Nyuszi a Holdon – Glen Keane: Over the Moon / Lunaria – Kaland a Holdon

2021. április 14. – írta Buzogány Klára

Ez a 7+-os gyerekfilmbe oltott, sziporkázó, modern mese minden varázslatos fordulatán túl valójában igen komoly témáról mesél gyermeki nyelven: a gyászról és annak feldolgozási folyamatáról szól.

Univerzum-kaleidoszkóp bálnával – Ayumu Watanabe: Kaijû no kodomo / Children of the Sea / A tenger gyermekei

2020. december 3. – írta Buzogány Klára

Álltál már valaha egy akvárium óriási üvegfelülete előtt, belefeledkezve a túloldal masszív víztömegében kavargó halak sokaságába? Ha esetleg gyerekként és egy nagyszabásúbb akvárium, mondjuk egy óceanárium hatalmas, változatos életközösséget bemutató tengerdarabkája előtt élted meg ezt a pillanatot, akkor nagyon fogod érezni ezt a filmet. Érteni nem biztos.

Gyújtogatlak, gyújtogass tovább – Lee Chang-dong: Beoning / Burning / Gyújtogatók

2018. október 26. – írta Verpeléti András

Az Andrej Tarkovszkij tempójában dolgozó mester nyolc év után jelentkezett új filmmel és a Gyújtogatók ugyanolyan kiválóan sikerült, mint a dél-koreai író-rendező korábbi munkái. Spoilerveszély: a filmben egyetlen fészer, pajta vagy üvegház sem ég le.

Eltűnt ízek nyomában – Eric Khoo: Ramen Teh / Ramen Shop – Ízek a múltból

2018. július 11. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Valószínűleg mindenki életében vannak olyan ízek, amelyeket, ha megérez, nyomban elfogja a gyerekkor iránti nosztalgia. A Berlinálé „Kulináris mozi” szekciójában debütáló Ramen Shop főszereplőjére pedig ez hatványozottan igaz; nem is lehetne talán másképp, hiszen rámenséf.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény – Kim Ki-duk: Human, Space, Time and Human

2018. június 2. – írta Papp Attila Zsolt

A koreai film fenegyereke nagyívű – és szokása szerint vériszamos – parabolát rendezett az emberi természetről és a társadalom működéséről. Akinek bírják az idegei (meg a gyomra), nézze meg; mégis az az érzésünk, hogy Kim Ki-duk ezúttal – főként néhány korábbi remeklésének ismeretében – túl sokat markolt és keveset fogott.

A japán Erdély – Szono Sion: Tokyo Vampire Hotel

2018. május 29. – írta Iszlai József

A borús időben tolongó vasárnapi tömeget semmi nem készíthette fel az elkövetkező két és fél órányi vérontásra. A bonchidai vetítés nyitóbeszéde alatt úgy tűnt, sokan nem is tudták, hogy a film jelentős harmadát kolozsvári helyszínek, kolozsvári színészhallgatók statisztálása, és a kolozsvári állami román színház színészének kókadt játéka fogja kitenni. A hosszasan vérző vászon előtti székek lassanként szabadultak fel.

Roskadozó falak alatt – Asghar Farhadi: Forushande / The Salesman / Az ügyfél

2016. december 6. – írta Sándor Anna

Asghar Farhadi ismét az eltávolodás léptékeit vizsgálja, hogy a párkapcsolatok apróbb repedéseit egy-egy nagyobb ütés hogyan hasítja akár átjárhatatlanul szélessé. Fókusza ez alkalommal egyoldalú, jobban érdekli a sértett büszkeség, a bosszúvágy és a kegyelem témája, mint hogy kiegyensúlyozottan tudósítson szereplőiről.

Az utolsó farkaskölyök – Jean-Jacques Annaud: Le dernier loup / Farkastotem

2016. március 10. – írta Buzogány Klára

A Farkastotem francia-kínai koprodukcióban készült, a két ország közti, 2010-es koprodukciós egyezmény eddigi legsikeresebb terméke. Ez két dolog miatt is érdekes: egyrészt mert az országból 15 éve kitiltott Jean-Jacques Annaud e forgatás apropóján újra beléphetett Kínába, másrészt mert a végeredményt a szigorúságukról híres helyi cenzorok nem bántották.

A profi, az amatőr és az ázsiai – Szakácsok filmen

2015. december 22. – írta György Szidónia

A téli ünnepek bűvkörébe kerülve valahogy mind kicsit hedonistábbakká válunk, hiszen „egy évben egyszer igazán megérdemeljük”, és ez – a gyakran teljesen indokolatlan kényszervásárlás mellett – a kulináris élvezetek kiteljesedésében is megnyilvánul. A gasztrofilmek mindenképp jól passzolnak tehát a karácsonyi-újévi időszakhoz, remek inspirációs forrásként szolgálhatnak: mindannyian megtalálhatjuk azt a filmes szakácsot, akivel a leginkább tudunk azonosulni, és akitől ötleteket meríthetünk. Akár több karakterből is összegyúrhatjuk a kedvencünket: lehet az egy kicsit francia, egy kicsit olasz, egy kicsit patkány, vagy egy kicsit Hannibál is akár. Lássuk hát az alapanyagok sorát!

Jól indul, rosszul végződik – Sabu: Ten No Chasuke / Chasuke's Journey / Tokió felett az ég

2015. június 4. – írta Szántai János

Tudjuk: az angyalok közöttünk járnak. Van, aki elhiszi, van, aki nem. Emlékszik-e valaki nyájas Olvasó Az élet csodaszépre? Frank Capra, 1947, bizony. Irtó bájos film. James Stewart (az Ember) és Henry Travers (az Angyal) utolérhetetlen kettőse láttán a néző inkább hiszi, mint nem, hogy az angyalok... És a Michaelra (Nora Ephron, 1996) emlékszik-e valaki? John Travolta, mint a részeges Mihály arkangyal, igen. Ezt a filmet nézve az ember inkább nem hiszi, hogy az angyalok... Vagy ott van Wim Wenders Berlin felett az ég című angyalfilmje. Vagy Brad Silberling Angyalok városa (1996). Jó angyalfilmek, meg rosszak.