy nagy játékos az európai művészfilmek piacán, ugyanakkor mégis a modernizmus, a modernista avantgárd része. Gorzo jó példának tartja Jancsót arra, hogy hitelesen is fel lehet vállalni a didaxist a filmben.

Az osztrák film rövid története 2. – A „feel bad movie” fővárosa

2008. május 12. – írta Löwensohn Enikő

Manapság leáldozott a nosztalgikus-zenés osztrák filmek csillaga. A hideg, elemző art-mozi és a felvilágosító ökofilmek vannak divatban. Mintha ellensúlyozni igyekeznének azokat a hosszú évtizedeket, amikor az osztrák filmmel a könnyed szórakozást, a jó kedélyt és a szentimentális humort asszociálta a világ.

Ha elcseppen a dinnyelé… – Tsai Ming-liang: Tian bian yi duo yun / Huncut felhőcske

2006. október 15. – írta Gagyi Ágnes

A film világszerte óriási tetszést aratott és nagy vitákat kavart, az amúgy sem finomkodó Tsai legfelforgatóbb alkotásának tartják. A Berlinálén három díjat nyert, pedig többen is kimenekültek a vetítésről.