Kritika: Szöszi (Andrew Dominik: Blonde) Kritika: Szöszi (Andrew Dominik: Blonde)

Marilyn Monroe bugyija

Andrew Dominik: Blonde / Szöszi

ÉRTÉKELD A FILMET!
Szöszi (Blonde)
Andrew Dominik
2022

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 6.33

6.33

Szerinted?

0

A Szöszi elvileg az igazi Marilyn Monroe-t mutatná be, gyakorlatilag azonban ugyanúgy kihasználja és megalázza a hősét, mint azok, akiket kárhoztat emiatt.

Az emberiség imád elérhetetlen ikonokat kitermelni, hogy aztán megpróbáljon a tükörsima felszínük alá nézni. Ha úgy vesszük, Andrew Dominik filmje, a Szöszi tökéletes példája ennek az ellentmondásnak. Marilyn Monroe minden idők egyik legragyogóbb ikonja, a film pedig külsőleg igyekszik a lehető legtökéletesebben rekonstruálni őt, miközben belsőleg a fikció ingoványos talajára lép, majd el is süllyed.

Ha élővé teszünk egy ikont, elillan a varázsa, Dominik pedig nem is kockáztatja meg ezt. Látszólag közelről figyeli meg Monroe-t, de a hihetetlen dimenziójában tartja meg: nem teszi emberivé, nem demisztifikálja. Sőt, dehumanizálja és még inkább larger-than-life figurát alkot belőle: felnagyítja a jól ismert, megdöbbentő életrajzi tényeket, valamint új, alternatív tényekkel (kitalációkkal) tetézi azokat. Monroe ugyanolyan távoli marad, csak közben nyomorultul érezzük magunkat – ebben merül ki a film újszerűsége.

Kép a netflixes Szöszi (Blonde) című filmből

A Szöszi Joyce Carol Oates életrajzi ihletésű, de erősen fikcionalizált regényén alapul és Marilyn rémálomszerű belső világának a kivetítésére vállalkozik. Amikor nem a színésznő közismert vagy egyenesen legendás fotóinak, filmjeleneteinek a megtévesztően hiteles újraalkotására vállalkozik (emiatt ugrál a különböző képarányok és színek között, roppant zavaróan), akkor szubjektív képekben fogalmaz, ezek azonban egyetlen érzést sugallnak: Marilyn Monroe pocsékul érezte magát minden pillanatban. Ha valóban ennyire törékeny, elveszett és pszichotikus lett volna, valószínűleg egyetlen munkát sem kap egész életében, a film szerint azonban nem történt vele más, mint hogy sodródott az árral, sem a magánéletét, sem a szakmait nem volt képes irányítani. Mindenki kihasználta, megalázta, bántalmazta, cserbenhagyta és átverte őt. Vérbeli szenvedéspornóként a Szöszi esztétizálja is a megaláztatásokat. Gyakran látjuk kiszolgáltatott helyzetben Marilynt, meztelenül, megerőszakolás közben, vetéléskor lassított felvételen, a halála pillanataiban is gyönyörűen, a sorozat legbizarrabb epizódja pedig bizonyára az, amikor abortusz közben meggondolja magát. De már későn. A film tehát még szexista is.

Kép a netflixes Szöszi (Blonde) című filmből

Meddig tart a művészi szabadság és mikor kezdődik a történelemhamisítás, hamis vádaskodás, egy emlék meggyalázása? A Szöszi elvileg arról szól, hogy a szenzációhajhászat mennyire káros, miközben ő sem tesz mást, mint exploitálja valóban sokat szenvedett alanyát. Az igazságosztó szerepében tetszeleg és a magasművészet köntösébe rejtőzik, de ugyanúgy kiárusítja Marilyn Monroe tragédiáját, mint a bulvárlapok. Sőt, Marilyn tárgyiasítása még fokozódik is, hiszen számos olyan botrányos, szexuális vonatkozású életepizód kerül a filmbe – például az elképzelt édeshármasa Eddy Robinson Jr-ral és Cass Chaplinnel –, amely a valóságban nem történt meg. Az alkotók azzal érvelnek, hogy a történet nem a valóságot mutatja be, hanem ahogyan Marilyn megélte azt – ám az alapszintű empátia hiányzik a filmből, amely igazolná azt a mennyiségű kínzást, amelynek kiteszi a hősnőjét, az „intimpistás” hangvétel pedig nem elég reflektált ahhoz, hogy túlmutasson a primer önmagán: Ana de Armas meztelen keblekkel, könnyes szemmel néz a kamerába. A Szöszi célja a nyomasztás: szégyelljük magunkat, mert miattunk, a rajongásunk és nyálcsorgatásunk miatt történt mindez szegény Marilynnel (más kérdés, hogy a pokoli gyerekkoráról aztán igazán nem tehetett a külvilág). Úgy láttatja őt, ahogyan a tolakodó, érzéketlen nézők tekintettek rá, pontosabban még annál is szélsőségesebben, ezzel azonban nem szolgáltat igazságot a hősének, nem is árnyalja a róla alkotott képünket.

Kép a netflixes Szöszi (Blonde) című filmből

Hollywood imád önmagáról filmet készíteni, amelyben a csillogó felszín alatt megmutathatja az ellentmondásokat is, ám általában van egy határ: a filmek azzal a végkicsengéssel zárulnak, hogy a showbiznisz mégiscsak csodálatos dolog, a főszereplő pedig a mennybe jut. Ezzel a megközelítésmóddal természetesen lehet vitatkozni, de egy előnye biztosan van: nem aláz meg senkit. Bár nem elsősorban színészként tekintünk rá, jó példa minderre az idei Elvis, amely ugyancsak nem kendőzte el a címszereplő szenvedéseit, egy ponton még a közönséget is megvádolta, de sokkal nemesebb, méltóságteljesebb eszközöket használt, a balhét pedig úgyis a gonosz menedzser vitte el. Ezzel szemben a Szösziben egyszer csak CGI magzatok bukkannak fel, akik békésen úszkálnak a haláluk előtt, majd kérdőre vonják Marilynt. A hatás sokkolóbb, mint amikor Az élet fájában megjelentek a dinoszauruszok.

Andrew Dominik filmje nemcsak a hősábrázolásban leegyszerűsítő és egyoldalú (kizárólag szánalomra méltó, életképtelen tragikaként látjuk Marilynt), hanem a mondanivalóját tekintve is. A Szöszi nem mutat rá meglepő összefüggésekre, nem igazán próbálja mélyebben megérteni az egykori Norma Jeane sorsát. Ami igaz a filmből, azok mind köztudott tények vagy egyértelmű következtetések, amelyeket ráadásul szájbarágósan tálal a rendező. Az apakomplexus és szeretethiány, a vetélések és abortuszok, az intellektus el nem ismerése, a rákényszerített szőke bombázó szerepe katalógusszerűen bukkannak fel és Marilyn kizárólagos meghatározói lesznek. Az otthoni védtelensége és a nyilvánosság előtt felvett csábító szexszimbólum álarca között pedig már inkább irreális a távolság.

Kép a netflixes Szöszi (Blonde) című filmből

Mindemellett a Szöszi gyakran érződik végtelenül hosszúnak és unalmasnak, bár néhány találó megoldása azért akad – az egyik természetesen Ana de Armas kötelezően dicsért átlényegülése. Mellette Adrien Brody is meglepően eredeti, mégis alázatos Arthur Millerként, összességében Marilyn megismerkedései a szeretőivel, férjeivel a film erősebb pillanatai közé tartoznak. Marilyn művészi tragédiája – drámai alakítását a castingolók közönyösen fogadják – azonban sajnos csak egyetlen, de izgalmas jelenetben jelenik meg, ahogyan a kimagasló intelligenciájára is csak két példát láthatunk. Ezeket az epizódokat leszámítva azonban a Szöszi inkább fenntartja és megerősíti a dögös, de pszichotikus, buta szőke sztereotípiáját. Hiába: a botrány mindig eladhatóbb, mint a cizellált magyarázat; a Szöszi szalagcímekben fogalmaz mélyelemzés helyett. Szomorú ezt látni attól az Andrew Dominiktól, aki a Nick Cave-filmjei mellett többek közt a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Forddal is bebizonyította már, hogy ért a csendes tragédiákhoz, apró rezdülésekhez, komplex helyzetek kibontásához is.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Szöszi (Blonde)

Szöszi (Blonde)

Színes életrajzi, filmdráma, 166 perc, 2022

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

6.33

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola