Tom Hardy még mindig jól szórakozik. Nagyjából ez a Venom második részének legnagyobb erénye, de persze némileg igazságtalanok vagyunk. Az sem hátrány, hogy a film nem veszi magát komolyan.
Venom Pókember egyik legkedveltebb ellenfele, aki még a szépemlékű Sam Raimi-féle trilógiában is feltűnt a 2000-es évek elején. A rajongók kis túlzással azóta szerették volna, ha a karakter valamilyen formában visszatérhet a filmvászonra, erre végül 2018-ban került sor a Sony égisze alatt, Tom Hardy főszereplésével. Az első rész körül komoly viták alakultak ki, az alkotók szerették volna, ha R-besorolással kerül mozikba a film, a producerek ebbe végül nem mentek bele, ez a huzavona pedig meg is látszott a végeredményen; egy saját tónusát is kereső, középszerű mozit kaptunk. Ettől függetlenül azonban elkészülhetett a második rész, a rendezői székbe pedig Andy Serkis ült.
A Vérontó alcímet viselő folytatás nem teketóriázik sokat, in medias res kezdéssel indulunk, Cletus Kasady (Woody Harrelson) hírhedt sorozatgyilkos, aki egyedül a már első részből megismert Eddie-vel (Tom Hardy) hajlandó beszélni. Egy baleset következtében a bűnöző testébe kerül Venom egy része, így belőle válik Vérontó, kisvártatva felkeresik Francest (Naomie Harris), aki Cletus gyerekkori szerelme még a gyermekotthonból, s aki szintén különleges képességekkel rendelkezik. Összeállva pedig elsődleges céljuk lesz, hogy elpusztítsák az összes ellenségüket.
Az már ebből a pármondatos leírásból is látszik, hogy a Venom második epizódja nem a történet szintjén váltja meg a világot, két dolgot azonban mindenképp a film javára kell írni, még akkor is, ha ezek éppen csak az élvezhetőség szintjén lökdösik át Serkis moziját. Egyrészt nagyon jót tett a filmnek, hogy nem vette magát túl komolyan. Venom karaktere ordít a túlzásokért, ezt a figurát vagy nagyon véresen, vagy sok humorral kell megfogni (persze az első nyilván képregényhűbb és rajongóbarátabb). Amikor lassan másfél évtizede özönlik ránk a képregényfilmes áradat, kifejezetten üdítő lehet egy-egy olyan alkotás, amely kellő öniróniával rendelkezik. Persze ez a tény a dialógusokat nem menti meg, rengeteg nagyon erőltetett poént kapunk, szinte minden jelenetet igyekeznek valamilyen viccel feloldani.
Az is a végeredmény előnyére válik, hogy Serkis nem húzza túl a mozit. Régi vesszőparipám, hogy a képregényfilm (főleg ilyen niche karakterek esetében) ordít a másfélórás játékidőéért, erre pedig jó példa a Venom is, a film elképesztő fordulatszámon pörög, néhányperces felvezetés után már ugrunk is az akcióba, és a tempó utána sem mérséklődik.
Ez persze azt is magával hozza, hogy a karakterek továbbra sem válnak háromdimenzióssá, még azok sem, akik visszatértek az első részből. Eddie továbbra is a vicces, ám makacs főhős, Anne (Michelle Williams) fájóan sematikus, Cletus pedig legalább annyira klisés főellenség, mint az első részben Riz Ahmed gonosz tudósa volt. Itt most egy olyan sorozatgyilkost kapunk, akit családja sosem szeretett, és aki épp emiatt csak az elfogadásra vágyik. Így persze a színészek jó része is szenved, Michelle Williams nem tud mit kezdeni papírmasé figurájával, rutinból játszik korrekten, Harris és Harrelson viszont más utat választottak, teljesen bedobták a gyeplőt, élvezettel ripacskodnak a két főgonosz szerepében. Tom Hardy pedig még mindig nagyon élvezi Eddie karakterét, laza, de nem modoros, érezhetően nagyon fontos számára ez a projekt. Vérontó viszont pedig bár a képregényekben hírhedt gonosz, itt csupán asszisztál az eseményekhez.
És ki értene a CGI-hoz, ha nem Andy Serkis? Tehetjük fel a kérdést félig viccesen, a rendező viszont tényleg jól megoldotta a feladatot, az akciójelenetek működnek, a trükkök minősége érezhetően javult az első részhez képest. Az operatőri munka is korrekt, igaz, néhány éjszakai jelenet talán a kelleténél kaotikusabbra sikerült.
Nagy kérdés, hogy hova pozícionáljuk a Venomot, mik az elvárásaink. Egy legendás képregénykarakter minden bizonnyal ennél markánsabb és komolyabb megközelítést igényelne, egyszeri nézőként azonban jól lehet szórakozni a humoros húzd meg-ereszd megeken, a látványos akción. Komoly dilemma ez, melyre ha lesznek további részek, az alkotóknak választ kell találni. A folytatást mindenesetre több apró jelzéssel belengették...
