A fekete ötven árnyalata – Sam Taylor-Johnson: Back to Black

2024. április 15. – írta Siklódi Lehel

A Back to Blackhez hasonlóan kevésbé jól sikerült életrajzi filmek utólag annyival mindenképp kárpótolhatják a nézőt, hogy ha felületesen is, de legalább megismerhetett egy páratlan életutat, amiről előtte talán semmit se tudott.

Előbb toxi, aztán kóma – Herendi Gábor: Toxikoma

2021. június 25. – írta Gyöngyösi Lilla

A Szabó Győző önéletrajzi vallomása alapján készült Toxikoma először annyira jó, aztán pedig annyira rossz, hogy nem hittünk a szemünknek.

Könnyek bármi áron – Daniel Barnz: Cake / Boldogság bármi áron

2015. augusztus 27. – írta Németh Szabolcs Előd

A gyászról, öngyilkosságról és elviselhetetlen fájdalmakról szólni akaró Boldogság bármi árontól vártuk azt, hogy a romkomokba fásult Jennifer Anistont az Oscar-díjas drámai színészek panteonjába repíti. Sajnos nem őrajta múlt, hogy ez nem sikerült.

Fűben, fák alatt – Tolnai Szabolcs: Čudna šuma / Az erdő

2014. szeptember 30. – írta Ferenczi Szilárd

Két szülő csendes belenyugvással bandukol a szerb őszi tájban. Az esőre álló idő, a lucskosan aláfittyenő égfoszlányok lelki vívódásaikat tükrözik vacogtató hűvöségükkel, a gyermek iránti féltés a két ember befásult arcából egyszer csak egymás irányába köpött szitkozódást csal elő. Mindenből árad a pesszimizmus, a sötétszürke szocreál helyszínekből éppúgy, mint a megkeseredett szülői szívekből. Reménynek ebben a kortárs rengetegben nemigen akad hely.

Amíg ez a Föld kerek... – Marian Crișan: Rocker

2013. február 28. – írta Jakab-Benke Nándor

A Rocker egy szerethető, de nem hibátlan alkotás a szalontai Marian Crișantól. A film egy apa és fia pár napján keresztül mutat rá a mai román társadalom helyzetére.

Mint a hal a vízben – Rowan Woods: Little Fish / Kis hal

2007. február 15. – írta Patrubány Csilla

Vajon az aranyhalnak ki teljesíti a három kívánságát? És mit kívánna, ha egyszer rajta lenne a sor, kivételesen?

Jeliza Rose Csodaországában – Terry Gilliam: Tideland

2007. január 15. – írta Hegyi Réka

A Tideland gerincét egy kislány fantáziájának szüleményei alkotják, mégsem mesefilm, hanem nagyon komoly történet egy hányattatott sorsú lánykáról, akiért titokban szorongunk, mégsem sajnáljuk, mert felhőtlen játékkedve átsegíti mindenen.

Csendesen számolgatja a barbarizmusokat – Denys Arcand: Les invasions barbares / Barbárok a kapuk előtt

2004. május 15. – írta Gál Andrea

A Barbár inváziókban egyszer hangzik el a címbeli kifejezés, amikor egy nem túl hangsúlyos jelenetben a tévében arról beszél valaki, hogy a szeptember 11-i terrortámadás hatásában a Római Birodalmat elözönlő barbár hordákhoz hasonlítható, amelyek egy meggyengülő birodalom szervezetét kezdték ki. A film amúgy egy rákos beteg élete utolsó részéről szól, akinek fia minden lehetséges eszközzel igyekszik könnyebbé tenni a szenvedést: megkeresi a fiatalkori barátait, kórtermet bérel ki, heroint szerez számára, no meg hozzáértő drogfüggőt, és végül átsegíti a halálba.

Minden érzék nélkül – Penelope Spheeris: Senseless / Az érzékek borzadalma

2000. szeptember 15. – írta Gyenge Zsolt

A hazai filmforgalmazás rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a nyári uborkaszezonhoz. A főnökök tudják: ilyenkor strandolunk, pasizunk/csajozunk, moziba se azért megyünk, hogy valami nagyon súlyossal terheljék az agyunkat. Talán ezért került a mozikba a Senseless című vígjáték is, ahol Marlon Wayans (Darryl Whiterspoon) szédületes lendülettel mint az új, feketébe oltott Jim Carrey mutatkozik be: gyötri a képét ezerrel, és nagyobb a nyelve mint elődjének.