Spike Lee: Inside Man / A belső ember Spike Lee: Inside Man / A belső ember

A tökéletes bankrablás

Spike Lee: Inside Man / A belső ember

ÉRTÉKELD A FILMET!
A belső ember
Spike Lee
2006

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 1

1

Szerinted?

0

Ki hitte volna, hogy a fekete öntudat legjelesebb kortárs direktora, Spike Lee fogja elkészíteni az utóbbi tizenöt év egyik legjobb kommersz alkotását? Pedig így történt – a függetlenek közül a fősodorba kerülő Spike Lee az elmúlt évek melléfogásai után saját stílusát nem feledve, ám ezúttal a forgatókönyvírásról lemondva, a lassan Hollywood legjobb operatőrévé előlépő Matthew Libatique-kal tanítanivaló iskolapéldát adott a kifogástalan blockbuster leckéből.

Pedig amikor a színes bőrű direktor a nyolcvanas évek közepén szép csendesen elkezdett alkotni, kevesen figyeltek oda rá. Amikor 1989-ben a Szemet szemért című filmjéért forgatókönyv-Oscarra jelölték, egyszeriben az álomgyárban is kezdték megjegyezni a nevét. A kilencvenes években aztán elkészítette azokat a filmeket, melyekkel irányt mutatott az afro-amerikaiak számára, s bevált kis csapatával nem várt magaslatokba emelkedett. A Dzsungelláz, a Mo’ Better Blues, a Malcolm X sikeres és díjazott filmek, szereplőik, Denzel Washington és Wesley Snipes világsztárokká, Lee pedig olyan nagyhatású filmessé vált, mint amilyen a hatvanas években a színész Sidney Poitier volt.

Spike Lee: Inside Man / A belső ember

A belső ember gyönyörűen összegzi a rendező eddigi stílusjegyeit, ráadásul egy olyan könnyed akciómoziban, hogy az ember zavarba jön tőle. Mintha csak azt mondaná a rendező: íme, ilyen egyszerű jó akciófilmet csinálni! A legújabb Spike Lee jointban egy – arctalan – fehér férfi a tökéletes bankrablást tervezi el – s a rend őreinek minden igyekezete ellenére végre is hajtja. Motivációkról (kezdetben) vajmi keveset tudunk, legalábbis valós indítékról nem sokat: a rablók tökéletes precizitással hatolnak be az általuk – cseppet sem véletlenszerűen – kiválasztott manhattani bankba, ahol kiiktatják a kamerákat, lefegyverzik az őröket, túszul ejtik a dolgozókat és az ügyfeleket, s kezdetét veszi a macska-egér harc.

Spike Lee: Inside Man / A belső ember

Lee előszeretettel készít filmet (Martin Scorseséhez és Woody Allenhez hasonlóan) imádott városáról, New Yorkról, a helyszín pedig ezúttal is a nagy alma, pontosabban annak Manhattan városrésze. A kosarasok és a jazz (a két kedvelt téma) ugyan most elmarad, ám a fekete vs. fehér, az amerikai vs. mindenki más ellentétpárok, az emigrációs kérdések nagyszerűen kerülnek ábrázolásra. Ráadásul ezekkel az ellentétekkel pompásan lehet illusztrálni napjaink legközhelyszerűbb sztereotípiáit: a turbános közel-keleti áldozatot rögtön terroristának gondolják a rendőrök, s vallást és hagyományt nem tisztelve elsőként a banki alkalmazott fejdíszét tépik szét erőszakosan, mely jelenet egyszersmind a rendőri visszaélés példája is. De előkerül egy albán hölgy – kifizetetlen parkolócédulák tucatjaival –, s akad oroszul tudó rendőr is.

