Ha nyár, akkor szerelem. Ha szerelem, akkor tinirománc, sms-flört, tiltott kapcsolat, halálos betegség. Ezt a filmet már láttuk. S ha nem is ezt, a hozzávalóiból már kívülről ismerünk mindent.
Maddy (Amandla Stenberg) egy ritka immunelégtelenségben szenved, amely miatt az eddig leélt mind a 18 évét dizájner otthonuk sterilizált falai között kénytelen eltölteni. Iskolába nem jár, de online építészetet tanul, barátai nincsenek, de meglepően kiegyensúlyozott és szociábilis. Amikor a mellettük levő házba egy vele egykorú fiú (Nick Robinson) költözik, hamarosan heves sms-ezésbe kezdenek, s innen már mindenki tudja, mi következik: lopott csókok, titkolt viszony, s – az anyai-orvosi (Anika Noni Rose) szigor kijátszásával – érzelmes utazás az életveszélyes, de oly csábító ismeretlenbe.
A film a teljesen kiszámítható cselekmény ellenére sem érdektelen, s olyan, papíron valószínűleg izgalmasabbnak tetsző, de a szélesvásznon is üdítően eredetiként ható megoldásokat vet fel, mint az sms-párbeszédet a lány által készített makett épület falai közé ültetni, ahol lila tehén helyett egy asztronauta abszurd jelenléte is bizonyítja Maddy kijelentését, miszerint kitűnő fantáziája van. Ennek ellenére – noha a szerelemben, mint a filmművészetben is, inkább az út a fontos, mint a megérkezés – a mai, pörgő eseményekhez, suspense-hez és fordulatokhoz szokott néző túlságosan is elvárja, hogy mindez vezessen valahova ahhoz, hogy élvezhesse a líraian lassú szerelembe esést, az aranykalitkába zártság melankolikus hangulatát, az intelligens dialógusokat.
Ebben viszont csalódnunk kell. Ha értékeljük is, hogy a „fehérre mosott” hollywoodi álomgyárban most kivételesen egy fekete színésznő alakítja a főszereplőt (jóllehet annyira világos bőrű, csupán a színe alapján nehezen lehetne ezt megállapítani), s hogy a fajközti szerelmet is teljesen természetesen ábrázolja – maga a történet nem sok újat mond. A véges határidővel rendelkező, élni és élményeket megélni akaró fiatal lány egész alműfajt hozott már létre (gondoljunk csak a Édes november / Sweet November, vagy legutóbb a Csillagainkban a hiba / The Fault in Our Stars c. filmekre) a férfi főszereplőt excentrikus világszemléletével élni tanító manic pixie dream girl-karaktertípus pedig szintén nem első alkalommal szerepel a mozivásznon (egyik legkorábbi, klasszikussá vált megjelenítése az Álom luxuskivitelben / Breakfast at Tiffany’s Holly-ja, de a 500 nap nyár / (500) Days of Summer Summerje is tökéletes példa). Persze nehéz újat mondani a szerelemről, pedig az évről évre újabb tagokkal bővülő kamasz és fiatal felnőtt nézőközönségnek pont ebben a témában kell felejthetetlent nyújtani.
Marad hát a bevett recept: sikerüket már biztosított regények, történetek, toposzok adaptációja, filmre vitele, remake-je – Nicola Yoon regénye hetekig vezette a New York Times bestseller-listáját –, friss, de nem ismeretlen arcokkal – Amandla Stenberget az Éhezők viadalában láthattuk még, Nick Robinsont pedig a Jurassic Worldben –, gyönyörű díszletek és helyszínek, ahova mindannyian szívesen képzelnénk magunkat. Könnyed nyári romantikus vígjáték, melyen sem gondolkozni, sem izgulni nem kell. Csak kár, hogy oly ismerős minden, minden.
