Huszonöt évet kellett várnia annak, aki meg akarta tudni, hogy mi történt a Birodalom kórház ápoltjaival, dolgozóival és kísérteteivel Lars von Trier és Morten Arnfred kultikus sorozatában.
Benoit Blanc két lábon járó műfajparódiaként indult és Az üveghagymával minden kétséget kizáróan márkanévvé vált. Johnson rendezése ugyan pár lépéssel lemarad a széria első darabjához képest, továbbra is szórakoztató rejtvényfejtést ígér.
Nem, a cím nem egy rosszindulatú utalás a film valóban igen tetemes játékidejére. Sokkal inkább azt hivatott megfogalmazni, hogy James Cameron Avatar-folytatásában milyen fontos szerepet játszik az örökös körforgás. Igaz, a film talán kicsit túl sokszor tér vissza ugyanarra a pontra.
Alig négy éve, hogy az első Fekete Párduc berobbant a mozikba, és megmutatta, hogy igenis van piaci igény egy jórészt színesbőrű szereplőkkel operáló képregényfilmre, amit a film jóval több, mint 1 milliárd dolláros világszintű bevétele is bizonyított. Nem volt kérdés, hogy a Marvel folytatni szeretné a sikerszériát az első részt tető alá hozó alkotókkal, azonban közbeszólt a sors.
A folytatások, újragondolások és univerzumbővítések korában végül a 2009-ben bemutatott Az árva is megkapta a maga előzményfilmjét, Az árva: Első áldozatot. A rendezői székbe a horrorfilmekben otthonosan mozgó William Brent Bellt ültették.
A magyar filmtörténetben igen ritkák a folytatások. A hatalmas szakmai és közönségsiker ellenére A vizsga második epizódjára is több, mint tíz évet kellett várni. A visszatérő alkotók mégsem vesztettek semmit ambícióikból és egy újabb jeles dolgozattal készültek: A játszma minden szinten emeli a korábbi téteket.
Lady Gaga énekli a Top Gun második részének slágergyanús betétdalát, de igazából az amerikai himnuszt is előadhatná a filmben. Patriotizmus, macsóság, én így szeretlek!