Spike Lee: Inside Man / A belső ember

A nyomozást vezető tiszt fekete (Denzel Washington ismét remek), a tisztek közötti rivalizálás pedig enyhén faji alapú, lévén a jelentő rendőr Willem Dafoe személyében fehér. A nemzeti, faji alapú csörteváltások és cinikus jelenetek mellett New York nemcsak díszletként szerepel, hanem egy hatásos képben a 2001. szeptember 11-ei eseményekről is megemlékezik a rendező, aki korábban egy egész alkotást szentelt a tragédiának (Az utolsó éjjel). Itt egy beszélgetés háttereként jelenik meg egy hatalmas grafiti a csillagos-sávos lobogóval és egy óriási „Nem felejtünk” felirattal, mely mellett még véletlenül sem tudunk elsik-kadni, mivel a jelenet végén totálban is üzen a rendező.

Spike Lee: Inside Man / A belső ember

Ezen motívumok és utalások főképp a film első felére esnek, melyben káprázatos operatőri munkának lehetünk szemtanúi. A főcím állóképei, a háztetők, ablakok, épületelemek egymásra vágása egy pillanat alatt remek hangulatot teremtenek New Yorkról. A bankrablás utáni percek pedig már egy, a rendőri előkészületekről szóló oktatófilm részei lehetnének. A rendőrök érkezése, ahogy kihúzzák a kordont s terelik az embereket, ahogy kiszállnak a tűzoltók, az újságírók, ahogy összeverődnek a kíváncsiskodók, s ahogy a rendőrök biztosítják a terepet egyrészt iszonyú precizitással előkészített és megvalósított snittek, másrészt remek demonstrációi a szeptember 11-e után mindent többszörösen komolyan értendő helybiztosításnak. Ráadásul nagyszerű kameramozgások teszik változatossá a képeket, a kamera hol egy körfahrttal köröz a szereplő körül, hol egy remek daruzással ugrik premier plánból totálba, hol sok gyors vágással járjuk be a környéket, kapunk arcokat, helyzeteket, életképeket. A film első órája ezen többletértékének is köszönhetően szögezi oda a nem feltétlenül erre készülő nézőt a székéhez, utána pedig ebből a szempontból ugyan csökken a tempó, de a dramaturgia végig feszes marad, a forgatókönyv és a remek dialógusok folyamatosan fenntartják az érdeklődést, így a több mint kétórás játékidő ellenére sincs egyetlen üresjárat sem a filmben.

Spike Lee: Inside Man / A belső ember

Persze nem Spike Leeről lenne szó, ha ennyiből állna a története: a rablók kijátsszák kártyáikat, sötét titokra derül fény, a polgármester és a legfelsőbb vezetés korrupt, miközben a rendőrök és nyomozók egy számukra ismeretlen játszma lépéseire igyekeznek rájönni; és kapunk remek morális válságot, lelki vívódást és kiváló jellemábrázolást is a nyomozókamionból. Hiszen – látszólag – mégiscsak emberéletekről van szó, terroristák fenyegetéséről, s minden egyes döntés beláthatatlan következményekkel járhat, civil áldozatokról pedig szó sem lehet. A jeleneteket, melyekben a nyomozók a négy fal között, a szűk térben próbálnak helyesen dönteni, talán még feszültebbnek érzem, mint bármely fegyveres snittet. Mint a tábornokok a második világháború alatt a bunkerben, akiknek egy asztal mellett kell dönteniük a felszínen lévők életéről.

Spike Lee: Inside Man / A belső ember

Nagy és tökéletes rablásról már jó pár alkotás igyekezett megemlékezni, de az Ocean’s Eleven és társai nem olyan rétegzettek, mint A belső ember. Szinte hihetetlen, hogy Lee úgy tudott intelligens, cinikus társadalomkritikát készíteni, hogy az szinte észrevétlenül jelenik meg egy, a széles tömegek számára készült blockbusterben. Ráadásul filmje nélkülözi az elfogultságot: a rendőrök ugyanúgy képesek melléfogni, mint a feketék vagy a bűnözők; s miközben sikerül megteremteni az együttérzést minden résztvevővel szemben, valamennyi oldalt kritika is illeti, s ez alól nem jelentenek kivételt az amerikaiak sem. Hibátlan ember, hibátlan nemzet, kirabolhatatlan bank, feddhetetlen rendőr nincs. Ámbátor hibátlan és tökéletesen kivitelezett terv azért akad…

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

1

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat