A Rocker egy szerethető, de nem hibátlan alkotás a szalontai Marian Crișantól. A film egy apa és fia pár napján keresztül mutat rá a mai román társadalom helyzetére.
Crișan három évvel ezelőtt egy egészen korrekt nagyjátékfilmmel debütált, az újhullámosok között egyedüli partiumiként. A Morgen a román-magyar határon játszódott, nem markolt sokat, de azt jól meg sikerült ragadnia. A Rocker szintén határmenti történet, több értelemben is: Nagyváradon játszódik, az előző filmtől pár tíz kilométerre, de ugyanakkor társadalmi rétegek határán is: a szereplőket hajszál választja el a teljes leszegényedéstől, viszont ambícióik egy teljesen más „kaszt” részének hitetik el őket. Crișan olyan figurákat vesz górcső alá, akikkel eddig az újhullám nemigen foglalkozott: Victor egy ötvenéves rocker, aki szintén rocker fiával él együtt, nem túl fényes körülmények között. Nem árt, ha tisztázzuk, mit is fed pontosan a rocker kifejezés a főhőssel kapcsolatban: igazi szakképzetlen melós, aki fiatalságát a lázadó zene és életstílus bűvöletében töltötte el, abból képtelen volt igazán kinőni, pedig nagyon jól tudja, a bőrén érzi, hogy illene felmutatnia valamit. A zenét természetesen nemcsak hallgatják, hanem csinálják is: Victor a fia, Dinte (Fog) zenekarának, az Iguanáknak egyfajta menedzsere, támogatója, roadie-ja, mindenese. A kutyaütő zenekart talán ő veszi a legkomolyabban: a fiatalok próbálnak ugyan, de életüket a kemény drogok vezetik, jobb híján kallódnak. Nagy fellépés várja őket Bukarestben, a film pár napos életszeletet bemutató története az erre való felkészülés jegyében telik: próbák, videoklipkészítés, drogozás, miközben Victorunk próbál egyrészt a rendes munkásember mítoszának is megfelelni (akár a hóban is képes hosszan gyalogolni, hogy eljusson távoli munkahelyére), másrészt egy fiatalabb, kisgyerekes anyának udvarol, akikben talán egy újrakezdés lehetőségét látja.
A Rocker a generációk közti határokat is tematizálja: apa és fia kölcsönös függőségben élnek. Az élősködő fiú apján regnál: ha nem kapja meg napi drogadagját, kiakad és tombol. Az apa pedig egyrészt saját maga elszalasztott lehetőségeit próbálja a fiúra álmodni, fiatalságát újraélni, de valamiféle (a film szüzséjében megmagyarázatlan) szomorú lelkiismeretfurdalás miatt is eltartja a gyereket. A film igazán eme viszony tükrében lesz nagyszerű látlelet: akarva-akaratlan arra gondolunk, hogy a mai romániai társadalmat tükrözi. A dolgozni trehány, talán tehetséges, de inkább csak hisztis új generáció otthon lakik, lusta és függő (legyen az drog, ital vagy facebook), a szakképzetlen szülők szárazra szopott emlőin próbál túlélni, miközben a gazdasági helyzet nem kecsegtet semmi jóval. Az apa tartja el a fiút, mert gyáva ahhoz, hogy kilökje a fészekből – de nagypapakorban ki fog dolgozni az országban és mit?
A kolozsvári román színház művésze, Dan Chiorean nagyszerűen passzol a vénülő rocker szerepébe. Viselkedése, szomorúan konok, megalázott szerénysége, bőrdzsekijéhez és „zenei hitvallásához” való ragaszkodása egy jobb sorsra érdemes ember képét rajzolják meg, ő maga az elszalasztott lehetőségek szobra. A film legelején ellop egy pár sílécet, amivel aztán utcasarkokon próbál csencselni, hogy legyen pénze a fiának drogra – de amikor később a fiatalok elkezdenek „lőni”, kiderül, hogy ő még ilyen téren is hagyományőrző: neki elég a pia és a cigi, nem kóstolna meg egyebet a világért sem. A szótlanul eltöltött filmnyitány után az első mondat, amit artikulál, egy ima. Az esti félhomályban rekedtesen imádkozó öreg rocker jelenete akkora löketet ad a filmnek, hogy az időnkénti üresjáratokat, lyukakat és bugyuta vicceket (a fia videoklip-készítés közben „poénosan” reagál a román újhullámra mint stilisztikai vonulatra) is megbocsátjuk később a forgatókönyvnek.
A filmnek nincs klasszikus dramaturgiai íve, mindössze egy szelet, egy rövidke életkép a nyomor és a remények közt egyensúlyozó karakterekről. Nem ítélkezik, csak bemutat, de a szimpatikus öreg rocker figurájával könnyű a nézőnek empatizálni. Már visszafogottsága miatt sem lesz az év dobbantása, s ha egy egész misét nem is, de néhány akkordot mindenképpen megérdemel. Már csak azért is, mert román filmben Tankcsapdát nemigen fogunk újból hallani egy darabig.
